Tapolca házai alatt nemcsak több barlangjárat és barlangi tó, hanem egy több km hosszú, kiterjedt borpincerendszer is húzódik. A Deák Ferenc utca 7–11. szám alatt kiépített rendszert az 1850-es évek elején kezdték el építeni, és az 1910-es évekig folyamatosan bővítették.
A Lechner Tudásközpont munkatársai már 2021 májusában helyszíni szemlét tartottak az egykori borpincerendszerben, miután a tulajdonos jelezte, hogy műemlékké szeretné nyilváníttatni a város történelmének egyik meghatározó helyszínét. A 2022. április 29-i Magyar Közlönyben (2022. évi 73. szám) megjelent rendelet alapján védettséget kapott a
„Tapolca 2789 és 2793/1 helyrajzi számú, Deák Ferenc utca 7–11. szám alatti ingatlanon lévő pinceépítmény, amely a két periódusban épült Lessner-pincerendszer. A védelemre érdemesített értékek a pincerendszer dongaboltozatos szerkezete, térformája, a zöld üvegcsempével bélelt, épített falú tartályok, a pincebejárat borfelvonó szerkezete, a tartozékok közül pedig két faboroshordó és ászokfák, vasbeton palacktároló polcrendszer.”
„Tapolca 2789 és 2793/1 helyrajzi számú, Deák Ferenc utca 7–11. szám alatti ingatlanon lévő pinceépítmény, amely a két periódusban épült Lessner-pincerendszer. A védelemre érdemesített értékek a pincerendszer dongaboltozatos szerkezete, térformája, a zöld üvegcsempével bélelt, épített falú tartályok, a pincebejárat borfelvonó szerkezete, a tartozékok közül pedig két faboroshordó és ászokfák, vasbeton palacktároló polcrendszer.”
Egy legendás család, amely átírta a város történetét
A Balaton-felvidéken már a 18. században is több zsidó közösség élt. Az 1700-as évek közepén érkeztek meg az első zsidó lakosok, a betelepülés több irányból, párhuzamosan zajlott, osztrák tartományokból és a Habsburg Birodalmon túli német fejedelemségekből. Sokan foglalkoztak közülük borászattal és borkereskedelemmel.
Az egyik leghíresebb közülük a Lessner család volt, akiknek bornagykereskedései felvirágoztatták Tapolcát. Lessner Léb Juda 1703-ban telepedett le a kisvárosban családjával. Leszármazottja, Lessner Mózes Juda már borkereskedelemmel is foglalkozott, és szőlőket bérelt, majd vásárolt a közeli Szent György-hegyen.
A város főutcája alatt húzódó híres
pincerendszerrel kapcsolatban a legtöbbször Lessner Sámuelt, a család harmadik generációjának tagját említik. Tömegessé tette a Balaton-felvidéki borok külkereskedelmét, borfelvásárlásaival
hozzájárult a környék bortermelésének fellendítéséhez. A pincerendszer fénykorában
2100 négyzetméteresnél is nagyobb alapterületű volt, nyolc ága Lessner Sámuel nyolc
gyermekének nevét viseli.
Lessner Sámuel Bécsben és Budafokon is hozott létre lerakatokat, betört a svájci piacra, és tekintélynek számított az európai borszakmában. A tapolcai borexport jelentőségét mutatja, hogy a város vasútállomásán külön csonkavágányt építettek a borvonatoknak (ezt hívták borcsonkának), a borügynökök elszállásolására pedig szállodák épültek.
A Lessner család legtöbb tagja a holokauszt áldozata lett 1944-ben. (Lessner Sámuel három gyermeke, Gréti, Lajos Bécsben, Zsófia Olaszországban élő családja túlélték a Holokausztot.) Az áldozatok és a város meggyilkolt zsidó polgárainak emlékét márványtábla őrzi a város izraelita temetőjében és a Csányi László utcában, ahonnan több száz zsidó származású lakost hurcoltak el 1944 júniusában. 2021 szeptemberében aranyszínű botlatóköveket helyeztek el az áldozatok hajdani otthonai előtt, az 1813-ban épült ózsinagóga falán pedig 2022 februárjában emléktáblát avattak a város egykori rabbijainak tiszteletére.
A pincerendszert Hangodi László tapolcai történész és főmuzeológus vezetésével, a Tapolcai Értékmegőrző Egyesület által szervezett városi sétákon lehet bejárni. Képeink az egyik ilyen sétán készültek (hamarosan a cikket is publikáljuk.)
A cikkhez használt források:
Tapolcai Életrajzi Lexikon
Hangodi László: Zsidó borászdinasztiák Tapolcán és szerepük a térség borkultúrája történetében 1703–1944, Tapolcai Értékmegőrző Egyesület, 2019
