A kb. 1200 lakosú Halimba a Balatontól 32 km-re, kb. félórás autóútra, a Bakony délnyugati lábánál található. A települést, melynek közelében kilencven évig bauxitkitermelés folyt, ma főleg gyógynövényes kertje miatt keresik fel a kirándulók.
Halimba területe már a kelták és a rómaiak idején is lakott volt, avar és magyar temetőt és egy IX. századi magyar falu nyomait is megtalálták a régészek. A település honlapján az olvasható, hogy a mai község legrégebbi épületei közül néhány még élő fára „épült”:
„A fák tetejét levágták elágazásuknál, összekötötték a szomszédos fákkal, és erre építették a tetőszerkezetét, oldalát sövénnyel fonták és sárral tapasztották.”
2022 márciusában négy különböző, 3-4 km hosszúságú, de egymással össze is vonható, a falu központjából induló tematikus útvonalat adtak át a településen. Az egyik egy körtúra Taliándörögd irányába, a másik, szintén önmagába visszatérő útvonal a szomszéd település, Szőc felé kalauzol, ahol egyedülálló sziklaképződményeket láthatunk. A harmadik út a horgásztavakhoz vezet, és a vizesélőhelyek környezetét mutatja be, a negyedik pedig a Kab-hegy irányába, egy marsbéli tájra visz, ahol a bauxitbányászat nyomait, a tájba vájt kőfejtéses gödröket láthatjuk. Az útvonalak mentén az akácoszlopokon QR-kódokat helyeztek el az egyes állomásokra vonatkozó információval.
Mi a negyedik, a kőfejtéses gödröket bemutató túrát választottuk. A falu központjában levő tábla segít abban, hogy áttekintsük a lehetséges útvonalakat, de konkrét tájékozódási pontok helyett az információs táblák és a QR-kódos táblák helyét jelöli.
A pirossal jelzett útvonalon indulunk el. Elhagyjuk a falut, és egy gyönyörű, erdős területen sétálunk egy néhány száz méteres szakaszon, a Malom-völgyi pihenőparkig. Az útvonalon egyelőre csak mi járunk, mesés a nyugalom, tőlünk nem messze egy kisebb szarvascsorda robog át a fák között.
Itt egyenesen haladunk tovább, de kiderül, hogy ez zsákutca. Az útvonal a pihenőpark kis házikója felett, egy kis, meredek kaptató megmászása után folytatódik fent, jobbra. Erre csak egy fára festett narancsszínű festék utalt, amikor arra jártunk. Azóta a piros útvonalon a jelzéseket pótolták és egyértelművé tették az útvonalat – ezt válaszolta vonatkozó kérdésünkre Kovácsné Véber Eszter, Halimba polgármestere.
Egy fennsíkra érünk, mögöttünk a távolban a Somló, előttünk jó tájékozódási pont az Atibor-hegyen álló Kerekfenyves vagy Kalap-erdő, ez a feketefenyőkből álló facsoport. Mögötte valamivel több mint 3 km-re a Művészetek völgye egyik helyszíne, Taliándörögd fekszik.
Kb. egy km-t haladunk a távoli Kerekfenyves irányába. Egy kicsit kezd egyhangú lenni az út, aztán minden megváltozik, amikor ezen a ponton balra letérünk az ösvényen. Csak pár száz métert haladunk, de olyan, mintha egy másik bolygóra érkeznénk: a lábunk alatt – és ameddig a szem ellát – vörös kőfejtéses gödrök látványa tárul elénk. Egyszerre szürreális és lenyűgöző látvány, ahogy a természet zöldje találkozik a vörös felszínnel.
A bányászat kb. egy évszázada tépte fel a felszínt a környéken. 1908-ban Zalatnay Stürmer József bauxitot talált Halimbán, az örökségként kapott földjén, a Malom-árokban. Ekkor még nem tudta, hogy egy egész régió iparának alapjait teremti meg. A kitermelésre egészen 1926-ig várnia kellett, a már működő bauxitbányák tulajdonosai sokáig akadályozták az új bánya megnyitását.
Bár ez a bauxit elég gyenge minőségű volt, az induló bányászat teljesen átalakította a falu életét: a sovány termőfölddel rendelkező, szegény település lakói a mezőgazdasági termelés helyett a bányákban kezdtek el dolgozni.
Az alumíniumérc iránti kereslet növekedése miatt a II. világháború alatt nagyszabású mélyfúrásos kutatás indult a halimbai medence csaknem egész területén. 1951 és 1973 között három bányát nyitottak a település közelében, a legutóbbi, a Halimba III. az akkori Európa egyik legnagyobb kapacitású bauxitbányája lett. A halimbai mélyművelésű bánya kitermelhető vagyona 1 millió 900 ezer tonna volt, évente 145-180 ezer tonna bauxit kitermelése valósult meg. (Létesültek bányák a szomszédos települések, Nyirád és Szőc területén is.)
Magyarország az 1980-as években a világ 8. számú bauxittermelője volt, majd a rendszerváltás után a bauxitbányászat leszálló ágba került. Ennek több oka is volt: csökkent a bauxit és az alumíniumgyártás kiindulóanyaga, a timföld iránti igény, összeomlott a KGST, egyre szigorúbbak lettek a környezetvédelmi követelmények. A termelés Halimbán 2013 februárjában fejeződött be.
Az út egy darabig a sci-fibe illő, vörös medence mellett vezet, majd lejjebb visz, a gödrök belsejébe. A vörös por tapad, fehér tornacipő helyett inkább túrabakancsot húzzatok, és nem jó ötlet letenni a talajra a hátizsákot. Nem érdemes letérni a kijelölt nyomvonalról, mert a lejtők fala meredek és csúszós.
Itt vegyesen helyeztek el klasszikus és QR-kódos táblákat. Ezek a bauxitérc kialakulásáról és a bauxitbányászat történetéről szólnak.
Kitermelés és természet
Halimba alatt található a Dunántúl egyik leggazdagabb karsztvízkészlete. A bányászat miatt a kitermelés folyamatos szivattyúzást igényelt, ezért évtizedek alatt a Dunántúli-középhegység karsztvizeinek szintje 10-100 métert süllyedt. Ennek a hatása volt az, hogy a Tapolcai-tavasbarlang ma csónakázható szakasza száraz lett, a Hévízi-tó vízutánpótlása csaknem veszélybe került, számos mocsár és lápvidék kiszáradt. A bauxit feldolgozása során keletkező, erősen lúgos közeg, a vörösiszap nem megfelelő tárolása 2010. október 4-én emberéleteket is követelő, súlyosan környezetkárosító ipari katasztrófát okozott.
A túraútvonal megkerüli a kőfejtéses területet, majd visszavezet a faluba. Mi nem ezt követjük, hanem ugyanazon az útvonalon térünk vissza a településre. Vagyis a Föld nevű bolygóra, egy olyan helyről, ami közel száz év bányászatának emlékét őrzi.
Tipp: Ha szeretnétek többet megtudni a környék bauxitbányászatának történetéről, látogassátok meg a gántiBalás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és Földtani Parkot is!
Ezt a cikket 2022-ben publikáltuk először.
