balaton

szerkesztés

Ez a hajótípus uralta évszázadokig a Balatont

Szerzők

  • Chilembu Krisztina

2021. 04. 15. 10:00

A 19. század közepéig az egyetlen fatörzsből kivágott bödönhajó volt a balatoni halászok vízi járműve. Készítéséhez évszázados tölgyekre és tapasztalt mesteremberekre volt szükség, akik közül a legtöbben a Kis-Balaton mellett, Vörsön dolgoztak.

A bödönhajó egy egyetlen fatörzsből kivájt csónak, amit halászati eszközként és szállításra használtak folyóinkon és tavainkon, egészen a 19–20. század fordulójáig. A bödönhajó formája és mérete tájanként különböző volt, az egy vagy több embert befogadó vízi járműveknek helyenként az elnevezésük is különbözött. Cikkünkben a Balatonon, a Kis-Balatonon és a környező vizeken használt bödönhajóval foglalkozunk.

Bödönhajó a keszthelyi vízen, 1908

Fotó: Hruska Gyula – A Balatoni Múzeum Fotótára, 2822.

A bödönhajókra a Balaton környéki Vörsről származó Farkas Dezső, a Jövőt Építők Generációja Egyesület (JÉG) elnöke hívta fel a We Love Balaton figyelmét. A honlapján írt is a hajótípusról, a cikk végén közzétett források alapján.

„A téma kifejezetten közel áll a szívemhez, mert a bödönhajógyártás központja éveken át a szülőfalum volt: Vörs. Sőt, a dédapám, Simon István egyike volt azoknak a berki embereknek, akik kívülről-belülről ismerték a Kis-Balatont, halászták és pákásztak, és az utolsók között használták a bödönhajót”

–  fogalmaz a cikk szerzője.

Nem „szemre” készítették, meggyújtották – így készült a bödönhajó

A bödönhajó 1862-ig kizárólagos vízi járműve volt a balatoni halászoknak. A leletként őrzött balatoni bödönhajók hossza általában 320-575 cm között volt, de a 16–17. században 12 métert meghaladó hosszúságú és kb. 1,5 m magas hajók is léteztek. Ezekkel katonai csapatokat is szállítottak.

Bödönhajó a Balatonon, 1908

Fotó: A Balatoni Múzeum Fotótára, 2821.

A bödönhajó-készítés központja a Balatonszentgyörgy közelében található kis falu, Vörs volt a 19. században. A környékbeli erdőkben „csónaknak termett”, évszázados tölgyek nőttek, és csak ebben a régióban volt elég megfelelő faanyag ehhez. (Később Kilitiben is készítettek kisebb, egy-két személyes hajókat).

A bödönhajót a vörsiek „tölfacsónaknak” hívták. Miután kivágták a tölgyfát és megfosztották az ágaitól, kialakították a hajó külső formáját. Egy szalu nevű szerszámmal először durván kivésték és kifaragták a hajó belsejét, aztán a csónakot az oldalára fordították. A bödönhajó készítője a csónak mögé állt, úgy, hogy a csónak belsejét nem látta, és így készítette el a tagyot, vagyis a csónak belsejében levő erősítő keresztfalat, amely a csónak erősségét adta, és egyben ülőhelyül is szolgált. Ennek az elkészítése igazi mestermunka volt, mert a mester nem „szemre” dolgozott.

Ezt követően újból elővették a szalut, és befejezték vele a bödönhajó belsejének kialakítását. Majd nádat raktak a csónakba, és meggyújtották: a füst jelezte, hogy a hajó szellőzik-e valahol, van-e rajta repedés, hasadás. Ha volt, beöntötték ezeket szurokkal és gyantával, és ha ez nem bizonyult elegendőnek, fafoltot véstek bele. A nád tüze a csónak belsejét is megszárította. A csónakot a nád lángján kívülről is megpörkölték, előbb az egyik, majd a másik oldalról. Végül marhatrágyás vízzel kívül bekenték, hogy bírja az időjárás viszontagságait és ne repedezzen. Ezzel a bödönhajó kész is volt, mehetett a vízre.

Többfunkciós eszköz volt a halászathoz

A jellegzetes balatoni bödönhajó keresztmetszete csonkakörte hasonlított. Herman Ottó kétféle bödönhajóról ír A magyar halászat könyvében: Az egyik típus hátsó része, „fara elkerekített, hossza három méter, és egy, maximum két embernek való. A másik a „felvasalt” bödönhajó kiálló orral és vágó farral, mely sok esetben szintén felkunkorodik. Ez a típus több mint 4 méter hosszú, négy halászt elbír a szerszámokkal együtt, „s mély járása, szövetkezve a halászok ügyességével, mely valóban bámulatos, csendes vagy csak lengedező vízen megóvja a fölborúlástól”.

A bödönhajó nemcsak csónak, hanem halászati eszköz is volt, a Zala folyón űzött rekesztő halászat során használták. A zalai halászok megfigyelték, hogy a ponty ívásának idején a Kis-Balatonból felúszik a Zala folyóban a friss víz elejéhez. Egy lészával (vesszőből vagy nádból készült palánkkal) elzárták a hal útját 30 centiméterrel a víz felett. A lésza mögé egy vagy két bödönhajót állítottak.

A palánkon fennakadt pontyok kiugrottak a vízből, egyenesen a bödönhajókba. A csónak kialakítása miatt (be és lefelé szélesedett) a halak csapdába estek, nem tudtak többé kiugrani, a halászoknak pedig nem volt más dolguk, mint reggel és este kiszedni a bödönhajóból a halakat. A folyó elrekesztését később betiltották.

Bödönhajó a Balatonon, középen Herman Ottó (1908)

Fotó: Sági János – A Balatoni Múzeum Fotótára, 650.

A bödönhajók korszakának vége

A történelemkönyvek szerint Szabó János készítette az utolsó bödönhajókat Vörsön, 1897-ben, keszthelyi halászok számára. A bödönhajók használata valójában már évtizedekkel korábban, a 19. század második közepén visszaszorult, ennek pedig több oka is volt.

Egyrészt megfogyatkozott a Balaton mellékén a hajókészítésre alkalmas fa. Másrészt a halászok által használt öregháló nem vagy csak nagy gonddal fért be a bödönhajóba, így idővel egy másik technológia, a komáromi deszka- vagy lentahajó sokkal kedveltebbé vált. A tihanyi halászok szerint „mire a bödönhajó a halhoz ért, a lentahajó már meg is kerítette azt”.

Balatoni bödönhajókkal ma már csak múzeumokban találkozunk. A Balatoni Múzeum „Balatoni halászat” című kiállításán egy közel 5 m-es hajó látható, és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban is kiállítottak egy Vörsön készült, lecsonkított hajót.

A folyómedrekből is kerülnek elő régi csónakok: 2005-ben Tóth J. Attila búvár-régész a Drávában, háromméteres mélységben talált bödönhajó-maradványokat. 

A fotókat a Balatoni Múzeum engedélyével használtuk.

A cikkhez felhasznált források:

Balatoni hajók katalógusa: http://www.balatonihajok.hu/tortenelem/halaszhajok
Herman Ottó: A magyar halászat könyve 
Farkas Dezső: Bödönhajó története és készítése

Hasonló tartalmak

Admin mode