Nyárról nyárra nagyobb élmény leutazni vonattal a Balatonra, mindig egy hajszálnyival színvonalasabb szolgáltatást tud nyújtani a MÁV, még ha sok jogos kritika is érheti az állami vasutakat. Miközben a déli parton végig felújított pálya és állomások vannak, az északi parti vonalat pedig nagyban felújítják-villamosítják, ideje megemlékeznünk azokról a vasútvonalakról is, amik a Balaton környékének forgalmát szolgálták ki évtizedekkel ezelőtt. Sok vonal ugyanis már nem üzemel, néhányról a síneket is felszedték/ellopták, máshol még néha végigmegy egy-egy kósza tehervonat.
Alsóörs–Veszprém
A déli part egyik nagy előnye a vidékiek szempontjából, hogy vasúton sokkal több pontról közelíthető meg, mint az északi. Északon egészen konkrétan egy vonal ereszkedik le Tapolcáig, ami aztán kettéosztódva fordul el Keszthely és Balatonfüred irányába. A hajdani boldog békeidőkben egy vadregényes vasutat márpedig kiépítettek Veszprémtől Alsóörsig (ami már Balatonalmádi-Káptalanfürednél leért a partra). Már az 1880-as években gondolkodtak Veszprémben egy vasúti leágazáson (részben a filoxéravész okozta katasztrófa enyhítésére), de pont az északi parti vasút kiépülése idején vágtak bele végül a projektbe. Rengeteg terv keringett, sok közülük Veszprémtől Keszthelyig kiépítette volna a vasutat.
Végül 1907-ben úgy foglalták törvénybe a vasútvonalakat, hogy a Székesfehérvártól délre fekvő Börgöndtől Szabadbattyán és Polgárdi érintésével érkezik egy vasútvonal a Balatonhoz, Akarattyánál, majd a mai nyomvonalon végigmegy a gőzös Tapolcáig. Dr. Óvári Ferenc, a Balatoni Szövetség alapítója és országgyűlési képviselő kiharcolta, hogy a veszprémi ágat se vessék el, így Almádi és Veszprém között is megépülhetett a vonal
–
rácsatlakozva a Győr és Veszprém közötti vasútra.
1907 októberében kezdték az építkezést, 1908 szeptemberében pedig már az első vonal is végighaladt a vonalon, ahol pár viadukt, vaskos támfalak és töltések biztosították a pálya stabilitását, segítettek a nehéz vonalvezetés áthidalásában (Szentkirályszabadja és a part között nagy lejtést kellett megoldani). A vonal a mai veszprémi pályaudvarnál ágazott le, majd a régi főpályaudvarnál (most a Balaton Plaza melletti épület) haladt el. Sorban következő megállói: Veszprém ipartelepek, Meggyespuszta, Szentkirályszabadja, Remete-völgy, Öreghegy, Káptalanfüred, Alsóörs.
A vonal az üdülők miatt szezonban rendkívül kihasznált volt, mégis a megszüntetése mellett döntöttek 1969-ben (a vágányokat 1972-ig szedték fel). Az indok a kihasználatlanság volt, a vasút helyét a 73-as főúton menő buszok vették át. A vasút sok nyoma látható a mai napig, állomásépületek, Almádiban egy kőhíd egy mozdonnyal, Alsóörsön a fordítókorong. Egyesek a mai napig lobbiznak az újraépítésért, de az időközben beépült almádi hegyoldal miatt az eredeti nyomvonalon valószínűleg már sosem fog vonat haladni. Jó hír, hogy aki mégis végigmenne rajta, a nyomvonalon épült kerékpárúton megteheti, amit mi is leteszteltünk 2019-ben.
Hajmáskér–Lepsény
Rég áhított ügy egy meglévő sínekkel rendelkező, de nem használt vonal, a 27-es számú újraélesztése. Ez Hajmáskérnél ágazik le a Veszprém és Székesfehérvár közötti vasútból, majd többek közt Papkeszit, Berhidát, Csajágot és Balatonfőkajárt érintve érkezik Lepsénybe (még régebben a vonal továbbment Enyingen és Tamásin át Dombóvárig). A vonalat a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV-nek építették (azt, mint minden hazai normál nyomtávú vonalat, idővel átvette a MÁV) 1895-től. Hasznos tehermentesítő vonal volt, mivel párhuzamosan fut a Balaton-parttal, csak pár kilométerrel beljebb, Fejér megye és Veszprém megye határvidékén.
A vasútvonalon 2007-ben szűnt meg a személyforgalom, amikor több másik vonalat is bezártak az országban. Királyszentistván környékén még van vasúti forgalom, Balatonfűzfőre is járnak be tehervonatok, néha bejárja a MÁV Csajágig a vonalat, de Lepsény felé totálisan elengedték már. Az érintett önkormányzatok régóta szeretnék újraindítani a vonatforgalmat, mindhiába. Érdekesség, hogy Balatonfűzfőnél régen vágányösszeköttetés volt az északi parti vasúttal, ami manapság se lenne rossz, ha nem szedték volna fel a vágányokat. Érdemes még megemlíteni, hogy kis kanyarokkal, de a vonal alkalmas lenne a Balaton körbevonatozási lehetőségének megteremtésére, Csajág és Lepsény között ugyanis összeköti az északi és a déli parti vasutakat.
Balatonfenyves–Táska
Tavaly zakatoltunk végig a balatonfenyvesi kisvasút felújított somogyszentpáli ágán, miután egy minikonferencián beszámolt róla a MÁV és az önkormányzat, mi lesz a sorsa a vonalnak. A fenyvesi kisvasút a MÁV kezelésében van, de a rendszerváltás óta évről évre reménytelenebb lett a helyzete. Már a két világháború között építettek egy rövid lóvasutat a lecsapolt és mezőgazdaságilag hasznosított Nagy-Berek kiaknázására, de ez a háborúban elpusztult. Aztán az 1950-es évek legelején új vonalakat kezdtek építeni: kezdetben még tőzeget, környező lakosokat, majd egyre inkább turistákat szállított a kisvasút.
1990-ben leállították a kisvasutat, de a háromágú vasút somogyszentpáli ága megúszta, mint említettük, azóta fel is újították. A táskai ág már rég nem létezik, a vágányzat nagy részét felszedték, ellopták, ahogy a csisztaiból se maradt sok. Azonban 2019-ben elkezdték visszaépíteni ez utóbbit, összhangban a Csiszta Fürdő felújításával és bővítésével. A megújult vonalon új állomásokat is építenek majd.
Balatonkeresztúr–Somogyszob
Ismerős történet lehet a MÁV 37-es számú, somogyi vonalának, a Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasútvonalnak a sorsa is, ami lassan 12 éve nem üzemel, legalábbis személyszállítási céllal. Három, a Balatonra merőleges vasutat építettek ki eleink annak idején: a Siófok–Kaposvár közti, a (felújított) Fonyód–Kaposvár közti és az említett vonalat. Ezt Somogyvármegyei Egyesült HÉV néven nyitották meg 1893-ban, főleg a mezőgazdasági termékek szállítása céljából. A vonal elzakatolt a 2009-es bezárásáig, de kevesen használták, a szokásos okokból: a menetrend és az átszállási lehetőségek is csapnivalóak voltak, a pálya állapota miatt a vonatok csigalassan zötyögtek.
A bezárás nem volt azért teljes, nagyobb szakaszokon a mai napig rendszeresen járnak tehervonatok, bár a 2015-ös nagy esőzés elmosta a pálya egy részét. A bezárás óta néha emlékvonatok mennek végig a pályán, hogy emlékeztessenek rá, milyen jó volna újraindítani itt a forgalmat. (A tavalyi emlékvonat pont a pálya megrongálódása miatt csak Balatonszentgyörgy és Böhönye között ment végig, megállva minden állomáson és megállóhelyen.)
Balatonszentgyörgy–Zalaszentgrót
A Zalavölgyi HÉV számára 1895-re nyitották meg a nagyközönség előtt, de mindhiába, ma már csak az emléke él. A vonal Zalaszentgróttól a Zala folyó völgyében haladt délnek, míg rá nem csatlakozott a déli parti vasút vonalára. Többször tervben volt, hogy északnyugat felé Szombathelyig továbbépítik a vasutat, de ezt pénzhiány miatt mindannyiszor elvetették. Kezdetben még sok utas használta, és nagy volt rajta az áruforgalom is, majd mindkettő csökkenésnek indult. Végül 1974-ben döntöttek a középső vonalszakasz bezárásáról, a vágányokat is felszedték.
Manapság a Zalaegerszeg felé tartó vasútvonalból való leágazás van még meg, Szentgrótig, illetve lenn délen a Fenékpuszta és Sármellék közti szakasz, ami az akkori szovjet katonai repteret (ma a nemzetközi repülőtér) szolgálta ki. Fenn északon 2007-ig járt személyvonat Zalaszentgrótra, azóta itt is csak kósza emlékvonatok fordulnak meg, de legalább a vágány még a helyén van.
