A Balaton főépítésze egyáltalán nem gondolja, hogy elkéstek volna: „A minőségi fejlesztés és a fejlődés sosem késő”

We Love Balaton: 2006-ban volt a Balatonnak utoljára kinevezett főépítésze, aki akkor Keszthelyről látta el hivatali feladatait. Ön 2025 májusában vette át ezt a pozíciót balatonfüredi bázissal. Közel 20 év rengeteg idő, milyen célkitűzésekkel, hogyan teltek az első, balatoni főépítészként töltött hónapjai?

Lengl Zoltán: Irodánk jelenleg ideiglenes helyen van, de hamarosan elkészül a Balatoni Főépítészség végleges irodája, ahol három munkatársammal együtt fogunk dolgozni. (Ez az épület Balatonfüred első benzinkútja volt – A szerk.) Tulajdonképpen nekem most első lépésként a szervezetet kell kiépítenem.

WLBa: A nulláról?

L. Z.: Nulláról kellett kezdeni, ami számomra egyszerre jelent kihívást és motivációt. A balatoni főépítészi feladat nemcsak szakmai, hanem közösségépítő munka is: nem egyetlen emberen múlik, és nem is egy ember tudja megvalósítani a célokat. A főépítészrendszer részeként, annak megerősítésén dolgozom, együttműködve a több mint 40 balatoni települési főépítésszel, akikkel közösen veszünk részt az üdülőkörzetet érintő településrendezési feladatokban, valamint az építészeti arculat formálásában.

WLBa: Velük kezdődött meg most a kommunikáció?

L. Z.: Eddig az építészkollégák gyakran egyedül, a legjobb tudásuk szerint látták el a feladataikat. Azért is kezdtem el főépítészi találkozókat szervezni, hogy az együttműködés ne csak irányomban, hanem egymás között, a balatoni főépítészi közösség irányában is megvalósulhasson. Volt már egy közös találkozó augusztusban Badacsonytomajon, a Tátika épületében, most Balatonfüreden pedig már másodszor nyílik lehetőség a szakmai párbeszédre. Az is lényeges, hogy én találkozzak velük, de szerintem az még fontosabb, hogy ők is találkozzanak egymással: alakuljon ki szakmai kapcsolat, hogy a feladatok során legyen kihez fordulni, tudjanak egymással konzultálni. Így van igazán lehetőség a szakmai munka színvonalának az emelésére, erősíteni a szerepünket az építési folyamatokban. A tó körül felmerülő építészeti problémák jól tipizálhatóak, ha tanulunk belőlük, megakadályozhatjuk, hogy megismétlődjenek, hatékonyabban tudjuk kezelni.

WLBa: Beavatkozásra volt-e már példa, vagy jelenleg még a szabályozás előkészítésének folyamatánál tartanak?

L. Z.: Vannak önálló ügyeink is, hiszen feladataink több lábon állnak: a települési tervekhez kapcsolódunk, amik meghatározzák az építési szabályok kidolgozását és alkalmazását, valamint a településképeket érintően az egyedi építészeti megjelenést, a településképet és a tájkaraktert formálják. A mindennapokban számos helyzet adódik, amelyek azonnali megoldást igényelnek. A terület- és településrendezési szabályok változásai pedig hosszú távon hatnak: elég, ha arra gondolunk, hogy a jelenlegi problémákat okozó, a vízparti beépítéseket lazító szabályok több mint húsz éve módosultak – ezek következményeit nem lehet egyik napról a másikra helyrehozni, alapos és széles körű előkészítésre van szükség.

WLBa: Van kiemelten olyan építkezés, amit ön meggátolna?

L. Z.: Fontos leszögezni, hogy én építészként, mérnökként a beruházásokat nem meggátolni, hanem segíteni szeretném, hogy magasabb legyen az építészeti minőség, élhető terek vegyenek körül bennünket, úgy, hogy azzal együtt, szervesen a zöldinfrastruktúra is fejlődjön. Azt pedig, hogy hova nem lehet építeni, azt a területrendezési és az építészeti törvény szigorúan és egyértelműen meghatározza, ez a prioritás.

WLBa: A konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén elhangzott építészektől, hogy a jelenlegi helyzet javításához, megoldásához bontási engedélyeket kellene kiadni. Ezt ön is tartja?

L. Z.: Ennek mélyebb háttere van: a kollégák nem arra gondoltak, hogy felelőtlenül bontassunk, hanem arra, hogy bár van egy szigorú jogszabályi rendszerünk, az a mindennapi gyakorlatban nem mindig tud érvényesülni. Gyakran előfordul, hogy az építtetők vagy tulajdonosok, ha nem kaphatnak engedélyt egy építési tevékenységre, akkor is megvalósítják a terveiket. Örültünk, amikor néhány éve az építésügyi hatóságoktól a végrehajtási hatósághoz került a bontások kikényszerítése, mert úgy láttuk, így nagyobb súlyt kaphat a végrehajtás. Ugyanakkor ezek az eljárások továbbra is bonyolultak, és nehezen érhetőek el bennük eredmények. Hiába létezik egy szigorú szabályozási rendszer – valódi eredményt csak akkor érhetünk el, ha mellé hatékony és következetes ellenőrzés is társul.

WLBa: Lehet-e visszamenőleg bármit tenni?

L. Z.: A szemléletformálás hozzásegíthet ahhoz, hogy a már meglévő épületek is előnyükre változzanak egy felújítás során, de az építészeti törvény is, ahogy a Vízparti Terv is elsősorban arra irányulnak, arra irányulhatnak, hogy a természeti, illetve a természetközeli területek, amelyek még érintetlenek, és nem nyúltak hozzá, maradjanak is így.

WLBa: Tehát ez az elsődleges cél?

L. Z.: Innen kell elindulni. A területrendezés övezetekre sorolja be az ingatlanokat, és mindenhol megvan, hogy mit és hogyan lehet használni. Számunkra az igazi fókusz azon területek vonatkozásában van, amik fejleszthetőek, de helyzetüknél fogva érzékeny, természeti környezettel rendelkeznek. Ezeket finom beavatkozásokkal kell minőségi fejlődéshez segíteni, úgy, hogy hatékonyan megóvjuk a meglévő természeti környezetet, illetve ahol lehetséges, mérsékeljük a túlzó beépítéseket.

Ne gondoljuk, hogy a jó szabályozás elég ehhez. Rendeleti szabályozással önállóan nem érhetjük el a céljainkat, szükség van az edukálásra, a szemléletmód-változtatásra is a balatoni építésekkel kapcsolatban. Ma az a gyakorlat, hogy sokkal jobban szeretnek zöldmezős beruházásokat létrehozni a befektetők, mint hogy előzetesen nehezebben tervezhető, barnamezős, használaton kívüli vagy alulhasznosított területeken valósítanák meg a beruházásaikat. Ezek a szétterülő települések több szempontból sem jók: egyrészt az infrastruktúrát is feleslegesen terhelik, másrészt a mezőgazdasági területek csökkenésének megakadályozása manapság egyre fontosabb.

WLBa: A „barna” alatt a már meglévő, esetleg leromlott állapotú épületekre gondol?

L. Z.: Mindenképpen. Az ember általában a könnyebb utat választja. A panelbeszélgetésen konkrét példákkal mutattuk be az újrahasznosítás lehetőségeiben rejlő előnyöket. Fontos, hogy vonzóvá és akár divatossá tegyük a meglévő értékek fenntartását, újrahasználatát, hiszen ebben rejlik a jövő kulcsa. A mennyiség helyett a minőségre kell helyeznünk a hangsúlyt: elsősorban azokon a területeken valósítsunk meg építési tevékenységeket, amelyek már bolygatott helyszínek, építési övezetek, és ezekkel gazdálkodjunk felelősen.

WLBa: Többnyire például romos épületekről, elhagyatott hotelekről beszélünk, vagy miként lehet kategorizálni ezeket?

L. Z.: Természetesen ilyenek is vannak, de akadnak olyan ingatlanok is, amelyek elhagyatottak, és jelenleg nincsenek használatban. Ezeket fel kellene mérni, és a településeknek át kellene gondolniuk, mit szeretnének velük kezdeni. Ehhez rendszerszintű gondolkodásra van szükség: meg kell találni azokat a helyszíneket, ahol érzékenyen, finom beavatkozásokkal, a meglévő épített és természeti környezethez alkalmazkodva lehet elérni valódi fejlődést.

WLBa: Erre a szemléletre nyitottak az emberek?

L. Z.: Nagyon remélem, hogy igen, de ha nem, akkor el kell magyaráznunk, meg kell értetnünk a céljainkat. Ezt jelenti olvasatomban a szemléletformálás. Május óta, amióta munkába álltam, folyamatosan keresem a balatoni építészet iránt elkötelezettekkel a kapcsolatot. Igyekszem minden településre személyesen is ellátogatni, bemutatkozni, és beszélgetni a főépítészekkel, a településvezetőkkel, valamint a településvédő civil szervezetekkel, hogy megismerjem a helyi fejlesztési és fejlődési célokat.

WLBa: Elhangzik sokszor akár csak az elmúlt 20 év beruházásait tekintve, hogy már túl késő a jelenlegi intézkedésekhez. Ön szerint nincs túl késő?

L. Z.: Én egyáltalán nem gondolom, hogy ez késő lenne, abban hiszek, hogy a minőségi fejlesztés és a fejlődés sosem késő. A balatoni építészetről mindenkinek van véleménye – ez majdnem olyan, mint a foci. Mindenki kötődik valamilyen módon a Balatonhoz, van kialakult véleménye, és ez nagyon jó dolog, hogy foglalkoznak, érdeklődnek az itt zajló folyamatokról. Csak azt kell elérnünk, hogy ne csak a negatív hangvételű vélemények legyenek hangosak, hanem a jó gyakorlatok és példák is megjelenjenek, amelyekre lehet a jövőt építeni. Fontos, hogy a közös értékeinket érintő változásokról nyílt párbeszédet tudjunk folytatni.

A közeljövőben egy szabályozási víziót kell összeállítanunk, aminek a szemléletformálásban is fontos szerepe lesz. Erre jó példa a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program ideje alatt megjelent TÁJTÉKA-kötetek, melyek arról is szólnak, hogyan viselkedjünk, ha be akarunk költözni egy Balaton-felvidéki településre. Fontos, hogy megmutassuk, mit és hogyan érdemes használni. Gondolok akár olyan alapvető dolgokra is, mint például, hogy milyen növényeket ültessünk. Összetett kérdésről van szó, de ezeket az ismereteket el kell juttatni valahogy az érintetteknek.

Minden évben támogatja az Építési és Közlekedési Minisztérium az Év Balatoni Háza építészeti pályázatot. A tavalyi díjazottak között volt egy különösen érdekes példa Zánkáról: a ház környezetében nem az intenzív, nyírt felületeket alkalmazták a tájépítész tervezők, hanem extenzív növényzetet és vízfelületeket, amelyek a helyi táj karakterét idézik vissza. Ez a megoldás nemcsak esztétikus és fenntartható, hanem praktikus is – védi a talajt a kiszáradástól, kevesebb öntözést igényel, és hatékonyabban használja fel a csapadékvizet. Alkalmazkodnunk kell a megváltozott környezeti feltételekhez, ezért különösen fontos az edukáció: meg kell mutatnunk, hogy lehet ezt másképp és jobban is csinálni.

WLBa: Ezek valóban jó példák, de mindeközben rengeteg nagyberuházás zajlik jelenleg is, és rengeteg az új építkezés.

L. Z.: Valóban, sokan szeretnének „egy szeletet” a Balatonból, nagyok az igények. A mérték és a lépték az a két kulcsszó, amit mindenkinek meg kell értenie: ezek jelentik a felelős gondolkodás alapját, hogy tudatosan és fenntarthatóan gazdálkodjunk a rendelkezésre álló erőforrásainkkal.

Munkánkat az Alrite speech to text alkalmazás segíti.

(Borítókép: Halász Gábor)