Pula település közelében egy négymillió éves krátertó üledékéből került elő a Pulafulvius pliocenicus, Magyarország első ismert őspoloska-faja – írja az MTI az Eötvös Loránd Tudományegyetem által küldött közlemény alapján.
Az itt található alginitbánya a hazai őslénytan klasszikus ősmaradvány-lelőhelye. Az egykori krátertó négymillió éves üledéke, az alginit több növény és állat maradványait – például levélkövületeket, ízeltlábúakat, halakat és orrszarvúak maradványait – is megőrizte.
Mint írják, a lelőhely tudományos jelentőségét mutatja, hogy a P. pliocenicus az első hazai őspoloska-faj, emellett saját alcsaládjának, a Cylapinae-nek a legfiatalabb fosszilis tagja. A Cylapinae alcsalád ma egy trópusi-szubtrópusi elterjedésű poloska-alcsalád. Emiatt és a további felismert egyéb mediterrán ízeltlábúak miatt a kutatókat megerősíti az az elmélet, hogy egykor Európa középső és keleti régiója – így a Kárpát-medence klímája is – nedves szubtrópusi volt, és ezek az ízeltlábúak a pleisztocén lehűlés miatt tűnhettek el.
A poloskamaradványt Kóbor Péter, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézet poloskákra szakosodott entomológusa, Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tára és az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársa, Szappanos Bálint, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága munkatársa, valamint Artur Taszakowski, a lengyel Sziléziai Egyetem mezeipoloska-specialista kutatója vizsgálta meg.
A munkából született tudományos publikáció a Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments szaklapban jelent meg augusztusban.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
