Nagy átalakulások mennek végbe az utóbbi hónapokban a Club Aliga területén, ahol a régi párttitkári részleget (az Aliga 2-t) elkezdték átépíteni alaposan. Ától cettig meg akarják újítani a roppant lepusztulttá vált, de most már egyre csinosabb egykori pártüdülőt, és úgy tűnik, a félelmekkel ellentétben nem lesznek kizárva innen az aligai lakosok és nyaralósok sem.
Ez fontos kérdés, ezzel is kezdünk, amikor leülünk a nagyon retró vasszékre beszélgetni Hoffmann Henrikkel és Bertha Pállal az Aligha Kert névre keresztelt büfé irgalmatlan nagy teraszán. A balatonvilágosiak (Aliga is e település része) egy kártyával ingyen, a többi ember belépő ellenében jöhet le ide strandolni. Henrikkel és Palival azonban nem emiatt ültünk le a retró hangulatba: ők felelnek a vendéglátásért, ami meglehetősen sok lábon áll a nagy komplexumban:
itt van a már emlegetett Aligha nevű óriásbüfé, a mellette lévő fagyis, illetve koktélos konténerek, no meg kicsivel arrébb a lángosozó. A Vasmacska nevű étteremért is ők felelnek, ez ottjártunkkor még nem nyitott meg, az utolsó simításokat végezték rajta.
Az Aligha pünkösd magasságában nyitott meg, azóta minden nap nyitva van. A játékos nevet hetek alatt szülték meg, ahogy Pali fogalmazott vigyorogva: "Valakinek kicsúszott a száján, és azt mondtuk: jó lesz, köszönjük!" Henrik vette át a szót, elmesélte, hogy nagyjából ugyanaz állt itt, mint amit látunk, azzal a markáns különbséggel, "hogy minden ami itt volt, az 40 éves volt". Itt a rendszerváltás óta semmi sem történt, semmilyen állagmegóvás. Amikor februárban először körülnéztek errefelé, megdöbbentek, kb. az 1970-es években épülhettek ki a közművek. Új épületet felhúzni már nem volt idő, szóval ezt csinosították ki.
A feladatuk a teljes terület teljes vendéglátásának megvalósítása volt. Az Aligha esetén csak úgy tudtak megnyitni, hogy lecseréltek mindent: közműveket, elektromos hálózatot, gépészetet, konyhagépeket, nyílászárókat, csempéket, festeni is kellett, nem keveset. Olyan apró, de fontos dolgokra is figyeltek, mint a megvásárolható repohár használata (ld. a fenti képen). Henrik elmondta, "kidolgoztunk egy technológiát, amivel a minőséget szoros kontroll alatt tartjuk", az ételkészítés nincs szétszabdalva, egy központi konyhában készül minden, ahol erős a szakmai felügyelet. Henrik szerint van egy elképzelésük a vendéglátásról, "ezt kőkeményen végigvisszük", minden munkatársnak magáévá kell tenni ezen elveket. Nincs trükk, nincs alku, az alapanyagoknál sem. Ez nem a gyors meggazdagodás titka, inkább hosszú távon akarnak egy brandet felépíteni.
A konyhát Pali vezeti (Henrik meg az operatív részeket): ő itthon és külföldön dolgozott éttermekben, a fine dining vonalon. Ezért neki is kihívás ilyen hatalmas adagokkal operáló hely vezetése. Kiemelte Fáy Istvánt, aki az ő jobbkeze, együtt irányítják a konyhát, ahogy a leendő kikötői Vasmacska bisztró-éttermet is. Az lesz majd a magas szint, az Aligha pedig az arany középszer, ahol olasz alapanyagos pizzát, halételeket, (pankómorzsás) rántott húst lehet enni, de tabulét, bulguros ételeket, salátákat is kaphat a vendég.
Az alapanyagokra, ahogy említettük, nagyon oda akarnak figyelni. Amiből lehet jó minőségű hazait beépíteni a fogásokba, ott megteszik, de például a pizza olasz műfaj, szóval olasz hozzávalókat szereznek be hozzá. A zöldségesük északi parti, a húsos két faluval odébbról jön, de Pali szerint a gond, "hogy végesek a kapacitások" sok hazai beszállítónál. A hamburgerük kézműves, a szószokat és a hagymalekvárt ők készítik a konyhán, "a rántott hússal nagyon sokat vacakoltunk, ilyen panírral, milyen hőfokon készüljön" – sorolta Henrik. A borok kiválasztásáról elmondta Henrik, jelentős a környékbeli, tájjellegű borok fölénye, de villányi, tokaji tételeket is megtalálni. Inni lehet pl. a főkajári Feind borait (egy Aligha nevű Cuvée-t is készítettek a helynek).
Fontos megemlíteni, hogy saját fűszerkertjük azért van, azt használják is a főzésnél.
Nyilván az ételeket is megkóstoltuk, a vastag húspogácsás, folyós sajtos, saját gyártású szósszal kecsegtető hamburger abszolút a nyálcsorgatós kategória volt; a lángosnál elkerülték a szokásos, fáradtan tocsogó olajas csapdát, és a nehéz feltét ellenére is simán csúszott; a calzone elképesztő dögösre sikeredett és méretben is elfért volna egy szélesvásznú mozi Godzilla-vetítésén; a fogassüllő pedig majdnem olyan frissen fickándozott a tányéron, mintha most szedték volna ki a nem létező balatoni halászok valamelyik tihanyi akadónál.
Ezeket a falatokat sokáig tudjátok majd élvezni, augusztus 20-án nem húzzák le a rolót. Henrik szerint nyitás után "értelmezhetetlen volt a hétköznapi forgalom, de mi szolgáltatunk, ha öten jönnek le, öt embert szolgálunk ki". Ezt a filozófiát viszik tovább ősszel is. Az Aligha így egész szeptemberig nyitva lehet, a leendő Vasmacska étterem a kikötő és a vitorlázók miatt októberig kitarthat.
Akit a külcsín is érdekel, annak elmondhatjuk, a retró hangulatra ráerősítő elemek, a napvitorlák és színes lampionok igencsak mutatósak, könnyen maradásra bírják az embert. Emellett a Club Aliga teljes területet letisztították, így voltaképp egy ősfás-füves-ligetes park jött létre, igazi piknikmennyország. Eközben a strand is megmarad nyilvános fürdőhelynek, azt is fejleszteni fogják a jövőben.
Majd elfelejtettük, a klasszikus régi dolláros strandbolt a büfé mellett megmaradt, de a továbbiakban egyedi designtermékek is megtalálhatóak lesznek a repertoárban.
