Ez a dilemma újra és újra felmerül, hiszen a szokások állandóan változnak. Mondhatnánk úgy is, hogy ahány ház, vagyis inkább ország, annyi szokás. Azért tekintsük át a legnépszerűbb gyűrű viselési szokásokat. Azzal valószínűleg nem mondjunk újdonságot, hogy a gyűrűsujjra kell húzni az eljegyzési gyűrűt és persze majd a karikagyűrűt is. De hogyan tovább? Melyiket melyikre?
Hazai szokások a gyűrűk viselésében
Nehéz mindenhol használható tanácsot adni az eljegyzési gyűrű viselésével kapcsolatban, mivel nem csak tájegységenként, de akár országonként is változó lehet az ezzel kapcsolatos vélekedés.
Hazánkban jellemzően a bal kéz gyűrűsujjára kerül a lánykérés pillanatában ez a csodaszép, köves karika. Ez az esküvőig itt is marad, majd később átkerül a jobb kézre, a karikagyűrűvel együtt. Persze ezzel kapcsolatban megint elég rugalmasak a szabályok, mivel vannak, akik a bal kezükön hordják tovább, és a karikagyűrűt viselik a jobb gyűrűsujjon.
Az ókorban pedig…
Már az ókori Rómában is viseltek eljegyzési gyűrűt, bár ekkor még korántsem a mai tartós anyagokból készült, hanem papiruszból vagy éppen csontból. Abban az időben kelt életre egy nagyon kedves történet, miszerint azért viselik a bal kéz gyűrűsujján a gyűrűt, mivel onnan egy ér közvetlenül a szívbe vezet, így itt a legalkalmasabb viselet. Bár ez orvosilag nem bizonyított, de máig fennmaradt elmélet. A gyűrű formája a végtelenséget szimbolizálja, az örök szerelmet, hiszen a körnek nincs vége, se kezdete, így örökkévaló.
Hazai szokások az eljegyzés tekintetében
Az anyagi helyzet már nagyon régen befolyásoló tényezője az eljegyzésnek.
Míg a tehetősebb körökben korábban elterjedt az eljegyzési gyűrű ajándékozása, ez a szegényebbekről nem volt elmondható. A nemesek körében már meglehetősen díszes eljegyzési gyűrűkkel kérték meg a kisasszonyok kezét, melyek már némileg hasonlítottak a ma használatosakra.
A kevésbé tehetős rétegnél még egy jó darabig a jegykendő volt divatban. Ebben az esetben a menyasszony egy jegykendőt ajándékozott a vőlegényének, míg az egy ruhával kedveskedett a leendő arának. Ez volt a kendőváltás hagyománya, ami fontosság tekintetében a gyűrűváltással egyezett meg.
Ezután már mindenhol divatba jött az eljegyzési gyűrűvel történő lánykérés és menyegző, de mégis előfordult, hogy valaki mindezt nem engedhette meg magának. Ebben az esetben kölcsönkértek egy gyűrűt, majd azzal történt meg az eljegyzés. Ezt követően persze visszaszolgáltatták az ékszert a jogos tulajdonosának. Ekkoriban sokkal többet elárult a nők státuszáról a haj és a ruhaviselet, mintsem a gyűrű viselése.
Szerencsére ma már nem kell ennyire szigorú hagyományokhoz alkalmazkodni, így bőven elegendő, ha az eljegyzési gyűrűt a bal, míg a karikagyűrűt a jobb kéz gyűrűsujján viseljük.
