aktív

szerkesztés

Mesés új túraútvonal a Balaton-felvidéken, ahol kalandból sincs hiány

Szerzők

  • We Love Balaton

2021. 03. 18. 10:20

Ha eddig még nem jártatok Nemesvitán, és nem cseng ismerősen az, hogy Lesencefalu, ideje pótolni a hiányosságot: a tavaly novemberben átadott „A Kő orrától a Balatonig” elnevezésű túraútvonal egy kevésbé ismert, de mesés vidékre csábítja a túrázókat, a bringásokat és a lovasokat. Egy tél végi napon nekivágtunk, hogy bejárjuk a panorámás dűlőkön, erdei utakon és aranyos falvakon át vezető nyomvonalat. Egy olyan túráról mesélünk most, ahol nem egészen a terv szerint haladtunk, és fejlámpával, vargabetűvel értünk célba.

Az útvonal, ami Lesencefalu, Nemesvita és Balatonederics helyi értékeire hívja fel a figyelmet, a Leader-projekt keretében, a Vulkánok Völgye Egyesület jelentős, mintegy húszmillió forintos támogatásával valósulhatott meg.

Az új útvonalról nyomtatott és online térkép még nem készült, így turistatérképekkel felszerelkezve és Papp János balatonedericsi polgármestertől kapott információ alapján vágtunk neki az expedíciónak. A túra kezdőpontját, a Kő orrát már korábban bevettük, és akkor alig hittünk a szemünknek, milyen elképesztő a kilátás innen, erről az egyelőre nem felkapott vidékéről a Balaton-felvidéknek. Korábbi cikkünkben megírtuk, hogyan lehet megközelíteni.

Fotó: Heim Alexandra

Panoráma a Kő orrától

Fotó: Heim Alexandra

A kilátópontról most nem Lesenceistvánd, hanem a Tapolcát Várvölggyel összekötő út irányába indulunk el (az említett cikkben ez volt a rövidebb útvonal), mert Lesencefalu, egy elvarázsolt völgyben megbújó település, az útvonal következő állomása.
A Kő orrától leereszkedve egy rövid ideig a főutat kell követnünk.

Lesencefalu bekötőútjánál jön az első tanácstalan összenézés, mert konkrét jelzést, az útvonal létezését jelző táblát eddig nem láttunk. Balra, a piros jelzésen haladunk tovább.

Fotó: Heim Alexandra

Fotó: Heim Alexandra

Nemsokára megérkezünk a túra következő állomásához, a szőlők között szerényen megbújó Szent Donát-kápolnához. A 18. század második felében épült, torony nélküli, barokk stílusú templom mellett megtaláljuk a túraútvonalra utaló táblát is.

Fotó: Heim Alexandra

Innen Lesencefalu központjába vezet a vadregényes út. Azt tudjuk, hogy a Kossuth Lajos utcát kell követnünk, de ez itt nem olyan egyértelmű:

Fotó: Heim Alexandra

Helyiektől tudjuk meg, hogy a „két” Kossuth Lajos utca közül az a nyerő, amelyik egyenesen vezet át a településen. Az utunk a falut elhagyva folytatódik az erdőben, egy olyan útvonalon, amit a közelmúltban piros turistajelzéssel jelöltek meg, és amit a turistatérképek sem jeleznek még. Követjük a pirosat, és itt kerül elő a szemeteszsák, amit magunkkal hoztunk. Sajnos elég sok szemetet találtunk ott, ahol a falu és az erdő találkozik. (Mindenkit arra biztatunk, hogy iktasson be egy kis szemétszedést is, amikor túrázik.)

Fotó: Heim Alexandra

A kanyargós, kaptatós erdei út bringával is bejárható.

A Lesencefaluból Nemesvitára átvezető út

Fotó: Heim Alexandra

Az árnyas, fás szakasz panorámás, lankás szakasszá szelídül, szőlők, pincék és nyaralók mellett haladunk Nemesvita irányába. A következő nevesített állomás a Harangláb, ahol újabb tábla erősít meg minket abban, hogy jó az irány.

Fotó: Heim Alexandra

Egy kaptató után egy kilátóponthoz érünk, majd lassan megérkezünk Nemesvitára, amit sokan girbegurba utcái, a parasztbarokk jegyeit magukon viselő kúriái és a patakja miatt a Balaton-felvidék egyik legszebb falujának tartanak. Útvonalunk egy vargabetűt tesz a meseszép településen – megéri megcsodálni a különleges hangulatú falucskát.

Fotó: Heim Alexandra

Nemesvita ősöreg település, már egy 1209-es oklevélben említik. Lakói szőlőtermesztésből és borkészítésből éltek. A falu területe régen sokkal nagyobb volt, a ma Törekpusztának hívott, a 84-es út mellett elterülő síkságig ért – az egykori Vita és Törek perbe is keveredett a határok kijelölése miatt a 13. században. A 14. században a Tapolcai-medence települései közül a második legnagyobb adófizető volt, a környező falvak pedig az itteni plébánia fennhatósága alá tartoztak.

A kisboltnál feltöltjük a készleteinket, megcsodáljuk a maszkot viselő kecskeszobrot, és próbáljuk megtalálni a Balatonederics felé vezető, rövidebb ösvényt, ami információink szerint egy focipályát is érint. Ez sajnos nem sikerül, a korábbi taktika, hogy követjük a piros jelzést, most nem válik be. A piros egy meglévő turistaútra terel minket, ami magasan, a település felett vezet. Ez az útvonal nem túl látványos, mert az erdőtől a balatoni panorámából sem meríthetünk erőt, miközben egyre magasabbra kapaszkodunk.

Fotó: Heim Alexandra

Nem fordulunk vissza, és bár kezd besötétedni, végigküzdjük magunkat a kaptatókon, és nagy kerülővel, fejlámpával érkezünk meg a Csodabogyós-barlanghoz, onnan pedig a barlang balatonedericsi bázisépületéhez. Ezen a meredek szakaszon már nagyon figyelnünk kellett, hová lépünk, így is 5 percenként más kolléga tűnt el térdig az avarral fedett gödrökben. A túraútvonal végállomása a balatonedericsi strand, de ezt a sötétben már nem keressük fel.

 Kollégáink így látták a kirándulást:

Túlélhetően hűvös téli napon lódultunk neki a túrának, amiben alapból óriási potenciál van. Nem kell új utakat taposni és építeni, a dűlők és az erdei ösvények meglévő hálózata tökéletesen lehetővé teszi egy szuper útvonal kijelölését a Kő orrától egészen az edericsi végpontig. Ennek megugrása korlátozottan sikerült, több forrásból is tájékozódva MacGyvert kellett játszanunk, ahogy a táj apró részleteiből, karakteres épületekből, kereszteződések kuszaságából próbáltuk kihámozni, merre vagyunk. Viszont amint rendesen ki lesz jelölve az útvonal, ez válik az egész balatoni régió egyik legszebb útvonalává: a panoráma észveszejtő, a falvak irtó aranyosak, az erdő roppanósan friss, a szőlőhegyek még nem túlépítettek, mint másfelé a Balaton-felvidéken. (Molnár Zoltán)

Fotó: Heim Alexandra

A különleges hangulatú településektől (és állomásaiktól) a természet sűrűjébe torkolló, változatos, olykor meglepetésekkel teli túraútvonalról van szó. Így mindenből kap egy szeletet az arra járó kiránduló: legyen az egy falu életének kiragadott része, egy csendes, kacskaringós erdei út vagy éppen a meredeken felfelé (vagy éppen lefelé) kaptató, extrémebb szakasz. Helyiekkel ismerkedni ér, a cél felé pedig, mikor úgy éreznétek, elég magabiztosak vagytok, azért inkább kétszer is nézzetek a lábatok elé! A kilátás azonban mindenért kárpótol. (Talabér Dominika)

Fotó: Heim Alexandra

A helyiek csodálkozással vegyes mosollyal érdeklődnek, hová tartunk. Nem lehet errefelé megszokott látvány télen a kiránduló, de örülnek, hogy mi is látjuk, amit ők: hogy mennyire csodálatos vidéken élnek. (Chilembu Krisztina)

Fotó: Heim Alexandra

Gyönyörű kilátásból, szintkülönbségekből, kaptatókból és lejtőkből nem volt hiány az útvonalon, és nem túlzás azt mondani, hogy a régió egyik legszebb panorámaútja ez. Ugyanakkor hiányoltuk az egyértelmű útbaigazító táblákat, hiszen ezek nélkül eltévedhet, aki nem járatos a környéken.

Megkérdeztük erről Papp János polgármestert, aki a következő választ adta: "Az útvonalhoz hamarosan lesz online térkép, illetve tájékoztató anyag is, melyben a helyi látványosságok is fel lesznek tüntetve, és ez nagy mértékben segíteni fogja a túrázók tájékozódását."

Az átadás során hangsúlyozták, hogy a nyomvonal nemcsak bringával, hanem lóháton is bejárható – lehet, hogy az előbbit egyszer mi is bevállaljuk. 

Für Ágnes, a Tapolcai-medence Természetjáró SE vezetője is megkeresett minket. Tájékoztatott, hogy a kialakított turistaút kijelölése, a turistajelzések felfestése 2020. augusztus végéig teljes egészében elkészült, de sajnos a turistatérképekre még nem került fel, de az idén kiadásra kerülő új Balaton (Cartographia) térképen már rajt lesz:

"A turistaút jelzéseinek felfestését egyesületünk, a Tapolcai-medence Természetjáró SE végezte, a túraútvonal megtervezésében a Cartográphia Kft. térképésze, Berki Zoltán volt a segítségünkre, az útvonal bejárását, kijelölését és a festési munka kivitelezését mi végeztük. Berki Zoltánnal egyetértve, úgy alakítottuk ki a nyomvonalat, hogy az szervesen illeszkedjen a meglévő turistaút hálózatba.

A túraútnak nem végig egy fajta jelölése van, hiszen lehetetlen lett volna kialakítani úgy, hogy az érintett falvak kérésének megfelelően, minden egyes helyszínt, pihenőhelyet felfűzzünk arra az egy fajta jelzésre. Csak egy kusza “pókháló” lett volna belőle. Remélhetőleg, ha az új kiadású térképekre felkerül, könnyebb lesz a tájékozódás."

Hasonló tartalmak

Admin mode