Nyolc évtized szívós bányászati munkája kellett, de csak elbányászták a Tapolcai-medence egykor legdaliásabb tanúhegyének, a Halápnak a jó részét. Öröm az ürömben, hogy így legalább nem a Badacsony vált annak áldozatává, hogy építkezésekre és vasútépítésekre oly nagy szükség volt a feketés vulkáni kőzetre. A Haláp jó ideig egy csúf tájseb volt csupán azután is, hogy a bányászat rég abbamaradt. Az utóbbi években a tulajdonos cég rendbe tette a környéket, elhárította a veszélyeket és megnyitotta a Halápot a nagyközönség előtt (meg is látogattuk a tanúhegyet pár hónapja).
2019-től pedig már korlátokkal védve, pihenőpadokkal és infotáblákkal tarkítva találjuk a Halápot, amin ugyan kilátó nem épült, de a pereméről pazar a kilátás dél felé (Tapolca és tanúhegyek) és észak felé (Sümeg és a Somló). Az egykor 358 méteres tanúhegyből egy széles kráter maradt csak, egy füves plató, aminek a peremein jól látni a vulkáni működésnek emléket állító bazaltoszlopokat. A Haláp ilyen szempontból a legcsodásabb kilátópont, hisz a közepén a perem látványa a legszebb, a peremen állva pedig a környező posztvulkanikus tájé. És mivel egy kisebb és egy nagyobb tanösvényt is kiépítettek, simán jó kiránduló célpont gyerekekkel is.
Hogyan jutok ide?
Zalahalápot Devecser és a temető felé kell elhagyni, majd egy Bánya út feliratú táblát követni, és csakhamar a tanösvényen találjuk magunkat. A kevésbé túrázós kedvűek a hegy lábánál kialakított parkolóig autózhatnak fel.
