A környéket egymilliószor bejártuk autóval, a tavat is megkerültük párszor bringával, de túrázni – eddig – valamiért nem erre indultunk. Pedig a Balaton-felvidék rengeteg könnyebb-nehezebb túraútvonalat kínál, a szép őszi időben pedig nagyon hangulatos a présházak között gyalogolni és nézelődni.

A túra kiindulópontjául mi a kevésbé forgalmas, a parttól 5 km-re fekvő Szentantalfát választottuk, hogy az autót magunk mögött hagyva alaposan feltérképezzük a vidéket. Mielőtt elhagyjuk a települést, érdemes egy pillantást vetni a három történelmi egyház 18. századi templomára, valamint a Kút utca végén található kiskútra és mosóházra, ahonnan a falusiak egy része egykor az ivóvizet nyerte.

A faluból a Balatoni Kéktúra jelzésén indulunk el a Tagyon-hegy irányába. (Az út vonalvezetése az Országos Kéktúrától délebbre fekszik, de a jelzés azonos, fehér alapon kék vonal.) A Hangyás-tető (338 m) lábát déli irányból kerüljük meg, majd elérjük a Tagyon Birtokot, ahol akár egy házi szörppel, akár egy kis salföldi sonka- házi kecskesajt párossal vagy a saját kertészetből származó alapanyagokkal készült lecsóval gyűjtsünk erőt a túrához.

Innen a Hegyestű (337 m) felé vesszük az irányt. A felfelé vezető úton, a tátrai hegyeket kicsiben megidéző hegyoldalon nagyon különös hangulatú növényvilágot, karsztbokorerdőt találunk. A tetőre felérve meglátogathatjuk a Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyet, ahol megismerhetjük a tanúhegy történetét, amely a bazaltbányászat miatt ugyan elvesztette eredeti kúp formáját – amilyen például a Gulács – de cserébe feltárult a hegy belső szerkezete és így láthatóvá vált a vulkáni kürtőben megrekedt és oszlopokká szilárdult bazalt.

A bemutatóhelyet magunk mögött hagyva továbbra is a kék jelzésen folytatjuk utunkat. Néhány száz méter gyaloglás után a kék és a sárga jelzés találkozásához érünk. Itt lehetőségünk van elsétálni a kissé elfeledett, de annál szebb Monoszlóra, ahol megtekinthetjük az Árpád-korból származó református templomot, akik pedig még több energiát éreznek magukban, akár Balatonhenyére is tehetnek egy kitérőt. A néhány kilométeres útról a sárga jelzésen térünk vissza, majd az eddig használt kék jelzésen haladunk tovább nagyjából egy kilométert az autóút mellett. Nem ez a leghangulatosabb szakasz, de legalább az út nem túl forgalmas.

A Zánka és Köveskál közötti autóutat elérve Zánka felé, vagyis balra kanyarodunk, majd az út mellett nagyjából 200 métert gyalogolva érjük el az Orbán-keresztet. Itt érjük el a Mária utat, majd ismét a hegy felé vesszük az irányt, és a kék jelzéssel nagyjából párhuzamosan haladunk Tagyon felé. Az út mellett őszi színekben pompázó fák, hangulatos szőlők, műemlék pincék mellett haladunk el, ősszel pedig szemtanúi lehetünk a szüreti munkálatoknak is. Ezen az úton továbbhaladva érjük el Tagyon falut. Itt és Szentantalfán is minőségi pincészeteket találunk, így ha baráti társasággal érkeztünk és van, aki vezessen, egy kellemes borkóstolóval is zárhatjuk a túrát.

A fent leírt túrát lényegében autómentes változatban is megszervezhetjük. Ha Budapestről érkezünk, Zánka-Köveskál megállóhelyig érdemes a jegyet kérni (a Déliből 6:30-kor induló vonattal 9:18-ra már lent is vagyunk, a teljes árú jegy 2830 Ft). A vasútállomásról a sárga jelzésen indulunk el a Rákóczi úton, útközben egy pillantást vethetünk a sziklaszirten álló, 12. századi eredetű református templomra és a tájházra.