Ugye ismerős a helyzet: többnapos fesztiválra készülődünk a barátokkal, ehhez kell pontosítani, hogy ki mivel érkezik, hogy kényelmesebb legyen a táborozás. Többen fanyalogva csattannak fel a sátrazás ötletét hallva, míg mások vidám „kisdobosként” írják fel, hogy kinél lesz kempingszék, napvitorla, aksis hűtő. Mi az utóbbi csoportot erősítjük, hiszen gyerekkorunk meghatározó pillanatai voltak a kempingezések. Mind a Balatonnál, mind Ausztriában, az alpesi tavak mentén, Horvátországban, a festői kis szigeteken, Olaszországban, a keleti parti Riviérán.
A kempingezés valahogy visszahozza a táborok, a közösségben létezés semmihez sem fogható hangulatát, miközben megvan a lehetőség az intimebb elvonulásra is. Mindig vannak a területen sportpályák, büfék és presszók, játszóterek, estére pedig legalább egy bulihely, ahol különleges elegyet alkotnak az éjfélig a jégkásával búgócsigaként pörgő totyogók, a szégyellős kiskamaszok, az első fröccsüket titokban fogyasztó tinik, a nyári kalandjukat kereső fiatal felnőttek, a vagány párok a sátorban vagy a faházban a már alvó kicsivel és a rangidősek, akik a 80-as években visszasírták a Beatlest, a 90-es években a Police-t, 2000-ben pedig a Roxette-re vágytak.
Programokból régen sem volt hiány: a lengőteke, a minigolf, a lábtengó és a röpi mellett a Balcsiban való frizbizés, vízibiciklizés is mindennap meghozta a mozgási kedvet, nem beszélve arról, ha eleve magunkkal vittük a kempingbe a biciklinket, és azzal közlekedtünk a büfé-part-szálláshely háromszögben. Esténként gyakran előkerült a kempinges gázpalack, rajta rotyogó készételes konzervvel (emlékszik még valaki a jó öreg sonkás-tojásos konzervre?), vizes zsömlével és valamilyen szénsavas üdítővel. A sátorban/faházban/lakókocsiban pedig zörgött a takaró alatt a zizis/dunakavicsos/francia drazsés zacskó.
Miért akarnánk még mindig vagy már megint kempingezni, amikor ennyi emlék és kedves nosztalgia köt ezekhez a nyarakhoz? Miért kellene feltétlenül csak a klasszikus panziós, hoteles opcióval élni, ha lehetünk közelebb a vízhez, a természethez, hallgathatjuk az első sorból, a szúnyogoktól mégis védve a tücsköket, köthetünk életre szóló barátságokat, szövődhetnek szerelmek is a közösségi együttlét miatt?
A mai kempingezés persze sokkal, de sokkal komfortosabb, és minden kényelmi szintet kielégíthet, mi csak érvelni tudunk mellette, hiszen megvan benne a múlt nosztalgiája, a természetközeliség és a maximális komfort is. Tűzrakóhely, élménymedence, élelmiszerbolt, mosoda, vízi csúszda, mobil szauna, pingpongasztal, bringa- és SUP-bérlés... A minifalu érzése keveredik a hamisítatlan balatoni nyarakkal, ahol tényleg csak az a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat! Pontosan erről szól az Aranypart Camping.
A siófoki Aranypart Camping már április 15-én kinyit, hogy aztán a nyár közeledtével egyre több szolgáltatással és programmal váljon a déli parti város egyik kedvenc partszakaszává, miniközösségévé. A sátrak mellett természetesen lakókocsival is érkezhetünk, de mobil házak és különböző komfortszinteket képviselő üdülőházak is elérhetőek. Pároknak, kisebb és nagyobb családoknak, baráti társaságoknak egyaránt.
Ez a cikk az Aranypart Campinggel együttműködésben készült.
