Az MTA kutatásának köszönhetően most jóval több dolgot tudunk a Balatonról, mint korábban. Kiderült, hogy meteorológiai szempontból nagyon érdekes, hogyan találkozik itt három éghajlat, a kutatások után jobban ismerik, hol lehet számítani túlságosan nagy vízszintemelkedésre, de elmondták azt is, hogy a jó vízminőség érdekében az utóbbi években megakadályoztak egy ökológiai katasztrófát.
Saját konferencián mutatták be a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai a Víztudományi Program Balatonnal kapcsolatos tavasszal elkezdett kutatásainak első eredményeit pénteken. Az országos szintű víztudományi kutatások eredményeinek, kutatóhelyeinek és esetleges beavatkozásainak rendszerré szervezése az elsődleges célja a programnak, az éghajlati, ökoszisztematikus és gazdasági változások vizsgálata mellett.
A konferencia középpontjában a Balaton állt, ahol a tó állapotával kapcsolatos vizsgálati eredményeket és a felmerülő problémák megoldására tett javaslatokat közöltek. A legérdekesebb megállapításokat az MTA sajtóközleménye alapján négy pontban foglaltuk össze.
Meteorológia
A Balaton sajátos légköri mozgásait alapvetően 3 erő határozza meg: keletről a kontinentális, nyugatról az óceáni, délről pedig a mediterrán területekre jellemző légmozgások befolyásolják, ahogyan már Horváth Ákos a siófoki Viharjelző Obszervatórium kutatója is elmondta nekünk. A légköri cirkuláció finomszerkezetét is leíró számítógépes modellek elkészültek, és tartalmazzák a tóra jellemző természetes szélcsatornákat, a szél napi változásait, a rendszeresen kialakuló felhőzetet és csapadékokat. A tó meteorológiai modellezése ezzel már nagyrészt megvalósult, a továbblépés a szükséges szuperszámítógépes kapacitáson múlik.
A tó ökológiai állapota
Kiderült, hogy most valóban jó a Balaton vízminősége, de ehhez az utóbbi években vissza kellett fordítani egy ökológiai katasztrófát. A Balaton vízének minőségét ugyanis veszélyeztette az algák túlszaporodása, az eutrofizáció. Az MTA szerint ez egy komplex folyamat, amelynél kulcsfontosságú volt, hogy az utóbbi években csökkentették a Balaton foszforterhelését. Vörös Lajos, a Limnológiai Intézet kutatója a beavatkozást környezetvédelmi sikertörténetként emlegette, még akkor is, ha a javuló vízminőséggel együtt csökkent a Balaton haleltartó képessége.
Vízállás és vízmozgás
A vizsgálatok alapján a napi és évi vízszintváltozás is a néhány deciméteres nagyságrendbe esik. A napi átlagvízszint közel azonos az év során a tó körül, de a napi vízszintingadozásban jelentős területi egyenlőtlenségek figyelhetőek meg az eltérő mértékű, néhány órás szél keltette tólengés és a néhány másodperc periódusú hullámzások miatt. A vizsgálatokból a mértékadó vízszinteket és az uralkodó áramlatok helyeit is meghatározták a tóban. Ezekből az adatokból következtetni lehet a várható vízszintemelkedésekre is, ami azt jelenti, hogy biztosabban lehet előre megjósolni, hol önthet ki a Balaton a jövőben.
