Amikor New York és Párizs fényűzése beszivárgott a tóhoz – Az art deco a Balatonon

A nagy Gatsbyből is ismert art deco felhőkarcolókat ugyan nagyítóval sem tudnánk találni a Balatonon, ellenben rengeteg nyaralóba, templomba és más épületbe oltották bele a két világháború közötti dekoratív korstílust. Építészetért rajongót és szakmabélit egyaránt megkérdeztünk arról, hogy mennyire beszélhetünk balatoni art decóról, miért kell e kategóriát nagyon szélesre tárni, amibe belefér a modernitás és az áramvonalas építészet, valamint mutatunk jó pár példát arra, miként próbálkoztak a Balatonnál ezzel a globális stílussal.

A világtörténelem egyik leglenyűgözőbb, legbizarrabb, legkomorabb, legfélelmetesebb és a modernitásban leginkább tobzódó korszaka volt a két világháború közti időszak. Az emberek ekkor már megismerték globálisan, milyen a gépesített mészárlás (I. világháború), milyen átélni egy pusztító világjárványt (spanyolnátha), no meg persze hogy mit tartogat a Nagy Háború utáni, elszabadult hajóágyúként süvítő modernitás (jazzt, repülőgépet, futószalagos üzemeket). A korszakról szóló művek jelentős része a hadirokkantakkal, szegény munkásokkal, gazdag nagypolgárokkal és élvhajhászokkal teli nagyvárosok furcsa pezsgését mutatja be, amiktől leválaszthatatlan a háttér esztétikája.

Ugyanis a két háború közti kor művészete követte az ellentmondásos rögvalóságét: tobzódott az avantgárd, aminek egyik iránya szembeköpte a korábbi akadémikus művészetet, másik ága pedig a funkcionalitás és az egyszerűsítés irányába indult el. Valahol a kettő között kezdett el izegni-mozogni egy érdekes irányzat, divathullám, irányvonal: az art deco. Mielőtt megtudnánk, mit keres egy ilyen nagyvárosi irányzat a Balatonon, sőt egyáltalán megjelent-e errefelé, Bolla Zoltán A magyar art deco építészet című könyvének első kötete alapján igyekszünk vázolni, mit is kell tudni erről a vonulatról.

Mi az art deco?

Már az I. világháború előtt is érlelődött, csírái 1908-tól Németországban, Franciaországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában jelentek meg először, de az 1925-ös párizsi expón (Exposition des Arts Décoratifs et Industriels Modernes – Le Corbusier 1959-ben Expo.Art.Deco-ként hivatkozott rá, a név a 80-as évekre gyökeresedett meg) teljesedett ki. Egyszerre volt építészeti, képzőművészeti és dekorációs stílus, ami befolyásolta az épületdíszek, a lakberendezés, a ruházkodás, a színházi díszletek vagy a mozifilmek esztétikáját is.

Igazi iparművészeti, tehát alkalmazott művészeti ág volt. A franciák a bútortervezésben például az antik hagyományokra, a szimmetriára, a tervezés matematikai rendjére, az élénk színekre támaszkodtak (szemben a szecesszió pasztellszíneivel, organikus, toluló formáival, egyénieskedésével). Az állati, növényi motívumok azért megjelentek, és az avantgárd művészeti ágak befolyása is (például kubista, futurista, De Stijl-, konstruktivista motívumok). Az art decónak nem volt kifejezett kiáltványa, mint sok stílusnak ekkoriban, inkább egyfajta építészeti divat volt. Ez hatott ki az építészetre is, aminek egyik irányvonala a streamline (áramvonalas) építészet volt. Az Egyesült Államokba pár éven belül eljutott a párizsi expó anyaga, rögtön felkapták és alkalmazni kezdték az építészetben is. Ezután pedig az egész világon elterjedt.

Magyarországon nem lett akkora őrület az art deco körül. Az I. világháború, a forradalmak és a Horthy-rendszer megakasztotta a fejlődést, pénz sem volt nagy építkezésekre, és a rendszer sem támogatta a kísérletezgető, modernebb stílusokat. Az art deco is a mellékutcákba szorult, a főutakon pedig próbált a barokkos közízléshez alkalmazkodni. Sok épület nem volt art deco, de tartalmazott art deco formákat, megoldásokat. A hazai modernitás első főbb építészei Lechner Ödön, Lajta Béla és Kós Károly voltak, akik a szecessziót irányozták be, majd Kozma Lajos vált fontos alakká.

Bizonyos motívumok elterjedtek, mint a (Tutanhamon sírjának 1922-es megtalálása miatti) egyiptomias díszek, a klinkertégla, a mészkőburkolat, az épületbelsőkben a műmárvány, a króm, az üvegtégla. A 30-as években visszaszorult a neobarokk, megjelenhetett az áramvonalas építészet, a Bauhaus is begyűrűzött. A háború sok mindent elpusztított, a szocializmus pedig ellenségnek tekintette a polgári kultúrát, aminek egyik megtestesítője volt az art deco is.

Díszes helyett puritán nyaralók

A nem építészt, de a korszak építészetének nagy rajongóját, Bolla Zoltánt személyesen is megkerestük pár kérdéssel, aki azt írta, „az elmúlt években nyaralásaim közben belebotlottam modernista (Bauhaus-/De Stijl-hatású), áramvonalas és art deco részletű épületekbe”, de karakteres art deco épülettel nem találkozott a térségben. Magyarországon szerinte azért nem alakult ki általános art deco építészet az 1920-as évek végén, mert „Trianon után a nagypolgárság vesztett a gazdasági erejéből, spórolás volt, másrészt akkoriban a nyaralóépítészetnél elterjedt az egyszerűség, a puritán berendezettség – lásd Kotsis Iván korabeli típusterveit”. Erre érkezett meg az 1930-as években a szintén puritán modernizmus.

Kiemelte, sok korabeli modern, nyomokban art decót is tartalmazó épületet ma már fel sem ismernénk, nehéz lenne azonosítani, még a meglévő korabeli fotók segítségével is. „Ki tudja, hogy az elmúlt 70 évben milyen pusztítások és átalakítások zajlottak a nyaralóépítészetben?” – tette fel a költői kérdést.

Nyugaton modernkedtek, Magyarországon historizáltak

Kovács Dániel művészettörténész, a Kortárs Építészeti Központ kurátora megjegyezte, az art deco kifejezés használatáról „nincs szakmai összhang, valószínűleg az említett szakemberek és én is mást értünk alatta”. Kovács például azt állítja, ő hajlamos „az oldottabb, finomabb modernista épületeket is ide sorolni”, míg mások inkább „az olaszországi, a német vagy a skandináv modernizmus hatásait hangsúlyozzák” ezeknél. A francia vagy az amerikai art deco biztos nem jelent meg a Balatonnál szerinte, de ha „elfogadunk egy tágabb stílusértelmezést, amibe bizonyos formai jegyek, viselkedés- és gondolkodásmódok, ihletések és források tartoznak, akkor persze a Balaton mentén is megjelennek art deco stílusjegyeket viselő épületek”.

Történetileg Kovács szerint a Balaton jelentős fejlesztése indult be Trianon után, a 20-as évektől. Programszerűségre volt szándék, de inkább egyéni érdekek mentén zajlott mindez. Az art deco is inkább magánépítkezéseken jelent meg. „Ezek azért jellemzően nem élvonalbeli épületek, provinciális, kedves emlékei a korszaknak inkább, amelyek jelentős része mára eltűnt vagy elvesztette a jellegzetességeit” – tette hozzá. Kovács szerint fontos lenne a Balatonnál is minden korszakból megőrizni „bizonyos reprezentatív emlékeket, így értelemszerűen a két világháború közötti periódus is megérdemelné egyes emlékek eredeti formában való fenntartását, megújítását”.

Az a bizonyos balatoni távolságtartás

Wettstein Domonkos, a BME Urbanisztika Tanszékének adjunktusa, építész kutatója is megerősítette a fenti két véleményt: „az urbánus építészetből ismert art deco valóban kevésbé éreztette hatását a Balaton-parton”. Persze a formavilág fellelhető egy-egy épületen, villán, „de a két háború közti szerényebb építkezések nem tették lehetővé a reprezentatív stílusirányzat érdemi kibontakozását”. Hozzátette: „Ebben az időszakban a gazdasági válságok hatásaiból és az építtetők társadalmi státuszából adódóan még csak kevés olyan nagyobb, reprezentatív épület készült el, ahol ez az irányzat kiteljesedhetett volna.”

Fontos ok még abban, hogy nem terjedt el az art deco, hogy a balatoni építészetben „mindig is volt egyfajta távolságtartás az urbánus stílusirányzatoktól”. A nyaralók építései is inkább a táji karaktert vagy a modern építészet egyszerű vonalát követték. Wettstein szerint „a tópart könnyed életvitele nem állt összhangban a városias építészet nehézkes reprezentatív formáival”.

Amik elkészültek, azok gyakran villák voltak, amik „naiv, stilizált formában” nyúltak csak az art deco eszközeihez. Az építtetők „urbánus stílusirányzatokhoz kötődő személyes ízlése tükröződik” ezeken a villákon, de ezek nem mérhetők össze a nagyvárosi art deco épületekkel – se funkcióban, se formavilágban. Nagyobb középületeknél premodern karakter megjelenhetett. Wettstein szerint érdemes lenne azokat az épületeket védetté tenni, „amelyek a korszak karakteres formáit tükrözik még ma is”.

Mintadarabok

Gyűjtésünk Bolla Zoltán könyvéből:

• Siófok, Napsugár penzió (1935, ifj. Farkas Lajos, helye ismeretlen),
• Siófok, Vécsey Károly utca 20. (1930-as évek vége, Fogaskerékgyár dolgozói üdülő, a volt Palace diszkó, amit mára elbontottak),
  
• Pétfürdői Nitrogénművek és lakótelepe (1931, Wellisch Andor Münnich Aladárral és Quittner Ervinnel),
  
• Balatonalmádi, a Kossuth és Kálvin utca sarka, hősi emlékmű (1935, kubusos obeliszk, Györgyi Dénes Laborcz Ferenccel),
  
• Balatonfüred, Széchenyi utca 2. (volt benzinkút, most lakások és delikátbolt; lásd a kiemelt borítóképen),
  
• Balatonfüred, Liszt Ferenc utca 7. (193., izraelita tanítók üdülője, Faragó Ferenc [és Deli Lajos]),
  
• Hévíz, Honvéd utca 1., honvédségi szanatórium épületrészei (1930-as évek közepe),
  
• Hévíz, Széchenyi út 6., református-evangélikus templom (1941, Szeghalmy Bálint),
  
• Sümeg, Széchenyi tér, református-evangélikus templom (1936–1937, Szeghalmy Bálint).
  

Kovács Dániel által ajánlott épületek:

• Balatonlelle, belügyminisztériumi és rendőrségi tiszti üdülőtelep (1926),
• Balatonboglári üdülő,
• Balatonszemesi vigadó („1934-ben nyitott meg a Wälder Gyula tervezte épület”),
• Balatonőszöd, Tisztviselői üdülőtelep (1940-es évek, Irsy László),
• Balatonföldvár, Szent Kereszt-templom, (1941-1943., Irsy László),
• Siófok-Balatonszéplak, gyári üdülő („ebből aztán a híres Palace diszkó lett, amit nemrég bontottak le” [az egykori klub helyén szálloda épül – A szerk.]),
• Siófok, Siklós Panzió,
  
• Balatonfüred-Gyógyfürdő, Esterházy-kioszk.

Wettstein Domonkos által ajánlott épületek:

A fonyódi Kripta-villa – „Az építtetők urbánus stílusirányzatokhoz kötődő személyes ízlése tükröződik, ugyanakkor egyszerű funkciójuk és formaviláguk semmiképp sem mérhető össze a stílusirányzat nagyvárosi példáival.”

Földvári Yacht Club – „Az art deco nemzetközi térhódítását megelőző épület 1905-ben ifj. Ray Rezső és Zielinszky Szilárd tervei alapján készült el. Először itt alkalmaztak nem ipari funkció esetén vasbeton szerkezetet. A szerkezeti innovációval a tervezők az épület nagyvonalú, premodern építészeti karakterét kívánták hangsúlyozni. A huszadik század során többször átépítették, a szocializmusban Hajtóműgyár Üdülő néven volt ismert. A jelenleg futó felújítás során a korábbi homlokzati tagozatokat és díszítő elemeket is helyreállítják, ezzel a közel eredeti formájában ismerhetjük meg a közben többször átépített épületet.”

Bierbauer Virgil tihanyi Sportszállója – „A középületek közül korszakosan a premodern karakterű épületek állíthatóak párhuzamba. A Sportszálló még elsősorban a kései historizáló irányzatokból bontakozott ki.”