A Balaton-felvidék kellős közepén lévő falu egy régi közértjének oldalában Kovács Bea hetente minimum háromszor keveri össze gondosan a lisztet sóval és vízzel (ahogy kell, élesztő helyett kovászt használ), és minimum ugyanennyiszer dagasztja, nyújtja, hajtogatja az így elkészült tésztát. Ennek eredményeként olyan pékárut tud kivenni a kemencéből, amit vasárnaponként a káptalantóti Liliomkert Piacra is érdemes elvinni.
Bea egyébként ugyanolyan szoros tartozéka a kis kézműves pékségnek, mint a helyben, sokszor valamilyen maggal, esetleg zöldséggel, gyümölccsel vagy csokival összesütött kenyerek vagy a pocakok. De a péksütemények is állandó szereplői a háznak, ahol nyitvatartási időben le is ülhetünk, hogy nagymamáink konyháját idéző környezetben és illatfelhőben tegyünk magunkévá egy diós-mazsolás veknit vagy egy klasszikus kakaós csigát.
