Nehéz némi címbéli viccelődés nélkül kibírni, főleg azután, hogy az ember meglátja és megkóstolja a Club Aliga retró külsejű, modern konyhájú büféjének végtermékeit. Szaftos hamburger, gyomorbarát lángos, fickándozó fogassüllő ostromolja itt az ember ízlelőszerveit. Az átalakulóban lévő Club Aliga gasztrofelelőseivel beszélgettünk arról, mi volt, mi van és mi lesz a hatalmas, ligetes területen.
Nagy átalakulások mennek végbe az utóbbi hónapokban a Club Aliga területén, ahol a régi párttitkári részleget (az Aliga 2-t) elkezdték átépíteni alaposan. Ától cettig meg akarják újítani a roppant lepusztulttá vált, de most már egyre csinosabb egykori pártüdülőt, és úgy tűnik, a félelmekkel ellentétben nem lesznek kizárva innen az aligai lakosok és nyaralósok sem.
Ez fontos kérdés, ezzel is kezdünk, amikor leülünk a nagyon retró vasszékre beszélgetni Hoffmann Henrikkel és Bertha Pállal az Aligha Kert névre keresztelt büfé irgalmatlan nagy teraszán. A balatonvilágosiak (Aliga is e település része) egy kártyával ingyen, a többi ember belépő ellenében jöhet le ide strandolni. Henrikkel és Palival azonban nem emiatt ültünk le a retró hangulatba: ők felelnek a vendéglátásért, ami meglehetősen sok lábon áll a nagy komplexumban:
itt van a már emlegetett Aligha nevű óriásbüfé, a mellette lévő fagyis, illetve koktélos konténerek, no meg kicsivel arrébb a lángosozó. A Vasmacska nevű étteremért is ők felelnek, ez ottjártunkkor még nem nyitott meg, az utolsó simításokat végezték rajta.
Az Aligha pünkösd magasságában nyitott meg, azóta minden nap nyitva van. A játékos nevet hetek alatt szülték meg, ahogy Pali fogalmazott vigyorogva: "Valakinek kicsúszott a száján, és azt mondtuk: jó lesz, köszönjük!" Henrik vette át a szót, elmesélte, hogy nagyjából ugyanaz állt itt, mint amit látunk, azzal a markáns különbséggel, "hogy minden ami itt volt, az 40 éves volt". Itt a rendszerváltás óta semmi sem történt, semmilyen állagmegóvás. Amikor februárban először körülnéztek errefelé, megdöbbentek, kb. az 1970-es években épülhettek ki a közművek. Új épületet felhúzni már nem volt idő, szóval ezt csinosították ki.
A feladatuk a teljes terület teljes vendéglátásának megvalósítása volt. Az Aligha esetén csak úgy tudtak megnyitni, hogy lecseréltek mindent: közműveket, elektromos hálózatot, gépészetet, konyhagépeket, nyílászárókat, csempéket, festeni is kellett, nem keveset. Olyan apró, de fontos dolgokra is figyeltek, mint a megvásárolható repohár használata (ld. a fenti képen). Henrik elmondta, "kidolgoztunk egy technológiát, amivel a minőséget szoros kontroll alatt tartjuk", az ételkészítés nincs szétszabdalva, egy központi konyhában készül minden, ahol erős a szakmai felügyelet. Henrik szerint van egy elképzelésük a vendéglátásról, "ezt kőkeményen végigvisszük", minden munkatársnak magáévá kell tenni ezen elveket. Nincs trükk, nincs alku, az alapanyagoknál sem. Ez nem a gyors meggazdagodás titka, inkább hosszú távon akarnak egy brandet felépíteni.
A konyhát Pali vezeti (Henrik meg az operatív részeket): ő itthon és külföldön dolgozott éttermekben, a fine dining vonalon. Ezért neki is kihívás ilyen hatalmas adagokkal operáló hely vezetése. Kiemelte Fáy Istvánt, aki az ő jobbkeze, együtt irányítják a konyhát, ahogy a leendő kikötői Vasmacska bisztró-éttermet is. Az lesz majd a magas szint, az Aligha pedig az arany középszer, ahol olasz alapanyagos pizzát, halételeket, (pankómorzsás) rántott húst lehet enni, de tabulét, bulguros ételeket, salátákat is kaphat a vendég.
Az alapanyagokra, ahogy említettük, nagyon oda akarnak figyelni. Amiből lehet jó minőségű hazait beépíteni a fogásokba, ott megteszik, de például a pizza olasz műfaj, szóval olasz hozzávalókat szereznek be hozzá. A zöldségesük északi parti, a húsos két faluval odébbról jön, de Pali szerint a gond, "hogy végesek a kapacitások" sok hazai beszállítónál. A hamburgerük kézműves, a szószokat és a hagymalekvárt ők készítik a konyhán, "a rántott hússal nagyon sokat vacakoltunk, ilyen panírral, milyen hőfokon készüljön" – sorolta Henrik. A borok kiválasztásáról elmondta Henrik, jelentős a környékbeli, tájjellegű borok fölénye, de villányi, tokaji tételeket is megtalálni. Inni lehet pl. a főkajári Feind borait (egy Aligha nevű Cuvée-t is készítettek a helynek).
Fontos megemlíteni, hogy saját fűszerkertjük azért van, azt használják is a főzésnél.
Nyilván az ételeket is megkóstoltuk, a vastag húspogácsás, folyós sajtos, saját gyártású szósszal kecsegtető hamburger abszolút a nyálcsorgatós kategória volt; a lángosnál elkerülték a szokásos, fáradtan tocsogó olajas csapdát, és a nehéz feltét ellenére is simán csúszott; a calzone elképesztő dögösre sikeredett és méretben is elfért volna egy szélesvásznú mozi Godzilla-vetítésén; a fogassüllő pedig majdnem olyan frissen fickándozott a tányéron, mintha most szedték volna ki a nem létező balatoni halászok valamelyik tihanyi akadónál.
Ezeket a falatokat sokáig tudjátok majd élvezni, augusztus 20-án nem húzzák le a rolót. Henrik szerint nyitás után "értelmezhetetlen volt a hétköznapi forgalom, de mi szolgáltatunk, ha öten jönnek le, öt embert szolgálunk ki". Ezt a filozófiát viszik tovább ősszel is. Az Aligha így egész szeptemberig nyitva lehet, a leendő Vasmacska étterem a kikötő és a vitorlázók miatt októberig kitarthat.
Akit a külcsín is érdekel, annak elmondhatjuk, a retró hangulatra ráerősítő elemek, a napvitorlák és színes lampionok igencsak mutatósak, könnyen maradásra bírják az embert. Emellett a Club Aliga teljes területet letisztították, így voltaképp egy ősfás-füves-ligetes park jött létre, igazi piknikmennyország. Eközben a strand is megmarad nyilvános fürdőhelynek, azt is fejleszteni fogják a jövőben.
Majd elfelejtettük, a klasszikus régi dolláros strandbolt a büfé mellett megmaradt, de a továbbiakban egyedi designtermékek is megtalálhatóak lesznek a repertoárban.
