A kiállítás, ami felkavar és napokig nem ereszt – Megnéztük a Vaszary Galéria magyar modernizmust bemutató tárlatát

Hatalmas száj néz vissza ránk a kiállítóterem faláról, egy tájképnek tűnő alkotás a fény játékával együtt „hullámzik”, ahogy változtatjuk a nézőpontunkat. Máshol nem maga a mű, hanem keletkezésének története az, ami miatt még órák múlva is a képek, installációk, szobrok járnak a fejünkben. A Vaszary Galéria modern művészeti kiállítása nem tartozik a könnyen feldolgozható tárlatok közé, az alkotások még akkor elkísérnek minket, amikor már elhagyjuk a galéria villaépületét. 

A kiállítás „sarokpontjait” két, a nemzetközi kiállítóterekben is elismert művész jelöli ki: Rippl-Rónai József és Maurer Dóra. Ha végignézzük a két alkotó közötti időszakban készült műveket, megismerhetjük a magyar modernizmus történetét (természetesen dióhéjban). Érdemes több órát szánni a tárlatra, mert a kiállítás befogadása több passzív szemlélődésnél: az adott korok, életutak, üzenetek értelmezése nem mindig egyszerű feladat. A tárlat anyaga nagyon gazdag és átfogó, a cikkben ezért csak néhány olyan alkotást emelünk ki, amelyek előtt különösen sokáig álltunk.

Művészettörténet-óra a villában: A magyar modernizmus története

A kiállítás első termeiben a századvég müncheni mestereinek és a Nyolcak képei sorakoznak. Persze már Rippl-Rónai festményeinél leragadunk, aki a korának legújabb művészeti törekvéseit képviselő francia Nabis csoporthoz csatlakozott, és akinek művei már életében szerepeltek és azóta is jelen vannak a hazai és a külföldi kiállításokon. A Testvéreim című kép a tárlat egyik meghatározó alkotása.

Amikor végre le tudunk szakadni a képtől, Csók István, Czóbel Béla, illetve a Nyolcak alkotóinak fontos festményei néznek vissza ránk a falakról. Ferenczy Károly utolsó nagy kompozíciója, egyben legtitokzatosabb képe, a Cigánylány előtt is érdemes elidőzni egy kicsit, az önmagával szembenéző akt gyönyörű, egyben felkavaró látvány.

A két világháború közötti anyag sem a könnyed hangulatú tájképekről szól: Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Molnár Farkas avantgárd munkái mellett Derkovits Gyula tusrajzai, Gross-Bettelheim Jolán ipari témájú képeivel nem is lehetnénk messzebb ettől. Ferenczy Noémi 1938-as, Múzsa című gobelinjének látványa a kissé komor színvilág ellenére olyan, mintha egy pillanatra fellélegezhetnénk a politikai utalásoktól sem mentes alkotások teremtette térben. A művésznő egyébként a párizsi Musée des Arts Décoratifes gyűjteményében kapott életre szóló inspirációt a szövéshez, ahol 14–15. századi francia kárpitokat látott. Napi 10-12 órát dolgozott, pontos és előkészített tervek, színvázlatok alapján.

Kísérleti alkotások és egy kis sokk

Ahogy haladunk a jelenkori alkotók felé – és az emeleti kiállítótermekhez –, egyre több energiát kell fektetnünk az alkotások befogadásába.

„A tárgyak, recepciójuk, múzeumba kerülésük érzékenyen jelzi a modern és kortárs művészet kánonjának változásait az 1960-as évektől napjainkig. Így a kiállítás egyszerre ad lehetőséget a látogatóknak arra, hogy a korszak jelentős és ritkán látható alkotásaiban gyönyörködhessenek, befogadják a 20. századi magyar művészet mesternarratíváját, ugyanakkor a tárgyak történetébe merülve megértsék: a kánon nem állandó, a mindenkori jelen viszonyai formálják, a gyűjtemény pedig nem halott anyag, hanem mindig újra értelmezendő” 

– írja a tárlatról a Füredkult.hu. A kiállítás második felében egyre több installációval, párbeszédre és reflexióra ösztönző, kísérleti alkotással találkozunk. Az emeleten azonnal egy kissé sokkoló alkotás vár: egy holttestre hasonlító anatómiai női viaszmodellt látunk, amelyet néhány évszázaddal korábban az orvosok használtak szemléltetőeszközként, és amelyet az alkotó, Drozdik Orsolya saját testéből öntetett ki. A Medikai Vénusz nyitott szemmel néz vissza ránk, ami elég hátborzongató élmény.

Turcsány Villő szobrászművész Nell-héj című, 2009-es, műgyantából készült alkotása zsinórokra rögzítve lebeg a kiállítóterem közepén. A szobor test és lélek kapcsolatának örök kérdésére keresi a választ. Imre Mariann A mulandóság rögzítése című munkája (2011) valójában egy konyhaasztal, amelybe hímzett betonlapot süllyesztett az alkotó. Nem elírás a hímzés: a kemény, rideg felületbe cérnaszálakat hímzett a művész, ezek az idő dimenziója mellett a hagyományos női szerepekre is utalhatnak.

Az alkotások egy része még akkor is velünk marad, amikor már rég elhagytuk a galériát. Ilyen Eperjesi Ágnes Érezze megtiszteltetésnek című performance-dokumentációja is, amely az 1985-ben megválasztott szépségkirálynő, Molnár Csilla tragédiáját eleveníti fel (17 éves korában, 1986 júliusában öngyilkos lett). Az alkotó munkásságának középpontjában a nők társadalmi szerepének politikai és művészettörténeti vizsgálata áll, 2018-ban indított kutatási területének pedig – amelyet a metoo-mozgalom ösztönzött – a női meztelenségnek a Kádár-kori médiában való megjelenítését választotta. Ennek keretében foglalkozott Pauer Gyulának a szépségkirálynőről készült, Magyarország szépe című szobrával – illetve a mintavétel sok szempontból abuzívnak nevezhető folyamatával.

A számos kortárs alkotó közül Maurer Dóra Görbült tér, homorú című szisztematikus geometriai alkotása tartozik a „kötelezőkhöz”, de láthatunk betonikont Kocsi Olgától és egy olyan kísérleti „tájképet” Kristóf Krisztiántól, amely a moaré-effektussal operál.

 A kiállítás 2023. január 8-ig látogatható.

Előjáték egy nagy projekthez

Balatonfüred egyre fontosabb szerepet tölt be a hazai kortárs művészetben. A Vaszary Galériában egy másik modern művészeti kiállítást is látahtunk. A Praeludium – Előjáték egy nagy projekthez cím is jelzi, a 2021 augusztusában nyílt tárlat egy nagyobb lélegzetű kiállítássorozat kezdete. Szöllősi-Nagy András hidrológus, egyetemi tanár és Nemes Judit festőművész több ezer alkotásból álló, a nemzetközi geometrikus és konkrét művészetet bemutató kollekciója harminc év után hazakerült Párizsból. 

A Szöllősi-Nagy–Nemes-gyűjtemény anyaga részletekben a Balatonfüred reformkori városrészében, a Blaha Lujza u. 3. és 5. szám alatt nyíló MOdern MŰtár (MOMŰ) kiállításain lesz látható, a tervek szerint ősztől, de ez még változhat. A Praeludium kedvcsináló a gyűjteményhez, többek között Botos Péter, Ézsiás István, Maurer Dóra, Molnár Vera, Albert Rubens és Zalavári József munkáival.

A kiállítás május 21-ig látogatható.