Ha a Balatonra gondolunk, nemcsak lehetőségeinket vesszük számba – például, hogy hol töltsük a hétvégét, vagy melyik részen nyaraljunk a következő évben –, hanem egy erős nosztalgikus érzés is átjárhat minket. Jelenünkben a társadalom egy meghatározó része tudja felidézni a rendszerváltás előtti balatoni nyaralásokat, és bár időben folyamatosan távolodunk a Kádár-korszaktól, a későbbi korosztályok is látják még a szocializmus nyomait.
Rehák Géza új könyve ezt az időszakot, a tó körüli lehetőségek felismerését, az idegenforgalom fellendítését elősegítő politikai és szakmai döntéseket, szereplőket mutatja be,
„akiknek a tervei alapján megszülettek a tópart rendezési tervei, ikonikus vagy azóta elfeledett építményei, létrejöttek az üdülőövezetek és a kempingek, a nyaralótelepek és a magántelkek, motelek és hatalmas szállodák.”
A könyv borítója a balatoni retró érzését sugallja, a régi fotó, a cím és az élénken izzó vörös betűk együttesen pozicionálják, hogy pontosan melyik időszakot öleli fel az írás. A múltidéző, nyaralóhangulatot közvetítő megjelenés mögött azonban sokkal több rejlik, mint egy romantikus visszaemlékezés.
Rehák Géza történész, politológus és jogász Balatonalmádiban nőtt fel, és az itt található Auróra szálló megépítésének okai, körülményei érdekelték. „Vajon kik, mikor, milyen megfontolásból döntöttek úgy, hogy a kisvárosias környezetben egy ilyen toronyszerű, egyértelműen nagyvárosi hotelépületet helyeznek el, és megszületett az az elhatározása, hogy a Balaton-felvidék, Veszprém megye, illetve szélesebb látókörben a Kádár-kori Magyarország turizmustörténetet fogja kutatni.”
Változó idők, változó Balaton
A Balatonhoz való viszony radikális megváltozását a trianoni békeszerződés teremtette meg, a monarchia idején a pihenésnek csak másodlagos szerepe volt. A környék fellendítésének szándéka hamar megjelent, az 1920-as évek végére beindult az üdülőélet fejlődése. A turizmusfejlesztés sikereit segítette elő a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság munkája is, de a második világháború újra jelentős visszaesést eredményezett.
1946-tól ismét fókuszba kerül a balatoni nyaralás, a helyi turizmus megerősítése: az államosított üdülőkben, szállodákban pihenhetett „a dolgozó nép”. Az egy évtizeddel később bekövetkező események miatt a régió turisztikai vonzereje megint háttérbe szorult, azonban a Kádár-rendszer sem feledkezett meg róla, sőt ekkorra forrta ki magát igazán
az állam balatoni imázsteremtése.
A turizmusban rejlő potenciál kül- és belpolitikai szempontból egyaránt lényeges volt, a szocializmus időszaka pedig mindkettő számára megteremti a tökéletes pihenőhelyet, a nagy találkozások csomópontját.
A Balatonnak saját karmestere volt
Farkas Tibor balatoni főépítész nevéhez köthetők azok a beruházások, amelyek a mai napig meghatározzák a part arculatát. Ő volt az, aki egy egységként és nem külön területekre bontva tekintett a régióra. A komplex tervezés részét alkotta a part mentén húzódó területek föld alatti, feletti és földfelszíni vizsgálata, a fontos infrastrukturális csomópontok és alközpontok összefüggésrendszere.
A könyv belső borítóján található térképvázlat részletén különböző módon bekarikázott településekről is itt tudjuk meg, hogy a tervezők milyen fő profilt szántak az adott helynek. Farkas Tibor olyan jogkörök tulajdonosává vált, amikkel
bármikor felülírhatott vagy megakadályozhatott egy építkezést.
A könyv Farkast egy karmesterhez hasonlítja, akinek a kotta a regionális vázlata, s ez alapján tulajdonképpen valóban dirigált – egy ideig. A táj iránti csodálata és a természeti értékek tisztelete tagadhatatlan volt, azonban az állam termelésközpontú szemlélete idővel elkezdte kiszorítani a kezdeti alapelveket, emiatt pedig a mennyiségi célok kerültek előtérbe a minőségi megvalósítások helyett.
Lesz újra balatoni főépítész?
Tavaly elkészült a magyar építészetről szóló törvény tervezete, mely egy új szabályozási rendszert vezetne be a balatoni építkezésekre vonatkozóan is. Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára akkor a balatoni főépítész tisztségéről és a Vízparti Tervről is beszámolt, utóbbit augusztus 31-ig lehetett véleményezni, de a vélemények alapján úgy tűnik, a határozott célok ellenére nem elég hatékony a terv.
A Vörös Riviéra szisztematikusan vezet végig a Balaton turisztikai felvirágoztatásának lépésein, amik közül a váltakozó korszakok és a szocializmus balatoni főépítésze csupán egy-egy érdekes darabkája az összképnek. Részletesen bemutatja a környék politikai megítélését, a fejlesztéseket, olvashatunk ikonikus épületekről és a Balatonhoz köthető ideológiáról. Lehetne ez egy száraz történelmi anyag is, de a könyv izgalmasan szemlélteti mindazt, ami a Balatonnál történt az elmúlt évtizedekben.
Vörös Riviéra - A Balaton a Kádár-korszakban
- Jaffa Kiadó
- 224 oldal
- 4999 Ft
(Borítókép: Strand a szállodasor előtt, háttérben a Hotel Európa – Fortepan / Főfotó)
