Minden úgy történik Csórompusztán, ahogy a párkapcsolatokban. Valaminek véget kell érnie, hogy valami teljesen új kezdődjön. Ez hatotta át a Hello Wood karneválját is, ami a vég korántsem dekadens örömünnepe volt különleges gördülő faszerkezetekkel. A szervezők azt mondják, hogy a tízéves projekt jövőre gyökeresen új irányt vesz.
Különös, bizarr jelmezekbe bújt vidám menet indult el fura szerkezetekkel szombat délután Kapolcs külső területéről, Csórómpusztáról. Egy fantasztikus karnevál alakult, a szó sci-fi értelmében véve, hisz amit a karneváli menetet szervező Hello Wood csapata alkotott, az egyszerre volt tudományos és fantasztikus is. Ahogy a boldogan nevetgélő, cirka 100 fős csapat kukorica- és búzamezők között vonult el, az embernek egyszerre jutott eszébe az új amerikai horror, a Fehér éjszakák (Midsommar), egy igényes zenés felvonulás, valamint egy tetszőleges dadaista performansz a zürichi Cabaret Voltaire-ből, 1918-ból.
A fastruktúrák tervezésével és építésével foglalkozó kollektíva, a Hello Wood (sokat írtunk már róluk) ezzel feltette az i-re a pontot. Ugyanis az idei volt a tizedik faépítő táboruk Csórompusztán, melynek sikerét jól mutatja annak nemzetközi volta (20-nál több országból jöttek építészhallgatók). Itt aztán mindegy, hogy magyar, osztrák, koreai vagy amerikai valaki, a táborban egy a cél: közelről megismerkedni a világ legcsodásabb és legsokszínűbb építőanyagával, és persze a szerszámokkal, valamint a munkaszervezéssel.
Valami véget ér, valami nem fáj
Pozsár Péter, a Hello Wood ügyvezetője azt mondta nekünk, hogy az utóbbi években itt értette csak meg igazán, "hogyan keletkezett a hit az emberekben", és ez manapság miért is hiányzik nekik annyira. "Az értelmes és értelmetlen dolgot egyvalami választja el egymástól. Hogy hiszel-e benne" - elmélkedett Pozsár. Szerinte lehet értelmetlennek is gondolni azt, hogy ők évről évre egy 200 fős tábort szerveznek egy infrastruktúra nélküli helyre, de hisznek benne, és így értelmet nyer.
A karnevált követően a Builders Society tagjai lehettek azok, akik az építők közösségének tagjaivá akartak válni. "Csináltunk egy embertemplomot. Ez 100 darab, hajlított oszlop, amit 200 ember tart, ezáltal válik templomboltozattá" - mondta Pozsár. Az 50 méter hosszú struktúrán mennek át a beavatandók. A szimbolika egyértelmű: az emberek tartják az épületet, ők maguk a szerkezet.
Olyan szerkezeteket is láttunk idén, mint egy nagyon fura alakú fagylaltosszekér (a Mad Ice), egy négyfős, ember hajtotta óriáskerék is, vagy maga a karneváli kocsi, ami gyakorlatilag egy gördülő ajtót formázott. Egyesek magukra ácsoltak fajelmezt, de valójában idén mellékessé vált a funkcionalitás, a fa örömzenéjét láthattuk és hallhattuk. (Fontos hangsúlyozni: azzal, hogy a Hello Wood idei tábora véget ért a Művészetek Völgyének kezdetekor, a Völgybe látogatók még elzarándokolhatnak Csórompusztára megnézni e szerkentyűket és épületeket, vagy a karnevállal Kapolcsra, a Pest-Buda Udvarba vitt gördülőállományt.)
Komolyból játékosba
Az előző évi tábor kabinházai nagyobb előkészítést és költségeket igényeltek. Most a játékosság volt a lényeg, abból építkeztek, ami megmaradt az elmúlt 10 évben. Ez nem kevés, 30 köbméternyi faresztli gyűlt össze. A Hello Wood tábor szervezői nem húzzák le a redőnyt, egy nagy, világszintű, aktív közösség létrehozásán fáradoznak továbbra is. Pozsár szerint sokkal tudatosabban kell tevékenykedniük a következő tíz évben.
Szóval a fa marad, a szög marad, az ember marad, a nemzetköziség marad, sőt az a fajta szociális jelleg sem korhad el, amit Tokaj-Hegyalján végeznek községeknek épített installációkkal. A szellemiséget tehát már nem lehet visszazárni a palackba, amit jól mutat a sűrűn elhangzott köszönéspár is: "Hello beautiful people! - Hello Wood!"
