Kilenc nap, kb. harminc köbméternyi fa, több mint száz építész és építész tanonc, a végeredmény pedig tizennégy elkészült alkotás. Számokban ennyi a Hello Wood, de mi arra voltunk kíváncsiak milyen ebben a közegben eltölteni három napot. Mint kiderült, ennyi kreatív energiától ez a Csórompusztának nevezett átlagosnak tűnő hely egyszerre lesz tündérkert és energiamező. Emiatt már nem véletlen, hogy az egyhetes tábor a résztvevőknek életük egyik legnagyobb élménye marad.

Diákok Spanyolországból, vagy éppen Ausztráliából is azért jöttek Magyarországra, hogy egy parányi balatoni településen a Hello Wood csapatával és az építész/designer/képzőművész szakma krémjével együtt alkossanak. Egy témából, a balanszból, vagyis az egyensúlyból indult ki mindenki. Két éjszakát töltöttünk el a csórompusztai „tündérkertben”, ahonnan senki sem jöhetett el életre szóló élmények nélkül.

A Hello Wood alkotótábora ötödik jubileumához érkezett, 2014-ben 100 művész (a táborban nem építészként, dizájnerként aposztrofálják a diákokat, hitelesebb megnevezés a művész - a szerk.) a legnevesebb egyetemekről érkező tanárok segítségével 14 fából készült installációt készített az anno Esterházy-tulajdonban lévő birtok területére.

Inspiráló tündérkert

Egy Vigántpetendtől pár száz méterre lévő területen vagyunk. A sátrakkal és fából készült, félig nyitott házakkal benépesített kertet néhány kőház határolja, egy régi magtárat, egy valaha pinceként funkcionáló, a Janus Borház által belakott büfét és egy nyári konyhát is találunk erre. Az egész terület különös vadregényes nyugalmat áraszt, s azzal, hogy rajokba tömörülve sok-sok nyelven beszélő fiatalok fűrészelnek, ötletelnek, ácsolnak, barkácsolnak, és készülnek az installációk, olyan, mintha egy teljesen különálló mesevilágba érkeznénk meg. Egy műhely a természetben, ahol rendkívüli energiák szabadulnak fel a közös síkra terelt kreatív emberek által.

A kiváltságosak

A résztvevők szigorú szempontok alapján válogatták: csak meggyőző portfólióval rendelkező, kreatív és fogékony fiatalok kerülhettek be a táborba. A projektvezetők egy része jelentkezés útján, másik része pedig megkeresés után állt a csapatok élére. A tábor számára kifejezetten megtisztelő, hogy idén számos világhírű építész és dizájner csatlakozott a Hello Wood mozgalomhoz. A mesterek minden erejükkel azon vannak, hogy az iskolában megszerzett tudást gyakorlatban is kipróbálhassák a fiatalok, még akkor is, ha valaki például Csórompusztán találkozott először körfűrésszel. Mert ez sem egyedi eset.

Sok olyan szituációt, párbeszédet hallgattunk, mely mester és tanítvány között zajlott, és az egymás iránti respekt adott egy különösen jó hangulatot a tábornak. Kivételes módon összecsiszolódtak a csapatok, a projektvezetők pedig büszkén meséltek a körbevezetéskor arról, hogy milyen nagyszerű volt együtt dolgozni – a nehézségek ellenére is. A Hello Wood alapfilozófiája a kísérletezés, ami az alkotás szabadságát adja, de az ezzel járó bizonytalanság egy bizonyos pont után nyomasztó is lehet. A Labirintus névre keresztelt „kilátó” a tábor egyik legösszetettebb projektje volt, hiszen a spanyol mesterek vezette csapat építménye csavarok nélkül készült el – mégis stabilra és látványosra. A bemutató előtti éjjel még nagyon nehezen állt össze a kép, de végül steklámpákkal, halogénekkel felvértezve befejezték a művet.

Közös nyelv: a művészet

Azt kifejezetten jó volt látni, hogy semmi rivalizálásról nem volt szó a táborban. Az alkotók elismerték a másik ötleteit, kivitelezését és koncepcióját: egy fejbiccentéssel, kézrázással, vagy pár jó szóval támogatták egymást. Természetesen többnyire angolul, hiszen a csoportok úgy lettek összeállítva, hogy tagjaik a világ minden szegletéből érkeztek. Érdekes jelenség, hogy szavak helyett sokszor tényleg gesztusok, vagy éppen maguk a munkák, a megmunkált fák beszéltek.

Felmerül a kérdés, hogy a világ neves építészeti egyetemeire járó diákok miért választják éppen a Hello Wood tábort, egy parányi balatoni birtokon, s erre a megkérdezett diákok legtöbbje azt felelte, hogy szájhagyomány útján terjed a tábor híre és a sok pozitív beszámoló után nem kérdés, hogy megpályázzák-e. Akadt, aki csak széttárta kezeit és azt mondta: véletlenül talált rá a lehetőségre és élete legboldogabb hetét köszönheti a Hello Woodnak.

14 projekt, 14 üzenet

A tűző napon, 10-12 órákat dolgozó fiatalok az utolsó zárt bulis éjszakán sem dőltek ágynak, mert pislákoló gyertyák és füzérek fényében hajnalig táncoltak és ünnepelték az elkészült műveket. Kedvencet választani a 14 projekt közül lehetetlen, mert mindegyik másért zseniális: volt, melyet a hozzá kitalált geg (Űrhajó), volt amelyiket gigantikus mérete (Cornwalk), volt amelyiket aprólékossága (Accordion), s volt, melyet a mögöttes tartalma (Fabrick) tett naggyá.

A Fabrick lett a 2014-es Hello Wood legtöbbet említett műve: a lengyel MOOMOO-ról érkező Lukasz Pastuszka és Jakub Majewski csapatával egy olyan faszobrot épített, melyet a táborban készülő projektek hulladékából készítettek el. Pastuszkáék szerint így mindenkinek a keze munkája, kreativitása, lelke a Fabrick része lett. Érett gondolat, ami nem konvergál az elvont, túlmisztifikált elnevezések, művek mögé tett tartalmak felé.

A Hello Wood közösségépítő hatása, ereje és ezzel együtt termékenysége is nagyon komoly, hiszen 14 egyedi ötlet valósult meg idén Csórompusztán. Az indulás reggelén, pár a földről összegyűjtött fadarabbal a zsebünkben, számos búcsújelenetbe futottunk bele, melyek általában ugyanarról szóltak: „Valahol, valamikor, csináljunk még valamit közösen!”

Az elkészült alkotások a Művészetek Völgye ideje alatt még megtekinthetőek Csórompusztán, utána pedig a budapesti Design Héten és a Sziget Fesztiválon is kiállítják őket.