„A Balaton ősz krónikása, a Balaton szerelmese, a Balaton tudósa” – ilyen jelzőkkel illették kortársai a híres Balaton-kutatót, akinek dolgozószobájában a visszaemlékezések szerint mindig jegyzetek, feljegyzések borították a könyvektől mentes szabad területeket.
Zákonyi Ferenc 1909.
augusztus 28-án született a Baranya megyei Romonyán. A család ekkor még a
Gruber nevet viselte, csak később, 1934-ben változtatták Zákonyira. A család
1911-ben Siófokra költözött, amikor a családfő kántortanítói állást kapott a
településen. A Balatonnál töltött gyerekkor meghatározó volt a későbbi tudós
életében,
itt vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává.
itt vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává.
1936-ban jogi diplomát szerzett Pécsett, 1937 és 1950 között segédjegyző, majd főjegyző volt Balatonszabadiban, Mezőkomáromban, Berhidán és Siófokon. Molnár Istvánnal Balatoni Népfőiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, ami 1946-49-ig működött.
1951-ben politikai okokból távoznia
kellett Siófokról, Balatonfüredre költözött. Itt folytatta korábbi munkáját, 1970-es
nyugdíjba vonulásáig a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője volt.
Számos tanulmánnyal, újítással, kezdeményezéssel formálta a balatoni idegenforgalmat,
hangsúlyozva a tó befogadásának végességét, és rengeteg kutatással járult hozzá
a tó történetének megismeréséhez.
Egy 1986-os interjúban így fogalmazott:
Rádöbbentem arra, hogy mennyi ismeretlen emlék áll és él még a tó körül. Ezek kibányászása, közreadása egyik fő feladatom volt, de nemcsak a hazai, hanem a külföldi közönség részére is. Kezdettől vigyáztam arra, hogy munkám ne csak útikalauz-szerű leírásokból álljon, amelyek az állandó fejlődés következtében hamar elavulnak, hanem a későbbi kutatók számára is alapvető felfedezések legyenek. Ilyennek tekintem például a hévízi fürdő kialakulásáról szóló tanulmányomat, vagy a Szántód—Tihany közötti révészek életéről készült, levéltári kutatásokon alapuló munkámat.
Rádöbbentem arra, hogy mennyi ismeretlen emlék áll és él még a tó körül. Ezek kibányászása, közreadása egyik fő feladatom volt, de nemcsak a hazai, hanem a külföldi közönség részére is. Kezdettől vigyáztam arra, hogy munkám ne csak útikalauz-szerű leírásokból álljon, amelyek az állandó fejlődés következtében hamar elavulnak, hanem a későbbi kutatók számára is alapvető felfedezések legyenek. Ilyennek tekintem például a hévízi fürdő kialakulásáról szóló tanulmányomat, vagy a Szántód—Tihany közötti révészek életéről készült, levéltári kutatásokon alapuló munkámat.
Zákonyi Ferenc 1991. május 29-én, 81 éves korában hunyt el Balatonfüreden. Hagyatékának és könyvtárának egy részét a balatonfüredi Városi Helytörténeti Gyűjteményben őrzik, nagy része kutatható is. 1994-ben posztumusz Balaton-díjat kapott. Az alábbiakban kiemeljük a legfontosabb eredményeit.
Turizmus
Első, az 1934-es Balatoni Kurírban megjelent cikkében már a siófoki kilátótorony idegenforgalmi kihasználásának lehetőségeiről írt. Részt vett a siófoki Idegenforgalmi Hivatal létrehozásában, és hatalmas szerepe volt abban, hogy Siófok a következő fél évszázad alatt meghatározó üdülővárossá fejlődött. Ebben sokat segített az is, hogy közbenjárására Siófokot 1950-ben Somogy megyéhez csatolták.
A nevéhez fűződik a balatonfüredi Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése 1954-től kezdődően.
Idegenforgalmi kiadványok
Ő volt az, aki kiadta az első idegenforgalmi prospektust 1946-ban. A magyar mellett cseh, német és lengyel nyelven olvashattak a magyar tengerről az érdeklődők. A későbbiekben is több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Újra és újra felhívta a figyelmet arra, hogy a balatoni idegenforgalmat nem lehet, nem szabad pusztán a fürdőzésre építeni. Továbbra is egységes régióként tekintett a Balaton környékére, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a táj befogadóképessége véges.
Balaton-átúszás
Zákonyi Ferenc részt vett az akkoriban még Siófok és Balatonfüred között megrendezett első Balaton-átúszás, és a Tihany-Balatonfüred közötti Wesselényi emlékverseny (öbölátúszás) létrejöttében is. Már akkor fontosnak tartotta, hogy a Balaton ne csak nyári úti cél legyen: a téli sportnapok megszervezésében is oroszlánrészt vállalt.
Várak, romok, tájvédelem
Nagy szerepet vállalt a várak és műemlékek helyreállításában, az emléktáblák és szobrok elhelyezésében. Neki köszönhető a tihanyi tájvédelmi körzet létrejötte, a sümegi vár, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár, a cseszneki vár és sok más vár- és templomrom helyreállíttatása.
A Balatonfüred című monográfia
Legjelentősebb munkája az 1988-ban megjelent Balatonfüred c. monográfia, ami nélkülözhetetlen alapmű a város történetének megismeréséhez. Szerepelnek tanulmányai a Kanyar József által szerkesztett Siófok című monográfiában.
A cikkhez használt források:
Zákonyi Ferenc, Helytörténeti Gyűjtemény
A Balaton Ősz krónikása – Zákonyi Frenccel beszélget Kellei György, Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
Tóth-Bencze Tamás: Zákonyi
Ferenc, a Balaton művelődéstörténésze, Honismeret,
2007. 3 szám
