A mámor után elkerülhetetlen a macskajaj? Prűd vagy iszákos a magyar irodalmi közeg? És az olvasó?
Augusztus 6-án, vasárnap ezeket a kérdéseket járják körül egy beszélgetés során Cserna-Szabó András író, Győrffy Ákos költő és Nagy Krisztina színész-drámatanár. Szó lesz a magyar kocsmakultúra és az irodalom kapcsolatáról, múltjáról, jelenéről, illetve lehetőségeiről.
Az Aurevoir. zsámbéki és Zsámbék környéki fiatalokból álló ethno-beat zenekar. 2015 márciusában hattagú együttesként kezdték pályafutásukat, a felállás többszöri változását követően jelenleg nyolc zenész alkotja a zenekart. A kezdetektől fogva arra törekedtek, hogy magukat, illetve zenéjüket ne szorítsák szigorúan meghatározott műfaji keretek közé; az ethno-beat mint műfaj megnevezés arra utal, hogy leginkább a Kárpát-medence népzenéje és az angolszász beat-folk hatásai köszönnek vissza dalaikban, e műfajok hatottak leginkább alkotó tevékenységükre, legfőbb példaképeik a táncházmozgalom és a beatmozgalom jeles képviselői. Zenéjükben koncepciózusan jelen van a sokszínűség; ahogyan a magyar, cigány, ír és délszláv népzene motívumai és az 1960-as évek beatzenéje, úgy a francia kávéházi sanzonok világa és a régi reneszánsz, barokk zene egyaránt alapul szolgál dalaikhoz. Május 19-én ők zenélnek a Peter's Teraszon, ahol garantáltan táncra perdül a közönség.
Megújult formában, egyedi koncepcióval nyílt meg a veszprémi Várbörtön Látogatóközpont, amelynek interaktív elemekben bővelkedő állandó kiállítása Ember a rács mögött címmel azt szeretné elérni, hogy a látogatók maguk formáljanak véleményt a kiállításon feszegetett kérdésekről. A régi várbörtön folyosóin járva különleges utazást tehettek térben és időben. Sokat megtudhattok arról, hogy egy-egy korszakban mi számított bűnnek és milyen büntetést tartottak jogosnak, igazságosnak. Míg korábban a nyilvános testi fenyítést, a közösségből való kivetést, a megszégyenítést tartották fontosnak, korunkban a szabadságtól való megfosztás számít a legfőbb büntetésnek. De vajon jobb lesz ezáltal a társadalom? Véleményformálás helyett többek között ennek végiggondolására ösztönzi látogatóit a tárlat.
A tavaly a Budapest Parkban és a vidéki klubokban is telt ház előtt színpadra álló Elefánt egyedisége abban rejlik, hogy nem csak egymással, de az egész univerzum legjobb közönségével együtt is egy közösséget alkotnak.
Baló Sámuel jazz-zongora-tanulmányait Grazban végezte, egy olyan intézményben (Universität für Musik und darstellende Kunst Graz), amelynek fő profilja a mainstream jazz magas szintű oktatása. Tanára, Olaf Polziehn azonban legalább ekkora hangsúlyt fektetett egy olyan szemlélet közvetítésére, amely a nyitottságra, a zsánerekkel szembeni előítéletek leküzdésére tanít. Sámuel szerzeményei talán leginkább a modális és afree/avant-garde jazzből, a magyar népzenéből és a hard bopból inspirálódnak. Ezekből hallhatunk válogatást május 5-én a veszprémi Papírkutyában.