Balatonfüred mindig is az északi part kulturális fővárosa volt, ennek megfelelően a teraszok is dugig megteltek írókkal, művészekkel, no meg persze az itt nyaraló közönséggel.
A Liliom étterem Balatonfüred egyik legkedveltebb találkozóhelye volt már a 40-es években és még jó ideig azután is. Tavasszal, nyáron és ősszel a terasz volt a legkedveltebb része, mivel innen nemcsak a Balatonra nyílt csodás kilátás, de egészen a Tihanyi-félszigetig és az apátságig is el lehetett látni. Arról nem is beszélve, hogy néhány lépés, és az ember máris az Eszterházy strandon találhatta magát, közvetlenül a vízparton.
Hasonlóan jó adottságokkal rendelkezett a Vitorlás étterem is, ami bár már közelről sem hasonlít korábbi valójára, jelenleg is üzemel a füredi kikötőnél. Néhány évtizeddel ezelőtt itt még tengerparti hangulat uralkodott: a teraszról közvetlenül a vízbe lógathatták a lábukat a vendégek, és akár egy ugrással egy vitorláson találhatták magukat.
Nem messze innen a Balaton étterem is fénykorát élte az akkoriban még kevésbé kiépített Tagore sétány mellett, ahova – a mostani állapothoz hasonlóan – egy parkon keresztül vezetett az út. Az étterem az 1800-as évek végén épült, és az 1910-es években már akkora népszerűségnek örvendett, hogy állítólag Ady Endre és költőtársai is nagy szeretettel jártak ide. Az épület azóta több átalakításon is átesett, de jelenleg is eredeti helyén várja a vendégeket.
Nem messze Füredtől, Tihanyban is nagy volt a nyüzsgés az 50-es, 60-as években.
Az Iparterv által tervezett Motel étterem például minden nyáron tele volt vendégekkel, hiszen az egyik legforgalmasabb helyen, a tihanyi kikötő mögött kapott helyet. Az étterem a mostani Club Tihany területén állt, és ikertestvére is volt, Balatonföldváron.
Ha már Füredet és Tihanyt említettük, a környéken lévő Balatonalmádiban is virágzott a teraszkultúra. A közkedvelt Tulipán étterem a város legfrekventáltabb részén működött, a 71-es út mellett, néhány percnyire a vasútállomástól. Nyaranta jelenleg is zsúfolásig megtelik az itt pihenőkkel. Kerthelyisége az 50-es, 60-as években virágzott, majd többször felújították – legutoljára az elmúlt években. Sajnos az étterem története nemrég lezárult: idén januárban végleg bezárt.
Az Almádi–Füred–Tihany háromszög mellett a Badacsony hegy is nagy népszerűségnek örvendett ezekben az időkben. A kikötő étterme, a Tátika, a vasútállomás melletti Poharazó és a Hableány is reggeltől estig tele volt sütkérező nyaralókkal.
A Callmeyer Ferenc építészmérnök által tervezett, akkoriban futurisztikusnak számító Tátika étterem a badacsonyi kikötőbe érkező vendégeknek nyújtott kikapcsolódást. A teraszról megnyugtató látvány tárult a vízre, és mivel fedett volt, egy kiadós nyári zápor esetén is nyugodtan meg lehetett itt inni egy Bambit. Callmeyer egyébként számos teraszt tervezett még: a badacsonyi Poharazót –
ma Pláne Badacsony –
és a mai Rege cukrászda területét Tihanyban, ahonnan szintén mesés kilátás nyílik a Balatonra.
A déli part sem állt rosszul teraszok tekintetében az 50-es, 60-as években. A balatonszemesi Vigadó már az 1800-as évek végétől fogadta a vendégeket, felújítás és átrendezés után, a 30-as évektől pedig bő 30 éven át működött étteremként, majd táncos szórakozóhelyként. Sajnos az utóbbit már kevésbé kedvelték a szemesiek, és a Vigadó történetének vége is szakadt.
A balatonlellei Vörös Csillag étterem sajnos hasonló sorsra jutott: az 50-es, 60-as, 70-es évekbeli virágzás után nagyon hamar eltűnt a színről, jelenleg már csak hűlt helyét találjuk a Köztársaság utcában.
