látnivalók & kultúra

szerkesztés

Ahol a klasszikus fürdőházakat modern épülettömbök váltották – Balatonalmádi története régi fotókon

Szerzők

  • Molnár Zoltán

2020. 01. 08. 1:00

Nagy fürdőélet jellemezte a századfordulós Almádit, amit még vonat is összekötött Veszprémmel. Aztán jött a háború és a szocializmus, és minden megváltozott. Város- (és régió-) történeti sorozatunk következő darabja a balatoni riviérára visz.

A ma ismert Balatonalmádi Vörösberény, Almádi, Káptalanfüred és Budatava egyesüléséből jött létre fokozatosan (Káptalanfüred pl. 1946-ig Alsóörshöz, emiatt másik vármegyéhez, Zalához tartozott, Vörösberény pedig 1970-ben olvadt Almádiba). Balatonalmádi első írásos említésére 1493-ig kell várni, akkor és utána sokáig a szőlőbirtokai miatt került elő régi oklevelekben a település neve. 1848-ig önálló hegyközség volt, de a forradalom végén elvesztette ezt az önállóságát, a közeli Szentkirályszabadjához csatolták, majd a kiegyezést követően, 1877-ben lett ismét önálló település. A szőlőültetvényt az északi part többi részéhez hasonlóan elpusztítottafiloxéravész, így a hegyoldalban a nyaralók vették át a présházak helyét (ezeket egy speciális villatúrán mi is bejártuk már).

1912. Strand. Az almádi fürdőélet 1874-ben indult el, ekkor volt az első, hivatalosan megnyitott fürdőszezon. 1877-től építette fel az első fürdőkabinokat Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos a kikötő közelében. Aztán 1883-ban megalakult az Almádi Fürdő Rt., ami kezelte a fövenyfürdőt. Akkoriban még ez volt a fürdőruhadivat, bár a középen álló úr strandöltözete talán nem volt általános.

Fotó: KARABÉLYOS PÉTER/Fortepan

1920. Fövenyfürdő, strand. Az első világháború után, 1918-ban a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. lett a 19. századi részvénytársaság utódja, ami 1939-ig irányította a fürdőt. A húszas évekre rengeteg gyönyörű nyaraló épült a fürdőéletéről nevezetes településen, ami a századfordulótól az idetelepült Kneipp Intézet gyógyító tevékenységének köszönhetően gyógyfürdői rangot kapott. Figyeljük meg közben a fürdőruhák divatjának változását is az alábbi fotón.

Fotó: KARABÉLYOS PÉTER/Fortepan

1923. Fövenyfürdő, strand. Egy évvel korábban kezdődött el a strand komolyabb kiépítése. 1926-ra több mint 500 kabinnal az északi part legnagyobb strandja lett. 1943-ban aztán ezt is elbontották és 1944-re új fürdőt építettek ki, ez lett a mai Wesselényi strand.

Fotó: KURUTZ MÁRTON/Fortepan

1928. Jobbra Weygand Tibor énekes.  Weygand a két világháború közti korszak egyik legfelkapottabb énekese volt, kellemes tenor hangján a jazzel is kacérkodott, de sok film dalát is ő énekelte fel. Arról sajnos nem leltünk információt, miért nyaralt épp Almádiban, kötődött-e magához a településhez.

Fotó: WEYGAND TIBOR/Fortepan

1930. Kikötő, háttérben a Szent Imre-templom. A Balatoni Yacht Club Almádi Osztálya 1913-ban alakult meg, a kikötő innentől folyamatosan bővült. Siófokhoz vagy Füredhez hasonló nagy hajósélet azért nem alakult ki a csendesebb Almádiban, de 1925-re ide is épült klubház. A háttérben látszanak az ekkor már a látképet eluraló nyaralók a domboldalban. A fent említett filoxéravész után ugyan hoztak Amerikából szőlőtőkéket az újratelepítéshez, de ekkor már sok présházat elkezdtek tulajdonosaik nyaralóvá alakítani. A két folyamat párhuzamosan ment, de napjainkra egyértelműen a nyaralók győztek a szőlők felett.

Fotó: Fortepan/ALBUM009

1930. Sóhajok hídja és az Irredenta örökmécses. Lovas László építész 1928-as alkotása vörös homokkőből készült, a trianoni békeszerződésre és az ország területi megcsonkítására emlékezik a következő felirattal: "MAGYAR! Emlékezz, elnyomatás alatt sínylődő testvéreidre". A szocializmusban azért nem bontották el, mert átszabták a jelentését és az 1848-49-es forradalom emlékművévé tették.

Fotó: Fortepan

1933. Baross Gábor út 35. és 33. A két épület között az Arany János utca torkolata. Ahogy a régi fotón látható, Halász János Étterme működött a 35-ös szám alatt a harmincas években, ahol még kiadó szobát is lehetett kapni, mindezt egész évben. Érdemes idekattintva megnézni a Google Street View által készített kortárs fotót, amin látható, az étterem ma már egyszerű lakóház. (FrissítésKezdetben azt írtuk, téved a hivatalos képaláírás, de egyik olvasónk felvilágosított, hogy a képaláírás helyes, ezúton is elnézést kérünk olvasóinktól a bakiért.)

Fotó: KARABÉLYOS PÉTER/Fortepan

1935. Sóhajok hídja. A harmincas években érte el a zenitjét a település turizmusa, ekkorra kiderült, nagyobb szállókapacitás nélkül nem tudnak több vendéget bevonzani. Voltak tervek szállodaépítésre, de ezek rendre elakadtak. Ráadásul a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt.-t 1939-ben felszámolták. A kor fürdőköpenydivatja mindenesetre megkapó volt.

Fotó: Fortepan

1936. Vasutas üdülő. Nem találtunk sajnos adatot arra, mikor épülhetett Vasutasok Üdülőháza, de már a 30-as években állt, hisz a vállalati üdültetés rendszerének csírái már a Horthy-korban is megvoltak a Balatonnál.

Fotó: ROMÁK ÉVA/Fortepan

1938. Vörösberény (ekkor önálló, ma a város része), Veszprémi út, Református erődtemplom. Az évszázadokig önálló falu, Vörösberény már a honfoglalás idején létezhetett, később Szent István adományozta a veszprémvölgyi görög apácáknak Szárberény néven. A temploma a 11-12. században épülhetett, 1290-ben említik először írásban. A templom a reformáció után a kálvinista felekezeté lett, erődtemplom kialakítása ritka kincs a környéken.

Fotó: ORMOS IMRE ALAPÍTVÁNY/ORMOS IMRE FELVÉTELE/Fortepan

1938. Szent Miklós vízibusz a hajókikötőben. Almádi kikötője hamar bevonódott a balatoni nagyhajózásba, manapság pedig menetrend szerinti hajójáratok kötik össze Balatonfüreddel, Siófokkal, Tihannyal, Csopakkal, Alsóörssel és Balatonkenesével.

Fotó: Fortepan

1940. Pannónia étterem (ma Liget kávéház). A két háború között építette a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. az épületet egy korábbi pavilon helyére. A cél egy olaszos kávézó nyitása volt. A helyet már akkoriban is emlegették Ligetként és Pannóniaként is. A szocializmusban államosították, 1958-tól az MTA menzája működött itt. A kilencvenes évek közepén privatizálták, jelenleg is kávézóként és étteremként működik a mólónál.

Fotó: SALY NOÉMI/Fortepan

1945. Ekkor Balatonalmádi fürdő vasútállomás. A második világháborút az ekkor kb. 4000 fős lakosságú Almádi sem kerülhette el. A német 6. páncélos hadtest a háború utolsó nagy német offenzívájában a Balaton keleti partjai mentén tört a Vörös Hadsereg vesztére, de az oroszok lendületét nem tudták jelentősen megtörni. Hamar menekülés lett a vége, a Balaton keleti településein is voltak harcok. Almádiban a vasútállomás is küzdelem helyszíne volt, sok épület szenvedett kárt, lőszert pedig a mai napig találnak.

Fotó: VÖRÖS HADSEREG/Fortepan

1945. József Attila út (Véghelyi Dezső utca) a városközpont felé nézve. Ez már a vereség szomorú képe, vélhetően a szibériai GULAG-fogság felé menetelnek a magyar és német katonák Almádin keresztül. Sajnos valószínű, hogy töredékük tért haza végül. A két világháború áldozatainak emlékműve a Baross és Kossuth utca sarkán található, természetesen a környéken bányászott vörös homokkőből készült.

Fotó: VÖRÖS HADSEREG/Fortepan

1954. Sétány a Wesselényi strand főbejáratától a vasút irányába. Mindig megdöbbentő látni, ahogy az iszonyatos világégés után magára talált a világ, erről a képről se mondaná meg senki, hogy a fenti fotó után mindössze 9 évvel készült.

Fotó: LUDOVIKA/Fortepan

1957. Wesselényi strand. Az elsöpört 1956-os forradalom ellenére is ment tovább a nyaralóélet a Balatonnál, ahogy a következő nyáron készült fényképen látható. (És itt megint visszatérhetünk a fürdőruhadivatra, ami ekkor már egész sokat mutató volt.)

Fotó: Fortepan/Album027

1957. Káptalanfüred, a Magyar Állami Operaház üdülője, Éhn Éva és Maros Éva balett-táncosok. Kevés információt találtunk az üdülőről, egy 2015-ös szöveges operaházi beszámoló szerint az intézménynek Balatonudvarin és Káptalanfüreden van üdülője, az előbbi ramaty állapotú, de lakható, az utóbbi viszont mindenre alkalmatlan (hogy ez azóta változott-e, nem tudjuk).

Fotó: KOTNYEK ANTAL/Fortepan

1959. Baross Gábor (Lenin) út 2., Tulipán presszó. A régi idők balatoni vendéglátását Fortepan-fotókkal bemutató korábbi cikkünkben már feltűnt Almádi egyik ősi vendéglője a Tulipán, amely a mai napig létezik és működik.

Fotó: BAUER SÁNDOR/Fortepan

1960. Vasútállomás. Kicsit visszaugrunk az időben most az állomás történetével. Vasdinnyei Pál MÁV-mérnök tervezte az északi parti vasút állomásépületeit, amik 1909-re épültek fel. 1930-ban némileg átszabták, ekkor kapta jelenlegi külsejét. A világháború után sokkal kapott gyalogos aluljárót is, ami ritkaságszámba megy az északi parti vasútvonalon, csak Balatonfüreden érhetők el így a vágányok ezen a vonalon. Az elhanyagolt gyalogalagutat ráadásul felújítása, 2013 óta kiállítótérként használják, képzőművészek képei lógnak a falakon.

Fotó: UVATERV/Fortepan

1963. Wesselényi strand. A "tutaj színház" és a nézőtér felállítása.Tó-retró blog írása szerint 1962-ben merült fel a veszprémi Petőfi Színház vezetőségében az ötlet, hogy kéne egy vízen lebegő színpad a Balatonra. A következő év nyarára már ott úszott a tavon a leselejtezett honvédségi pontonból ácsolt színpad (amihez az ezer fős lelátót a parton állították fel). Nemcsak egy puszta színpad volt itt, hanem egy öltöző, egy világosító, egy hangosító szoba, egy kelléktár és két mellékhelyiség is helyet kapott a vizen. Az almádi premiert elvitte az időjárás, de később sikeresen adtak elő darabokat. A kényelmetlen nézőtér miatt azonban idővel megfogyatkozott a publikum. A hatalmas úszó színház tárolása sem volt egyszerű, Almádi partjainál horgonyozták le télre. Végül a fenntartás és javítás is olyan drága volt, hogy nem érte meg fenntartani: 1965-ben még rendeztek pár darabot rajta, aztán az enyészeté lett. Nem tudni, végül ki és hogyan bontotta el.

Fotó: HUNYADY JÓZSEF/Fortepan

1968. Pannónia étterem. A mai napig meglévő, bár alaposan átszabott épületet Almádi központjában Raáb Ferenc tervei alapján 1964-re építették fel. A nagy kapacitású étkezde ma már más célt szolgál, átépítve a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár, no meg a Lélek Labor Bár apró szórakozóhelye találhatók itt.

Fotó: INKEY TIBOR/Fortepan

1969. Hotel Aurora. Nincs még egy épület, ami annyira meghatározza a város látképét - és városiassá is teszi a települést -, mint az egykori Hotel Aurora toronyháza. Az 1969-ben befejezett, Kürti László és Hornicsák László által tervezett épület 12 emeletén 240 szoba található. 2005-ben teljeskörű felújításon esett át, Ramada néven működött, most épp a Hunguest-lánc egy szállodája Bál Resort néven.

Fotó: BAUER SÁNDOR/Fortepan

1977. Petőfi Sándor utca, autóbusz-állomás. Épp a vasúti vonalbezárás miatt kellett valahogy megoldani a Veszprém-Balatonalmádi közti tömegközlekedést. Kézenfekvő volt a buszhálózat fejlesztése, amihez építeni is kellett. Például buszpályaudvart Almádiba. 1976-ra készült el a tíz kocsiállásos állomás Nyíri Mária tervei alapján, aki ekkor már rutinos állomástervező volt. A külső és belső tereket látványosan kerekre tervezte, az épület a mai napig ott feszít a belvárosban.

Fotó: UVATERV/Fortepan

1981. A Babits Mihály utca Petőfi Sándor utca felőli vége, zöldségüzlet az ABC áruház és a Posta közötti parkolóban. A Fortepan almádi képeinek legfiatalabbja a nyolcvanas évek hullámlemez-valóságát mutatja, nyilvánvalóan a dinnyeszezon csúcsán. A parkoló manapság azért jóval rendezettebb képet mutat, bár úgy tűnik, a zöldséges bódé már nincs meg.

Fotó: BAUER SÁNDOR/Fortepan

Hasonló tartalmak

Admin mode