Egy keszthelyi lakos 2019. februárjában azzal kereste meg a jegyzőt, hogy kincset talált a pincéjében. Egy csaknem 3000 darabos éremgyűjtemény és több ékszer és emléktárgy került elő, amit nagy valószínűséggel a deportálás előtt rejtettek el a ház akkori tulajdonosai. Megnéztük a leleteket bemutató „Rejtélyes gyűjtemény” című kiállítást a Balatoni Múzeumban, ahol egy tragikus családtörténet fejezeteit is megismertük.
Már korábban beszámoltunk arról, hogy egy keszthelyi belvárosi ház pincéjéből egy 2776 darabból álló érmegyűjtemény, 24 ékszer és emléktárgy került elő, öt sértetlen üvegből. A több ezer darabos gyűjtemény május 29. óta a Balatoni Múzeumban tekinthető meg a bejárattól balra található helyiségben. Az érmék időrendben kerültek a vitrinekbe, és külön csoportban láthatjuk a család ékszereit, személyes emléktárgyait. Érdemes végigolvasni a falon látható szövegeket is – így áll össze előttünk a tragikus történet, ami túlmutat egy keszthelyi család kálváriáján.
2019. február végén jelezte a keszthelyi önkormányzat a múzeumnak, hogy egy lakos azzal kereste meg őket, hogy kincseket talált az ingatlanja területén, kezdi a különleges gyűjtemény történetét Klinger László régész, a múzeum munkatársa. A kincsre a névtelenséget kérő megtaláló a háza pincéjében bukkant rá: vizet akart kiszivattyúzni, és üvegszilánkokat, majd néhány darab érmét talált. Tovább bővítette a gödröt, majd előbukkant az 5 érintetlen befőttesüveg, tele érmével és ékszerrel. Mindent átadott a múzeumnak.
A tulajdonos levelét, amelyben elmeséli, hogyan bukkant a leletekre, és miért döntött úgy, hogy azonnal és hiánytalanul átadja ezeket a múzeumnak, a tárlaton is elolvashatjuk. „A pincében talált tárgyak, amellett, hogy egyediek, piaci értékük valószínűleg nagyon nagy, eszmei értékük felbecsülhetetlen, emlékei egy közösség sorsának. ... Tisztelegve az 1944-ben deportáltak emléke előtt, szeretnénk, ha a holokauszt 75. évfordulóján, 2019-ben ezen lelet Keszthelyen kiállításra kerülne és azt bárki megtekinthetné” – írja a megtaláló.
Nem volt nehéz azonosítani a kincs tulajdonosait
1944. április 14-én lépett érvénybe a zsidók vagyonának zár alá vétele. Ez az ingatlanokra, az értékesebb ingóságokra, műkincsekre, ékszerekre, részvényekre is vonatkozott. A kifosztásuk után, május 8-16. között a keszthelyi zsidó családokat gettóba költöztették (ez a mai Kossuth Lajos utca és a Bem József utca környékén volt), alig több mint egy hónappal később pedig Zalaegerszegre, majd Auschwitzbe szállították őket.
„Behozták nekünk a teljes leletanyagot, és kiderült, hogy két üveg is összetörhetett. Nem kizárt, hogy a háborús időkben már megbolygatták ezt a leletegyüttest” – mondja Klinger László. „Az egyik épen maradt üveg alján voltak azok a családi ékszerek is, amelyek megkönnyítették a tulajdonos család azonosítását. Természetesen az ingatlan elhelyezkedéséből is lehetett tudni, hogy 1944-ig melyik család tulajdonában volt, és az előkerült leletanyagból is egyértelművé vált, hogy kik ásták el a kincset” – teszi hozzá.
Az aranytárgyak között van egy zászlórúd jelvény, amelynek koronás címerében Pollák Ferenc neve szerepel. A családfő kilétét erősítette meg a pecsétgyűrűn látható P. F. monogram is, és a korabeli sajtóból az is kiderült, a két kis szív alakú medál, amelyen 1902. március 9-es felirat szerepel, Pollák Ferenc lányának eljegyzési ajándéka volt.
A családról tudható, hogy üveg- és porcelánkereskedéssel és cementlapok gyártásával foglalkoztak – és még sokkal több is, ha alaposabban megnézzük a személyes tárgyaikat bemutató vitrint. A héber feliratos, férfi ezüstgyűrűt Pollák Ferenc fia, Rezső viselte, aki 1914-ben az első világháborúban vesztette életét. A Balaton vidék nevű lap anno beszámolt arról is, hogy az apa előrehaladott kora és meggyengült egészsége ellenére kiutazott a fia sírjához, hazahozatta a holttestet, és itthon temettette el.
A kincsek elrejtésére 1944 májusa előtt kerülhetett sor. A csendőr nyomozók még a deportálás előtt elrejtett értékeket kerestek a kiürített keszthelyi házakban, a tehetősebb családok tagjait pedig a zalaegerszegi táborban külön vallatásnak vetették alá, hogy megtudják, hagytak-e hátra vagyontárgyakat. 11 olyan esetről számolt be a korabeli sajtó, ahol előkerültek eldugott értékek - a Pollák család nem volt közöttük.
Nagy Sándor pénzétől a cárokig
A tekintélyes éremanyagot, amelyben főleg ezüst- és rézpénzek találhatók, Redő Ferenc régész és numizmata dolgozza fel. A legrégebbi pénz az ókori Makedóniából, Nagy Sándor idejéből való, néhány darab érme pedig az ókori görög városállamok, főleg Dalmácia területéről – mondja Klinger László. A gyűjtemény mintegy 40 százaléka a római korból származik. „Szembetűnő, hogy a gyűjtő mennyire tudatosan választott, és hogy mennyire ügyelt az érmék tisztaságára, és arra, hogy minél precízebben kidolgozott érméket tudjon megszerezni” – teszi hozzá a régész.
