Egyre nehezebb feladat ma valódi közösségeket szervezni, összehozni azokat az embereket, akik érdeklődési körük mentén tudnak kapcsolódni egymással. Mégis, talán éppen ezzel összhangban, egyre több emberben éled fel az erre vonatkozó igyekezet. Így van ezzel az Everness szervezői csapatán túl, az itt előadók többsége is. A fesztiválozó közönség pedig békésen, a tökéletlenségre vonatkozó kritikán felülemelkedve köszöni ezt meg. Fesztivál ide vagy oda: épít, szépít, megoszt, kötődik és töltődik. Múlt héten az Everness Fesztiválon jártunk.
Kevés olyan nagy fesztivál van, ahol akár métereket tehetünk meg anélkül, hogy egészen biztosak lennénk benne, pontosan merre járunk. Az Everness Fesztiválon alig látsz több mandala tetoválást, rasztahajat, kisminkelt fiút, félmeztelen lányt, mint úgy általában, ha szabadtéri megmozdulásra mész. Vannak babák, kutyák, izmos fiatalok, messziről bölcsességet sugárzó idős emberek, viszont itt vannak még a többiek is, akik máshol aligha fordulnak elő.
Van, aki az egész napját jógázással tölti, és köztük akad olyan is, aki egyébként egészen máshogy van ezzel a mindennapokban. Mondjuk úgy, hogy még soha nem próbált belső tűzkígyót élesztgetni, lefelé néző kutyában lélegezni vagy egyáltalán a mozgást egy másik dimenzióhoz vezető útként megélni.
Van olyan is, aki teljesen jól érzi magát akár napokig egy helyben, hiszen sátrára, zászlajára, kalapjára, de a programfüzetben mindenképpen fel van tüntetve, hogy milyen érdeklődés társul az adott földrajzi koordinátához. Így találkozik ilyen módon is azokkal, akik biztosítják, hogy kellő impulzus érje, legyen szó ökoépítészetről, csakra meditációról, természetes kozmetikumokról vagy épp ősmagyar szimbólumrendszerről.
Van az igazságkereső. Itt mindenki az - mondhatnánk kellő általánosítással. Viszont van, aki a fesztiválon tanúsított viselkedésével azt fejezi ki leginkább, hogy új utat, rendszert, tanítót, megközelítést keres. Neki a legfárasztóbb a napja, úgyhogy még jó, hogy általában esze ágában sincs hajnalig bulizni.
Van, akinek pont az fáj, hogy erre nincs nagyon lehetőség. Legfeljebb a Bahia teázóban lötyöghet egy picit, mielőtt még a szokásos péntek esti mulatság idejét alulmúlva sátorba hajtja hasonló események után szokásos agyműködéshez viszonyítva rendkívül tudatos fejét.
Az Everness Fesztiválon még előfordul, hogy a hangosítás körüli gondok, vagy a hangszigetelés hiánya élvezhetetlenné tesz bizonyos programokat. Remélhetőleg ezt majd kinövi. Itt nincsenek formabontó vizuális megoldások, “egyszer az életben látnom kell élőben” előadók vagy extrém programok. Viszont van alkalom találkozni. Érdekes emberekkel, új ötletekkel, különleges mozgás- és életmód formákkal, úttörő találmányokkal. Ilyen az alomszék is, amit minden fesztiválon kötelezővé tennénk. Az ötlet nagyszerű, a kivitelezés egyszerű, az élmény pedig elsöpri a műfajban tapasztalható múltbéli társakat.
Van itt még valami, ami nem kifejezetten jellemző egy balatoni, illetve magyarországi fesztiválra sem. Lehet normális áron, tápláló ételt kapni, amihez akár még vizet is ihatunk a következő étkezésre vonatkozó áldozat meghozatala nélkül. Vegetáriánusként nem kell beérni a csípős indiaival vagy a “virsli nélkül, sok hagymával” hot doggal. A húst a magyar hagyományokra, esetleg az ősemberig visszanyúló eredetre hivatkozva magasztalók pedig szintén tobzódhatnak majd az egyébként kevés stand által kínált választékban.
Arról nem is beszélve, hogy a Balaton mennyire fontos karaktere az Everness Fesztiválnak. A tó kontakt tánccal, színes ruhákkal, hangtálakkal, sátrakkal és napozókkal szegélyzett partja a SUP jógás, Balaton áldós, gyerek úsztatós vize, a koncerttel aláfestett naplemente és a zöldturmixszal ízesített napfelkelte. Jó lesz jövőre is látni így a kenesei partot.
