"Van, aki szerint a tömegturizmus jó, és minden négyzetcentit beépít. Mi nem ebben hiszünk"

Akit csak a lényeg érdekel, röviden összefoglaljuk az interjú legfontosabb megállapításait:

• Évente két-három megkeresést kap a szigligeti önkormányzat olyan befektetőtől, aki nagyberuházást hozna ide. A nagy befogadóképességű szálláshely minden évben téma.
• Egyik legfontosabb polgármesteri feladatának a település arculatának megőrzését tartja, volt, hogy a szigorú szabályokat megkerülő építkezést az utolsó pillanatban sikerült a hatóságok egyetértésével leállítani.
• Amint elindul egy építkezés, már szinte mindegy, hiszen a hatóság hiába rendeli el a visszabontást, ezt a gyakorlatban nem tudja betartatni az önkormányzat.
• Van olyan befektetői kör, akit nem érdekel a természetkárosítás, mert beleszámolja a több tízmilliós büntetést is a költségvetésébe.
• Szigliget nem szeretne olyan településsé válni, ahol csak nyaralókat találni, a tendencia pedig jó: egyre több fiatal költözik ide, ezt alátámasztja, hogy egyre több a gyerek az óvodában, iskolában.
• Vállalkozó felfogású a szigligeti önkormányzat: olyan beruházásokat hajtanak végre, amik hosszú távon megtérülnek. Ezért nincs kacsalábon forgó főterük, ingatlanokat viszont vásárolnak, amiket felújítanak, majd nyaralóként kiadnak.
• Nyáron úgy oldaná meg Szigliget közlekedését, hogy a településre látogatók a Szigliget tábláig jöhetnének autóval, majd innen elektromos buszokkal lehetne tovább közlekedni. A helyieknek továbbra is lenne behajtási engedélyük.
• A Balaton jelenlegi vízminősége jó, de a globális felmelegedés hatásait a tó sem ússza meg. A magasan tartott vízszintet fontos lenne tartani a turizmus érdekében.

We Love Balaton: A falu honlapján lévő köszöntőben azt írja, hogy "itt még nem érződik a zaklatott világunk dübörgése". Miért "még nem"?

Balassa Balázs: Ha körbemegyünk a Balatonon, illetve hallunk a fejlesztésekről, sok településen tapasztalni, hogy az értékeket felülírva nagyon komoly befektetői igényeket próbálnak kielégíteni, amiről úgy gondolom, hogy kicsit sok annak a településnek és térségnek is. Az ember nem tudhatja, hogy a következő testületek milyen fejlesztéseket engednek majd meg Szigligeten, ezért csak arról az időszakról tud állást foglalni, amiben bele tud szólni ezekbe. A falu beépített területe nem növekedhet, a község szellőssége pont így van összhangban, sok kis dombunk, hegyünk van, az ófalu varázsáról és a sok zöldfelületről nem is beszélve. Itt nem megy keresztül a vasút és a főút, a szűk utcákban még napközben is lehet sétálni. Amikor Szigligeten van tízezer ember, akkor ők a strand és a vár környékére orientálódnak. Ezen kívül az egész település élhető, ezt szeretném megtartani. Szigliget attól lesz eladható, ha meg tudjuk ezt az egyediséget őrizni. Ezzel elértük, hogy az egyik legmagasabb ingatlanárakkal rendelkezik a település.

WLBa: Milyen négyzetméter árakkal lehet számolni?

B. B.: Az attól függ, milyen településrészen vagyunk. Eladnak itt 300 millió forintért épületet, de akár 30 millióért is. De ez sok mindentől függ a komforttól a panorámán át a településrészig.

WLBa: Mi fenyegetheti Szigliget nyugalmát?

B. B.: A túlépítettség és a nem ideillő épületek. Az nem feltétlenül jó, hogy nincs nagy vendégforgalmat befogadó szállásunk. Azt is meg lehetne úgy csinálni, hogy illeszkedjen a település miliőjébe. Viszonylag nagyobb kiterjedésű, nem magas épületről beszélek, ami fákkal és bokrokkal van körülágyazva.

Az a veszély fennáll, hogy olyan beruházások, fejlesztések valósulnak meg, amik nem illeszkednek a településképbe. És egyet kell csak ezekből megvalósítani, máris lesz hivatkozási alap, és már nem tudjuk a többit megállítani. Nem véletlen, hogy mi nem alakítunk ki új telkeket. Most a településen van kb. 20-30 üres telek, nem is szeretnénk újakat. A település teljes területe a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban fekszik, ez is gátat szab a nem illeszkedő fejlesztéseknek. Az szintén, hogy a térség legkeményebb és legszabályozottabb rendezési terve a miénk. A jelenlegi szabályozással azt tudjuk elérni, hogy megvásárolják azokat a romos, rossz állapotú, a település képébe ezért nem illeszkedő épületeket, amiket különben nem vennének meg. Ugyanis ezeket nagy kihívás, sok munka, sok pénz felújítani. Ezzel elérjük, hogy a település összképe folyamatosan javul.

WLBa: Nem szoríthatják ki a tehetősebbek a többi nyaralót Szigligetről?

B. B.: Ha most végigsétálnánk az ófalun, még egy ilyen településközpont nem találnánk a Balaton-parton, ahol ennyi nádtetős épület van. Ha ezt meg akarjuk őrizni, illetve ezt a képet akarjuk mutatni az idelátogatóknak, ez bizony pénzből valósul meg. Hihetetlenül sokba kerül egy nádtető felépítése és fenntartása. Emiatt persze bekövetkezhet, hogy egy idő után csak egy tehetősebb réteg tud itt ingatlant vásárolni. Lehet, hogy eljutunk oda, hogy bizonyos rétegek nem engedhetik majd meg maguknak a szigligeti nyaralást azon kívül, hogy eljönnek fürdeni és megnézik a várat. De mindenre nincs ráhatásunk.

WLBa: Sokan üdülőnek vásárolnak ingatlant Szigligeten. Nem tart emiatt attól, hogy nagyon lecsökken a falu állandó lakossága, és olyan lesz a hangulata, mintha skanzenben sétálnánk?

B. B.: Igen, ez a veszély fennáll, viszont azt látjuk, hogy Magyarországon egyre inkább jellemző, hogy egy komoly réteg nem helyhez kötött munkát végez. Nagyon sok - főleg fiatal - házaspár döbben rá arra, hogy egy csoda itt felnevelni egy gyereket. Azt tapasztaljuk, hogy megállt a település elöregedése, egyre több fiatal és középkorú költözik ide, sőt bejelentkezik állandó lakosnak is. Az óvodában és iskolában tíz éve nem volt ennyi gyerek. Elindult tehát egy ilyen tendencia, hogy megjelentek, akik tudják, mekkora különbség egy pesti bérlakásban és egy ilyen miliőben gyereket nevelni. Az ilyen védett, mégis értéket jelentő településeken, mint Tihany vagy Szigliget, ez lesz a jövőképünk.

WLBa: Mekkora a befektetői nyomás?

B. B.: Minél nagyobb tömegek szeretik a települést, minél inkább státuszszimbólumot jelent Szigligeten ingatlannal rendelkezni, annál nagyobb.

WLBa: Egy átlagos évben mennyi beruházói megkeresés érkezik önhöz, aki jelentősebb volumenű építkezést szeretne? 

B. B.: Kettő-három ilyen megkeresést kapunk évente. A hotel majdnem minden évben téma. Minden beruházó felé egyértelműsítjük, hogy itt milyen lehetőségek vannak, ők pedig annyira nem buták, hogy minden évben, újra meg újra új koncepcióval próbálkozzanak. Most úgy látom, hogy van egy bizonyos kör, amely hatalmas tőkével rendelkezik, és megkeresi azokat a településeket, ahol úgy gondolja, lehetőség van arra, hogy nagy profit reményében fektessen be. Volt már olyan, hogy azt mondták nekem, próbáljak olyan választ adni, amit nem bánok meg. Én a negyedik ciklusomat töltöm polgármesterként, mindig is tudtam úgy nemet mondani, hogy annak véleményem szerint nem volt negatív következménye rám és a településre nézve se. Ez sokban annak köszönhető, hogy nem engedtem a nyomásnak, anyagi kecsegtetéseknek. Nem azért járok Suzukival, mert minden beruházás után X százalékot megkaptam. Próbáltam mindig a település érdekeit és nem a sajátomat előtérbe helyezni, így bárkinek mondhattam bátran nemet.

WLBa: Szigligeten volt olyan kirívó eset, hogy megpróbálták kijátszatni a beruházók a szabályokat?

B. B.: Akik Szigligeten ingatlant vásárolnak olyan helyen, ahol nem lehet építkezni, rendszeresen jönnek hozzám azzal, hogy tudják, hogy nem lehet, de csak nekik engedjem meg. Hiába nagyon kemény a rendezési tervünk, sajnos nincs olyan, hogy ne legyen kiskapu. Volt olyan építkezés, ahol eljutottak az építési engedélyig, és ott sikerült megvétóznunk. Nálunk például meg van határozva, hogy utcafronton milyen széles épület lehet, de így is annyifelé tolták el az épületet, annyi kis részből rakták össze, hogy lett egy településképbe nem illeszkedő épület. Még a szabályoknak is meg tudtak felelni, amiket a rendezési terv előír, de messze nem úgy, ahogy szerettük volna. Ez komoly csata volt, de hála istennek, partnerek voltak a szakhatóságok és meg tudtuk akadályozni.

WLBa: Mit szól a nagyobb balatoni városok fejlődési irányához, mint a térségi önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnöke?

B. B.: Mindig azt szoktam mondani, hogy minden település saját maga dönti el a jövőképét, maga fogalmazza meg, hova szeretne eljutni, milyen vendégkört céloz meg. Vannak olyanok, akik szerint a tömegturizmus a jó, és minden értéket tönkretéve minden négyzetcentimétert beépítenek. Igazából egyetlen kollégámat se szeretném bírálni, de egyes településeken a beruházások utáni bevételek nagyon vonzóak tudnak lenni (idegenforgalmi, építményadó stb.). Úgy gondolom, sok fejlesztés nem átgondolt, több település örül a befektetőknek, de nem gondolja át, hosszú távon ennek milyen következményei lehetnek.

Egyre több emiatt az olyan tóparti település, ahol a lakosság elköltözik a háttértelepülésekre, mert ott még nyugalom van. Én mindig azt hangoztatom, hogy a térség jövője a 12 hónapos Balaton. Hosszú távon fenntarthatatlan marad a Balaton, ha ebben nem teszünk lépéseket. Azokon a településeken, ahol nagy szállodák vannak, azokat télen is tölteni kell, a vendégeket ki kell szolgálni, programokat kell biztosítani. Az állandó lakosok által megszokott életritmus, hogy nyáron sok a látogató, ősszel, télen és tavasszal meg nyugi van, ez egyre inkább megváltozik. Mivel fenn kell tartani a szállodákat, a vendégkör egyre több időt tölt a településen. Összegezve, az egész éves Balaton szükségszerű, de bizony néha már sok az állandó lakosoknak.

WLBa: Sorra jönnek a hírek nádas- és erdőirtásokról. Ebben a beruházási lázban hogyan lehet környezetvédelmileg megóvni a Balatont?

B. B.: Az önkormányzat és a lakosság részéről is vita van arról, mennyire hátráltatja a fejlődést a nemzeti park. Nagyon jó példák is vannak, mondhatjuk a Káli-medencét vagy Szigligetet, ahol próbálják az egyensúlyt fenntartani. Ez a természetvédelmi kontroll a déli part településeiről sajnos teljesen eltűnt. A zöldhatóság apparátusa pedig kevés, hogy mindenhol ott legyenek, ráadásul egyre kevesebb eszközük is van büntetni. Emellett van egy erkölcs nélküli befektetői csoport, akik úgy építkeznek, hogy beleszámolják a büntetést a költségekbe, akár tízmilliós tételekben is. A visszabontások szinte nem is valósulnak meg a Balatonnál, mert nem tudunk bontatni. Alapesetben a bontási határozat után az önkormányzatoknak kéne bontani saját költségen. Az anyagot úgy kellene kiszedni, hogy ép maradjon, tárolni kellene azt, őrizni, majd várni, hogy a tulajdonos kifizeti a költségeket. Soha nem fogja kifizetni. Melyik önkormányzat engedheti meg magának ezt? Elindult egy olyan folyamat is, hogy bizonyos építési tevékenységhez nem is kell építési engedély, mindenki a saját felelősségére felépíti az épületét, és utána senki sem fogja lebontatni, még akkor se, ha nincs összhangban a helyi építési szabályzattal. Tehát sajnos bedobták a gyeplőt a lovak közé.

WLBa: Üdítő kivételeket sem lát?

B. B.: Összességében külön kell választani az északi és déli partot. Úgy vélem, az északi önkormányzatok átérzik annak fontosságát, hogy a természeti értékek megmaradjanak, ettől válunk egyedivé. A túloldalon sokkal kisebb nádasmezők maradtak, mint az északin. Szigligeten 8 kilométer nádasunk van. Két helyen lehet lemenni a partra: a strandon és a kikötőben. Ábrahámhegyen, Edericsen és több más településen is ott van a hatalmas nádmező, gátolva a fejlesztéseket. Míg Fonyódon vagy Zamárdiban ott van 5-6 kilométer strand, nekünk ez 140 méter. Bevételeinket, fejlesztési lehetőségeinket ez nagy mértékben gátolja, de erre találtuk ki, hogy mi vagyunk az a település, ahova ha lejössz, nádast, rigókat, nádi poszátát, állatokat látsz, és természetközeli állapotot élsz át.

WLBa: A víztisztaságban se mellékes, hogy itt a nádas.

B. B.: Valóban, én horgászom, és azt tapasztalom, hogy ebben az öbölben több halunk van, mert nagyon tiszta a víz. A Balaton környékén a csatornázás 100 százalékos, nincs már nagyüzemi szőlőművelés, trágyázás, a Kis-Balaton szűri a Zalát, szóval a tó el fog jutni oda, hogy túl tiszta lesz az élővilágnak. Ez az egész hihetetlenül összetett, nehéz megtartani az ökológiai egyensúlyt.

WLBa: Sokan kongatják a vészharangot az éghajlatváltozás miatt. Mit tapasztal, a Balatont ez hogyan befolyásolhatja?

B. B.: A legnagyobb veszélyt abban látom, amit 2003-ban tapasztaltunk, hogy ha nem próbálunk nagyobb vízmennyiséget a Balatonban tárolni, nyáron nagy mértékben csökkenhet a vízszint. Sok erről szóló anyagot olvastam, és az fog ezek szerint történni, hogy ősszel-télen-tavasszal leesik a csapadék, nyáron pedig szinte semmi sem lesz. Annak ellenére, hogy az év elején nagyon sok kárt okoz a partvédművekben, a víz elárasztja a településrészeket. Tudomásul kell venni, hogy magasabban kell tartani a vízszintet. Máskülönben nincs esélyünk arra, hogy nyáron itt megfelelő turizmus legyen.

WLBa: Az a nehézség, hogy a vízszint tekintetében is össze kéne hangolni a lakosság, a strandolók, a horgászok, a vitorlázók és a természet igényeit is. Van erre esély?

B. B.: Én azt érzem, hogy most hihetetlen jó helyzetben vagyunk, a Balaton vízminősége sose volt ilyen jó. Pedig egyre nagyobb terhelést kap a tó. Hihetetlenül sok a horgász is a Balatonnál, bár az infrastrukturális feltételek nincsenek meg. Mondjuk ugyan, hogy "gyere a Balatonra", mert horgásztóvá tettük azáltal, hogy nincs halászat, viszont nincsenek legális horgászstégek, csónakkikötő, sólyák. Rengeteg emiatt a csalódott horgász. Pillanatnyilag hihetetlenül komoly veszélyt jelent az, hogy csökkenhet a vízszint a nyári felmelegedés miatt, de más veszélyt nem érzékelek. A viharok se sújtják annyira Szigligetet, talán a domborzat miatt.

WLBa: Szigliget községében, a váron kívül milyen fejlesztéseket tervez az önkormányzat?

B. B.: Tisztában vagyunk vele, hogy a településnek egyetlen jövőképe van: a turizmus. Itt soha nem fog gyár, nagy kereskedelmi egység épülni, ami munkahelyet és megélhetést tud biztosítani. Viszont nehéz azt az egyensúlyt megtartani, amiről eddig is beszéltünk, hogy a település ne legyen zsúfolt, élhetetlen, de mégis eltartsa az itt élőket. A fejlesztési irányok két részen valósulnak meg: strand és kikötő. Önfenntartó fejlesztéseket akarunk, nem olyat, amit felépítünk, aztán nem tudjuk, miből fogjuk működtetni.

WLBa: Ebbe illeszkedik, hogy a strandot négyévszakossá tették?

B. B.: Igen. Mi a strandot rendezvénytérnek is használjuk, villanyunk van, vízünk van, wc van. Miért kellene külön rendezvényteret létrehoznunk, amikor tudunk koncerteket tartani a várban, rendezvényeket a strandon? Sokan beleesnek abba a hibába, hogy elvesznek egy marha nagy zöldfelületet, hogy leaszfaltozzanak vagy letérkövezzenek mindent, és csinálnak egy rendezvényteret. Nálunk viszont ami adottságunk van, azt próbáljuk több funkcióval ellátni. Nekünk az egész éves Balaton is erről szól: olyan infrastruktúrát hozunk létre, ami januártól decemberig működtethető, télen is fűthető. A strandra is bevitték a gázt, fűthető szauna van, vizesblokkok vannak, a jégpályát odavisszük, ott van a Süllőfesztivál, az Újévi Csobbanás is.

WLBa: Szokott csobbanni újévkor?

B. B.: Az elsők között is ott voltam természetesen, és azóta is minden alkalommal. Egyszer nem voltam megfázás miatt, hát kikiabáltak... Amit én ott kaptam, az kemény volt: "Mit dumálsz? Gyere be! Ne odakintről szövegelj!" Kialakult az évek során egy csobbanós haveri kör. Először harmincegynéhányan voltunk, most már 500 felett. Ez egy jó kezdeményezés volt, és ilyenekre lenne mindinkább szüksége a Balatonnak.

WLBa: Miért nincs olyan jegy a strandon, ami nem egész napi, pl. délutános?

B. B.: Régen volt olyan, hogy 16:00 után féláras jegyünk volt, ezt 3 éve szüntettük meg. A strand fizetős időszakát is felemeltük 19:00-ig. Van amúgy olyan jegyünk is, ami azoknak jár, akik csak a vendéglőkbe mennek be. Azt mondja, hogy "szeretnék bemenni az Oszi bácsihoz enni egy halat", na ő kap egy félárú jegyet. Ezt nem publikáljuk, mert sokan visszaélnének vele. Kerékpárosoknak nincs félárú jegyünk. Mindennek technikai oka az, hogy hihetetlen sokat fejlesztettünk a strandon, a térség egyik legkedveltebb strandjává vált, ezért tömegnyomor alakult ki, főleg délután 4 óra után. Kimondottan a vendégek és helyiek védelmére azt mondtuk, hogy ezeket a kedvezményeket nem kívánjuk adni. Nem a sokkal több bevételről szól ez, hanem próbáltuk kicsit a zsúfolt időszakot csökkenteni.

WLBa: De feltételezzük, nem a strandbelépőkből él a falu. Honnan származik a bevételük?

B. B.: Mi vállalkozó szellemű önkormányzat vagyunk, ami 930 fős település létére közel 1 milliárd forintos költségvetéssel rendelkezik. Ennek 10-12 százaléka állami támogatás, a többi vagy saját bevétel, vagy pályázati forrás. Azt fejlesztjük, ami bevételt hoz: a strandot, a várat. Nincs kacsalábon forgó főterünk, mert fölösleges. Nem kellenek a pénzpocsékoló beruházások. Egymás után vesszük az ingatlanokat, az elmúlt években 8 rossz állapotú házat vettünk, amiket felújítás után kiadunk nyaralónak. Ez folyamatos, tervezhető bevételt generál. Emiatt 13 éve nem emeltünk adót, új adónemet se találtunk ki. Amikor átvettem a település vezetését, kb. 28 millió forint volt a turisztikai bevételünk, most jóval meghaladja a 200 milliót. Nekem az emiatt nem okoz gondot, ha kapok egy e-mailt egy hátrányos helyzetű vagy határon túli családtól, hogy szeretnének ingyen felmenni a várba. Mi ezeket adjuk, ilyen gesztussal évi több ezer ember jut el ide. Azt vallom, hogy ha valaki kér, akkor azért kér, mert rászoruló. Nem véleményezem a jogosságát. Ráadásul lehet, hogy ez a vendégkör kétszer annyi vendéget hoz hosszú távon.

WLBa: Hogy oldaná meg minden balatoni település rákfenéjét, a parkolást és a rengeteg autót?

B. B.: Van egy komoly elképzelésem. Az a feladat, hogy a település bejáratainál hol tudunk parkolókat kialakítani. A cél az lenne, hogy a vendég ezekben rakja le az autókat és elektromos buszokkal szállítsuk őket a településen belül. Sokan azt mondják, hogy ehhez kicsik vagyunk, én úgy gondolom, hogy nem. Pont ez lenne az egyik attrakciója a településnek, hogy nem lehet bejönni kocsival, csak annak, aki behajtási engedélyt kap. A látogatóknak le kell rakniuk a kocsit. Még az is megérné, hogy ezt ingyen szolgáltassuk. Nyáron mindenhol, még az erdőben is parkolnak, de így nem kéne zöldfelületeket feláldozni. Nekünk eleve óriási gondot jelent, hogy a személyhajók kikötője a település másik végén van, és a Fő térre nem tudnak feljutni az emberek. Ez kb. egyórás séta. Egy folyamatos buszjárat ezen is segítene.

WLBa: Hogy áll a tervezett Szigliget-Tapolca kerékpárút?

B. B.: Tervezés alatt áll, és nagyon reméljük, hogy meg is fog valósulni. A költségek és útvonal terén is akadtak gondok, de végül összeállt egy útvonal. Tapolca után a Szent György-hegy szélén halad majd, bekanyarodik Raposkára, átmegy a falun, és onnan a patakparton lehet Szigligetig tekerni. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy elindult a tervezés.

WLBa: Mik a kedvenc helyei Szigligeten?

B. B.: Nagyon szeretem a rókarántói kápolnát, az egy csoda. Szeretem az Óvárat, a Csonkatornyot, a várat. Tehát minden olyan helyét szeretem a településnek, ahol egy kicsit le lehet ülni, meg lehet pihenni, érzed a múlt jelenlétét, tudsz egy kicsit gondolkozni, félre tudod tenni a problémákat, gondokat. Nagyon szeretek a vízen horgászni, egy csónakban, egyedül, emberektől távol. Aki egy kicsit a világtól távol akar lenni, meditálni akar, az Szigligeten nagyon sok alkalmas helyet talál. A legjobb fagyi és kávé a Várkávézóban van, nagyon jó házias ételei vannak a Bakosnak, nagyon jó a Kikötő Étterem is.