Az egész 2018-ban, az egy ideig szabadon kóborló, annak idején rengeteg hírben szerepelt „jakabszállási lovak” befogadásával kezdődött. További bántalmazott és elhanyagolt lovak követték őket, majd 47 kecske Siófokról, így a Samsara Fesztivál jógahelyszínén már őket vetették be fűnyíró helyett. Az állatsereglet azóta csak nőtt, és azóta is fix program, hogy a Dharma Lómenhely és Nemzetközi Ifjúsági Tábor (röviden: Dharma Lómenedék) alapítói, önkéntesei és látogatói naponta elkóborolt kecskék után rohangálnak.
Berecz
Gabriella és Czinkóczky Csaba, a fesztivál alapítói egy korábbi cikkünkben már
meséltek a kecskefejés szépségeiről és a lovasterápiás foglalkozásokról. Az
eredeti terv az volt, hogy a szponzorokat szigorúan kizáró Samsara Fesztivál
bevételeiből, önkéntesek segítségével és adományokból tartják fent a terápiás
foglalkozásokat is szervező állatmenhelyet, de a járványhelyzet miatt ebből
semmi sem lett.
2020-ban, amikor a fesztiválokat a vírushelyzet miatt lefújták,
és a már eladott fesztiválbérletek árát vissza is kellett fizetni, a lómenedék rendkívül
nehéz helyzetbe került. Egyik
napról a másikra szűnt meg minden, ráadásul az utazási korlátozások miatt a
külföldi önkéntesek sem tudtak jönni, a járvány előtti időszakban naponta 30-an
is besegítettek. „Itt maradtunk egy becsődölt fesztivállal, időközben 130 állattal és egy csomó problémával. De ez megtanított minket arra, hogy a krízishelyzetet muszáj megoldani.
A mi esetünkben nem volt olyan lehetőség, hogy feladni. 130 állattal nem lehet megszüntetni a helyet, mert ezeket az állatokat nem tudjuk kiengedni, vagy visszavinni oda, ahonnan jöttek”
A mi esetünkben nem volt olyan lehetőség, hogy feladni. 130 állattal nem lehet megszüntetni a helyet, mert ezeket az állatokat nem tudjuk kiengedni, vagy visszavinni oda, ahonnan jöttek”
– meséli Czinkóczky Csaba.
B terv: a „farmping”
A szükséghelyzet végül elhozta a megoldást. Adott volt a negyvenhektáros gyönyörű terület a Balaton közelében és a fesztivál infrastruktúrája. Csabáék apró bungalókat állítottak fel, és elkezdtek gyerektáborokat szervezni. Jöttek a szülők is, aztán a szálláskereső vendégek is, mert a tónál már alig lehetett kiadó szobát, nyaralót találni.
„Megtaláltuk a túlélés módját, szálláshellyé alakultunk. Gyorsan el is neveztük magunkat kemping helyett farmpingnek. Mert ez egy farm, ahol együtt élsz az állatokkal, így nem ér panaszkodni azért, mert tele van lóürülékkel a terület vagy hogy nincs légkondi. Cserébe egy szafariszerű helyen kempingezhetsz, ahol lehet, hogy reggel néhány kecskével többen ébredtek a sátorban”
„Megtaláltuk a túlélés módját, szálláshellyé alakultunk. Gyorsan el is neveztük magunkat kemping helyett farmpingnek. Mert ez egy farm, ahol együtt élsz az állatokkal, így nem ér panaszkodni azért, mert tele van lóürülékkel a terület vagy hogy nincs légkondi. Cserébe egy szafariszerű helyen kempingezhetsz, ahol lehet, hogy reggel néhány kecskével többen ébredtek a sátorban”
– avat be minket Csaba az új szálláshelytípus jellemzőibe. A faházbérlés mellett lehet sátrazni, van főzési lehetőség, több zuhanykonténer és a fesztiválra telepített angol WC-k is maradtak. A faházak berendezése egyszerű, ágynemű nincs, érdemes hálózsákot hozni (vagy bérelni is lehet). Csaba kiemeli, hogy az égbolt itt gyönyörű, olyan, mintha egy planetáriumban lenne az ember, sokan nem is sátorban, hanem a szabadban éjszakáznak nyáron.
Az egyszerű, természetközeli szálláshely ráadásul olcsó alternatívát jelent a balatoni szállások árfekvéséhez képest. Tavaly nyáron már telt házas volt az egykori fesztiválhelyszín. Volt, aki csak egy hétre jött, de aztán itt ragadt, kialakult egy kis közösség, voltak közös zenélések, főzések, borozgatások, tábortűz. „Sikerült létrehozni egy fesztiválmentes fesztivált, vagyis nem volt színpad, nem voltak árusok, biztonságiak, logisztika, és az emberek mégis eljöttek” – mondja Csaba.
Fesztivál idén sem lesz, de ha a járványhelyzet és a jogszabályok engedik, az alapító szeretné, ha néha összejöhetne itt néhány száz ember. Nagyon nagy a terület, a távolságtartás megoldható, ezért jó lenne visszacsempészni a helyszínre azt, hogy az ember zenét hallgat közösen másokkal. Ígérni persze nem lehet semmit, mert minden nagyon kiszámíthatatlan, mondja Csaba.
Minden támogatásnak örülnek
A lómenhely – vagyis új nevén „a mentett állatok kertje” – megmenekült, és kiderült, hogy pénznyelő helyett egy önfenntartó szervezet is lehet, de a nyári bevétel csak kb. február elejéig tartott ki.
Mintegy 30 lovat, 80 kecskét, valamint szamarakat, bikákat, kutyákat, macskákat kell etetni, féregteleníteni, fizetni az állatorvost. Sokmilliós tétel ez a téli hónapokban, amikor elfogy a réten lekaszált fűből készült, saját széna. Kamionszámra hozzák a takarmányt ilyenkor.
Mindenféle
segítség, támogatás jól jön ezért. Az is, ha az idelátogatók hoznak magukkal
eledelt. Csaba mindenkinek ajánlja a helyet, aki egy kicsit ki akar törni a
bezártságból vagy akár a saját komfortzónájából.
Lehet önkéntes munkát végezni alkalomszerűen és napi 4 órában is, például sétálgatni a lovakkal vagy csak a közelükben lenni. A menhely lakói traumatizált lovak, akik nagyon rossz helyről, nagyon sok bántás után kerültek ide, már az is jó, ha látják, hogy nem kell minden embertől félniük. Aki bevállalósabb, segíthet a pajták takarításánál, a gereblyézésben, és
–
ahogy már írtuk –
állandó program az elszökött kecskék felkutatása is. Csaba szerint rosszkedv ellen nagyon hatékony a trágyatalicskázás is – amikor az ember végre abbahagyhatja, garantált, hogy átjárja a boldogság.
A Dharma Lómenedék terápiás központként is működik: hátrányos helyzetű, autizmussal élő és sérült gyerekek is látogatják a menhelyet, és őket is bevonják az állatok gondozásába. Nyáron az állatgondozó gyerektábor is folytatódik, már most vannak jelentkezők. A program délelőtt állatgondozás, délután strand, este pedig valamilyen kreatív foglalkozás, egy héten keresztül.
„A támogatás a mi esélyeinket is növeli, hogy továbbra is tudjuk fogadni a bántalmazott, elhagyott állatokat. Az állatkínzásos esetek továbbra is nagyon nagy számban megtorlatlanul maradnak, és ha el is jut odáig az ügy, hogy elveszik a tulajdonostól az állatokat, mert nincs ételük, vizük, nem állnak a lábukon, akkor sincs hova menniük. Míg egy kutyát el lehet helyezni egy menhelyen, a nagy testű állatoknak semmi esélyük nincs egy olyan helyre bekerülni, ahol orvosi ellátást és szeretetet kapnak” – teszi hozzá.