Színes utcabútorok tették fel a desingtérképre Veszprém gigalakótelepét

Ha az átlagturista Veszprémbe megy, merre is néz körül a városban elsőre? Természetesen elzarándokol a magyar államiság egyik fontos helyszínére, a várnegyedbe, sétál egy nagyot a Séd völgyében és a belvárosi parkokban, megnézi az állatkertet, eszik egy jót, és megy vissza a Balatonra. Veszprém 2023-as Európai Kulturális Főváros projektjének nem titkolt célja, hogy árnyalja ezt, és Veszprém kevésbé ismert részeit és a Balaton-felvidéket egyaránt berántsa magával a kulturális körforgásba.

Ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy még a múlt hét pénteken eljutottunk a Jutasi úti, népszerűbb nevén Haszkovó-lakótelepre. A paneldzsungelbe, ami olyan tekintélyes méretű (20 ezres lakosság, a város harmada él itt), hogy Budapesten is a legnagyobbak közé tartozna. Sok ember él itt, a környezet pedig vegyes: rideg négy- és tízemeletes betontömbök és a lombhullatás küszöbén álló, még zöldellő parkok váltják egymást. De hogy jön mindez a turizmushoz? Sőt, hogy jön ide egyáltalán turista, ha még az is nagy kérdőjel, hogyan lehet ebből a 20 ezer főből közösséget kovácsolni?

A bútor mint a közösség cementje

Az irányt egyértelműen kijelölte a Design Hét Veszprém keretein belül megrendezett Az arc, a medence, két torony és egy rom című szabadtéri kiállítás. Az ünnepélyes, Porga Gyula polgármestert is felvonultató megnyitó előtt sajtóbejárást is tartottak, amin bemutatták, miről van szó. Dióhéjban: felkértek négy külföldi építészirodát arra, hogy tervezzenek olyan utcabútorokat a Haszkovóra, amelyek reflektálnak és gondolkodnak a lakótelepi életre.

Ehhez egy appot is fejlesztettek, ami a www.haszkovo.eu oldalon érhető el, és egyfajta audioguide-ot ad az érdeklődőnek. Ahogy az ember utcabútorról utcabútorra halad a lakótelep mélye felé, mindig csak az adott bútorról leolvasható URL alapján kapja meg az információt az adott tárgyról. A kincskeresés részét segíti a dolognak, hogy a honlapon térképen is elhelyezték az öt objektet.

A kiindulópont Veszprém iparvárosi múltja, ebbe maga a lakótelep is illeszkedik, hiszen a panelelemeket helyben, a veszprémi házgyárban állították elő. A lakótelepek építése maga után vonta a design elterjedését is, amit az ember kissé értetlenül hall, hisz a köztudatban a lakótelepek komor betonrengetegként élnek. A szervező budapesti Paradigma Ariadnétől megtudtuk, hogy a Haszkovó egész élhető lakótelep, de vannak hiányosságai. A külföldön tervezett, de Budapesten, időtálló, vandálbiztos műanyagból gyártott objektek ezekre próbálnak választ adni.

Szék a Romban, vízhiány a Medencében

Épp a lakótelep közösségi életét összefogó Agóra közelében ütközünk bele az első utcabútorba, ami a Rom nevet kapta a budapesti tervezőktől. Masszív kanárisárga monstrum ez, amivel arra az egyszerű kérdésre refkeltálnak az ariadnésok, hogy mi is az a rom. Elsőre azt mondanánk, valami óidei, régesrégi épület, lerongyolódott, de mégis történelemmel átitatott darabja. Pedig a 19. századtól kifejezetten divatos volt kertekbe, parkokba műromokat építeni, szóval a fenti definíció se állja meg a helyét. A mi sárga romunk egy roppant ötletes mászóka, amibe kvázi design-székeket építettek bele. És valóban, ha alaposabban megnézzük, oldalról látszanak Alvar Aalto, Gerrit Rietveld vagy épp Breuer Marcell formatervezett ülőalkalmatosságai.

Lassan továbbindulunk, de közben megtudjuk, ezek az "urban artifact"-ek, városi műtárgyak két hétig lesznek kint biztosan, ez alatt felmérik, mennyire veszik használatba őket a helyiek, lesz-e belőlük pl. találkozópont. A cél, hogy olyan embereket is bevonjanak velük, akik eddig nem voltak kultúrafogyasztók.

A második installáció a Medence névre hallgat, a barcelonai MAIO iroda tervezte. Egy kerekded, magas kék tárgy tetejére és belsejébe meredek lépcsősoron lehet fel-/bejutni. Egyfajta medencét látunk, amiben nagyobb esők után valóban lehet majd másodlagos tisztaságú víz. Itt arra utalt a MAIO, hogy a Haszkovón patak vagy folyó sincs, pedig az emberek alapvető igénye lenne, hogy víz közelében éljenek.

A Torony I. volt a következő, a londoni Edward Crooks egy lila színű, harangtoronyra emlékeztető utcabútort tervezett a távfűtést biztosító fűtőmű mellé. A brit építész installációjával azt szerette volna pótolni, ami hiányzik neki a telepről. Ő azt látja, hogy a tömbszerű épületeknél nincs meg az ég felé szűkülés, mint az ő tornyánál (amibe be is lehet mászni). Ihletet a régi óratornyokból merített, bár a veszprémi Tűztorony teteje is hasonló.

Az athéni Point Supreme iroda műve az Arc volt, ami kiváló Instagram-alapanyag, kissé a húsvét-szigeti monolitokra hasonlít. A lakótelepek építészetéből szerintük az emberábrázolás hiányzik, ezt pótolták ezzel a szoborral, aminek a belsejébe be is lehet ülni.

Az utolsó objekt a Torony II. nevet viselte, és talán a legegyszerűbb az összes közül: egy ívelt lépcsősor, egy pódium és egy kéményszerű elem. Az olasz Supervoid agyszüleménye akár szónoki pódiumként is működhetne (ld. Hyde Park), de arra akartak utalni vele, mennyire nincsenek ilyen szép széles lépcsősorok és derék pillérek a telepen.