A Balaton-felvidék legismertebb tanúhegyén, a Badacsony dűlőiben már a rómaiak is folytattak szőlőtermesztést, felismerve a vulkanikus talaj előnyeit. Ezt a jó szokást a magyarok is megtartották és továbbvitték, nem csoda, hogy sokaknak a mai napig az olaszrizling vagy a szürkebarát jut eszébe, ha szóba kerül a Badacsony. Pedig a 20. században már nemcsak a bor, hanem még egy fontos nyersanyag is meghatározta a környék történelmét: a bazalt.
Az 1908-as képen még a maga egységében látható a hegy a csúcson lévő erdőkkel, bányászat okozta tájsebek nélkül. Pedig pár évvel korábban, 1902 körül kezdték kitermelni a bazaltot, ami a kor nagy építkezéseinek fontos alapanyaga volt. Ami még feltűnő a képen, hogy a Badacsony mostani állapotához képest sokkal kevesebb házat és több szőlőt látunk a hegy oldalában.
Apa és fia büszkén pózolnak 1926-ban a hegy szoknyájának déli részén végigfutó Római út alatti egyik szőlőben. A hegyen, ahogy az egész borvidéken, a mai napig leginkább a fehérborok dominálnak, főleg az olyan ikonikus fajták, mint az olaszrizling vagy a szürkebarát.
1934. Középen a Szegedy Róza ház (ma Irodalmi és Bormúzeum). A 18. század végén Kisfaludy Sándor a környéken szeretett bele Szegedy Rózába, majd miután nagy nehezen elnyerte a leány szívét és nőül vette, Badacsonyban (is) éltek éveken át. 1795-ben épült házuk ma nekik és a borászatnak szentelt emlékmúzeum.
Az 1936-os képen Badacsonytördemic és a Római út egyik szőlője található tányérsapkás úrral, egy asszonnyal és gyerekekkel.
Ranolder János veszprémi püspök 1857-ben úgy döntött, a Badacsony egyik csodálatos sziklaszirtje felett keresztet állíttat Jézus dicsőségére. Azóta ez a hegy egyik leglenyűgözőbb panorámát nyújtó pontja, melyet az 1937-es fotón a kirándulók a kereszt előtti lépcsőn élveznek.
A Kisfaludy-ház teraszán készült az 1940-es kép. A költő egykori présháza évek óta egy étteremnek ad otthont.
1942. Balatongyörök, kilátás Szigliget és a Badacsony felé a település térségéből. A Badacsony a klasszikus uralgó magaslat, amit szinte minden irányból lehet látni, csúcsa ugyanis magasabb minden környező hegynél. Telente különösen misztikus benyomást kelt, ahogy ezen a világháború korabeli képen is.
A világháború után felpörgött a térségben a bazaltbányászat, holott már a háború előtt sokan kérlelték az aktuális kormányzatot, hogy az egyedülálló tájegységet mentse meg a tájsebektől. Az 1950-es képen a badacsonytördemici kőfejtő látható a hegy nyugati oldalán.
A hegy másik oldala sem úszta meg. Az alábbi fotó 1954-es datálású, azon a hegy badacsonytomaji oldala látható a kőfejtővel. Lenn a part mellett a község, jobbra a Szent Imre-templom tornyai fedezhetők fel. Itt folyt az igazán komoly bányászat, Badacsony sokáig inkább bányászfalu is volt, mintsem a szőlészetről-borászatról és üdülésről nevezetes község.
1954. Badacsonytomaji bányászlakások. Később ezek helyén épült fel a Szent István király kápolna, az elbontott épületek köveiből. Az ötvenes években nem önszántukból dolgoztak itt az emberek, internálótábor működött itt a rendszer ellenségeinek 1949-től. Az 1954-ben bezárt tábor épületeit hamar lerombolták, elhordták a köveket, de a mai napig találni itt drótokat és az épületek alapjait. Akit részletesebben is érdekel a téma, érdemes végigjárni az Istvándy Gergő által indított túrát, amelyre előzetesen az Istvándy Borműhelyben lehet bejelentkezni.
Összesen 12 millió tonna bazaltot bányásztak ki, a hegy keleti oldalán a mai napig ott éktelenkedik a tájseb. A mai napig megtalálni a kötélpálya tartóoszlopainak alapjait, amivel a tomaji teherkikötőbe vitték az árut, hogy onnan uszályokkal vigyék a túlpartra, ahol meg vonatra rakták a fonyódi pályaudvaron. A bánya fenti környékére épült fel a modern, bazaltkövekből rakott kápolna is.
Szép fotón látható a magasból Badacsonytomaj a Badacsonyról nézve; az 1954-es kép közepén áll a Szent Imre-templom. Ezt 1930-32-ben építették, helyettesítve a bányászat robbantásainak rezgései által megrongálódott régi barokk templomot. A neoromán egyházi épületet - amit a köznyelv egyszerűen Bazalttemplomnak hív - Fábián Gáspár tervezte, mára Tomaj egyik jelképévé vált.
A Fortepan egyik, tán legfontosabb fényképe az alábbi, amely egy nappal a budapesti forradalom előtt, 1956. október 22-én készült. Ezen a gondtalannak tűnő Nagy Imre miniszterelnök látható a szüreten. A felvétel a Zabó-ház teraszán készült, ami ma már magántulajdon, ergo megközelíthetetlen.
Az 1959-es képen kőszállítás látható csillével. A Badacsony oldalán az említett kötélpálya mellett ilyen keskeny nyomközű vasút is szolgálta a bazalt lehordását.
Ma Pláne Badacsonyként ismerjük, de 1957-ben Poharazóként kezdte karrierjét az épület a vasútállomás mögötti park fölött. Callmeyer Ferenc a tájba illeszkedő épülete 1959-ben látható. A tervező helyi alapanyagok használatából építkezett, de olyan előremutató elemeket is felhasznált, mint a napvitorla a teraszon. Az évek során elhanyagolttá vált épületet 2016-ra újították fel, ekkor nyílt meg itt a Pláne.
Így festett egy tipikus 1959-es szüret, amin még nyomokban sem jelent meg a gépesítés. A távolban a hegytetőn a Ranolder-kereszt látható.
Újabb ismert arc az ismert hegyen: az 1929-ben Baján született, majd 2013-ban Keszthelyen elhunyt kiváló festőnő, Udvardi Erzsébet látható az alábbi 1959-es kikötői fotón. Udvardi ekkor még friss tomaji lakos, egy évvel korábban telepedett le itt.
A Badacsonyról rengeteg csodás képet készített Mészáros Zoltán az ötvenes évek végén, itt ép 1959 zord telének jégzajlását kapta le.
Az 1961-es badacsonytomaji fotón a már említett, bányászati célú drótkötélpálya egy szelete látható a bazaltbánya és a zúzóüzem között. A hegy védettséget kapott 1965-re, így a bányászat is befejeződött itt (azaz áthelyezték a Halápra, melynek tetejét a kilencvenes évekre totálisan elbontották), ennek megfelelően a kötélpályának is vége lett. Manapság már csak itt-ott lelhető fel a tartóoszlopok betonalapja.
Callmeyer Ferenc a Poharazó mellett egy monumentálisabb épületet is megtervezett a kikötőbe. Az 1962-ben átadott (a kép is ekkor készült) Tátika étteremben a magyar dolgozók százai ebédelhettek egyszerre, strandbüfé és cukrászda is szolgálta az üdülő népet a szokatlanul modern, üvegfalú csodában, ami mára nagyon silány állapotba került, de szerencsére már tervben van a felújítása.
Még mindig a kikötő környékén maradunk: jól jelezte a bányászatról a turizmusra való átállást a sorra épülő rengeteg e célú építmény. A 19. századi eredetű Hableány szálló helyére építettek egy hatalmas komplexumot, melyben a vendéglő mellett csemegebolt is volt. A kép 1964-ben készült. A Hableány idén nyáron nyitott újra alapos felújítást követően, a Laposa-család borászati központjaként és éttermeként született újjá.
Az ötvenes évektől működő egykori Bormúzeum egy 1972-es fotón. Ma már csak nyomokban található meg, hotellé alakították.
Az 1980-as fényképen a badacsonyi posta látható, ami modern stílusával kitűnt a környezetéből. A mai napig postaként üzemel.
