Ismert tény, hogy a Balaton jelenlegi partvonala nem egyezik meg a régi idők partvonalával, illetve messze nem a véletlen műve. Főleg a déli parton szembetűnő, mennyire egyenes vagy enyhén ívelt a part, ami sok helyen a déli vasút 19. századi kiépítésének köszönhető. Ekkor emeltek a vasút mellett partvédelmi műveket, majd egyre nagyobb területet hódítottak el a tótól. Nem is csoda, hogy a feltöltésen felépült Balatonfenyvest és Balatonmáriafürdőt gyakran elönti a tó magas vízállásnál (a szabályozási maximumot nemrég emelték 120 centiméterre, így ez még gyakrabban fordulhat elő mostantól).
A partvonal és a vízszint szabályozása előtti korokban a Balaton vízszintje nagy ingadozásokon tudott átmenni, kilométereket is vándorolt a part. Amikor magas volt a vízszint, akkor amellett, hogy a mai Nagy-Berek és Kis-Balaton is teljesen víz alatt volt, a beékelődő dombok és hegyek valóságos szigetként emelkedtek ki. Szigliget neve a mai napig őrzi ezt, holott most már mezők és mocsarak övezik a nyílt vízfelület visszahúzódásával.
Tihany a korabeli térképek szerint hasonló utat járt be, ezeket a térképeket alátámaszthatja a látvány, ha az ember Balatonfüred és Aszófő közt halad: a tihanyi hegyek észak felé széles lapálynak adják át a helyüket. Úgy tűnhet, ez a síkság régen mocsár vagy nyílt vízi terület is volt, így Füred felől nehezebb volt megközelíteni, mint Szántódról. (Amúgy az apátságban, annak történetét bemutató kisfilm is a 6-7 méteres vízszintről és Tihany sziget mivoltáról tesz említést.)
Kis térképészettörténet
Az 1500-as évek elején Lázár deák, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára készített térképet (Tabula Hungariae) az országról, ezen persze a Balaton is szerepelt. No meg Tihany, szigetként. Georg Collimitius Tanstetter bécsi egyetemi tanár és Johann Cuspinianus Spiesshaimer udvari történészek próbálták egységes térképként ábrázolni Lázár megmaradt lapjait (így lett Tihany egy sziget náluk is), majd ezt Wolfgang Lazius bécsi professzor, udvari térképész dolgozta át úgy, hogy Tihanyt félszigetnek nyilvánította és a déli parthoz csatolta (képzeljük csak el, ha most Gödrös és Aszófő között járna a komp!).
Sokszáz év távlatából úgy tűnik, hiba csúszott a gépezetbe. Legalábbis az MTA tihanyi Limnológiai Intézetének volt vezetője, G.-Tóth László írt a balatoni tévhitekről, és ebből ez tűnik ki. Tihany azért került oda a bécsi térképeken, mert Lázár deák művének szelvényeit utólag rosszul illesztették össze, Tihanyt nem tudták hova tenni, de valahova csak kellett. Később jutott el a hír Bécsbe, hogy Tihany nem is sziget, hanem félsziget, de ekkor hibásan a déli parthoz csatolták. Ez így terjedt el Európában, a híres térképész, Gerardus Mercator is így ábrázolta atlaszában (mivel a török megszállás alatt nem volt mód a helyszínen ellenőrizni a tévedéseket).
Müller Johann Christoph osztrák földmérő 1709-ben már helyrerakta a térképet, ezen Tihany már egy északhoz kapcsolódó félsziget, bár annak nyaka még meglehetősen keskeny.
Ennek ellenére Soós Elemér A tihanyi vár története, hadi- és műleírása című 1916-os értekezésében többször nevezi szigetnek Tihanyt, hitet téve amellett, hogy az ősember már tanyát vert itt, amikor még északról is víz határolta a mostani félszigetet. Arról nem is beszélve, hogy árok is védte egykor a félsziget nyakát. Ha Tihany nem is volt soha sziget, egy XIII. századi oklevél említ Tihanytól nyugatra egy Losta nevű szigetet, amin még település is létezett. A Balaton Atlantiszának létét persze csak bonyolult és költséges búvárrégészeti feltárásokkal lehetne bizonyítani.
És végül még egy érdekesség: az Ómagyarország nevű fantasy-játékban, amiben a mostani Magyarország valahogy visszasodródik ezer évet a történelemben (mindenestül), Tihany szigetként szerepel, amit az Örvényesi-szoros választ el az északi parttól. Nyugalom, a múltba sodródott jelen nem szórakozik komppal, hidat épít a szoroson.
