Megnyílt a Szászi Birtok étterme, a Viridárium

Egyszerű, tisztességes vidéki vendéglátás. Egy mondatban talán így lehetne a legjobban összefoglalni azt, amire Szászi Endréék vállalkoztak a borászatuk mellett új színfoltként megjelenő éttermi részleggel. Az étlapon olyan fogások szerepelnek,mint a grillezett mangalicatarja vagy a friss kevert salátával tálalt grillezett kecskesajt.

„Ehhez az idillhez már csak a vacsora hiányzik”. Tavaly többször is megfordult ez a gondolat a fejünkben, amikor a Szent György-hegyen Szászi Endre birtokán boroztunk és fél kézzel a lábunkhoz dörgölőző Mazsola kutyájuk fülét vakargattuk. Valószínűleg Szászi Endre fejében is hasonló gondolatok cikázhattak, mert az idei szezontól egy nem akármilyen éttermi résszel bővítette borászatát.

Aki járt már Szászi Endre Szent György-hegyi birtokán, az valószínűleg egyet fog velünk érteni abban, hogy ide alapvetően megnyugodni, teljesen kikapcsolni érkezik az ember. Nem is nagyon lehet ez másképp, mert a körülöttünk elterülő szőlősorok, a környező hegyek közül kibukkanó Balaton látványa, a szigligeti vár és a tény, hogy a borász család házának szomszédságában iszogatunk, már önmagában intim hangulatot teremtenek.

A tipikus bőrkötéses, húsz oldalas, rántott hús-hasábburgonya sorral túltöltött étlapot felejtsük el: itt ugyanolyan szűk kínálattal dolgoznak, mint amennyit egy jó étterem be mer vállalni. Összesen két hidegtállal, egy szezonális levessel, négyféle főétellel és egy desszerttel mennek, különös figyelmet fordítanak a frissességre és a szezonalitásra. 

Mi tagadás, a három fogásos vacsora minket is meggyőzött arról, hogy a Szászi étterem konyhájának önmagával szemben támasztott szigorú elvárásai milyen természetes ízharmóniákat produkálnak. Előételnek házi kenyérrel tálalt pisztráng- és padlizsánkrémet kaptunk. Az igazi csavar a kenyérben volt, ami a kékszőlőmag örleménytől lett színes és kellően pikáns.

Aztán főételnek sült zöldségekkel tálalt grillezett mangalicatarját kóstoltunk. Mint később megtudtuk ehhez a fogáshoz a húst egy Tóti piac mellett kistermelőtől szerzik be. A zöldségek részben a Szászi-birtokról, részben pedig a környező kistermelőktől származnak.  A gondosan összeválogatott alapanyagok ízhatása nem is maradt el, a hús kellően puha lett, a zöldségek pedig jól harmonizáltak, a répa édes, míg a padlizsán pont kellően fanyar volt.

Lehetőségeikhez mérten mindig törekednek arra, hogy a környező kistermelők alapanyagait használják az ételek elkészítéséhez, így valóban a Balaton-felvidék ízvilága köszön vissza például a vajas burgonyával tálalt sült tapolcai pisztrángon. A vegetáriánusok megnyugtatására megkóstoltuk a ropogós kevert salátával tálalt grillezett tóti kecskesajtot is. Ennél a fogásnál különösen díjaztuk, hogy a saját készítésű izgalmas vinaigrette került a salátára.

Számunkra a vacsora koronája az eperöntettel tálalt túrógombóc volt, amiben az éttermekben megszokott vastag morzsa réteg helyett egyértelműen a túró frissítő íze dominált. Az árak egyáltalán nem elrugaszkodottak, az előételek és a desszertek 1000 forint körül, a főételek ára pedig 1400-3000 forint között mozog.

Az adagok pont akkorák voltak, hogy kellemesen jól laktunk, de nem nehezedtünk el. Ezt akkor értékeltük igazán, amikor még a desszert után is gond nélkül helyet tudtunk szorítani a gyomrunkban Szászi Endre finom borainak.

A hétfőtől vasárnapig tartó nyári nyitva tartáson túl az étterem szezonon kívül is vállal gasztrovacsorákat. Fűthető, 40 fő befogadására alkalmas kóstolóterme rendezvényhelyszínként is működik. Érdemes azonban a séf javaslataira hagyatkozni , aki a menüt évszakhoz, hőmérséklethez, szezonális alapanyagokhoz és a felszolgált borokhoz illően állítja össze. 

Az étterem egyelőre a kibővített szezonra fókuszál: májustól szeptember közepéig várják szezonális étlappal és hetente változó táblás kínálattal a vendégeket. Hétfőtől csütörtökig 13 órától, péntektől vasárnapig pedig déltől késő estig a vendégeké a Szászi-birtok mesés terasza, a Viridárium. 

"Körülvesz a terroir" - szól a Szászi Birtok szlogenje, és van benne valami. Egy kicsit tényleg olyan, mintha egy provence-i teraszon üldögélnél.