Ázsiai ízek és feltöltődés a nyugalom szigetén: teszteltük a zánkai Zen Garden Resortot

Nem volt könnyű az elmúlt időszak, így alig vártuk már, hogy egy kicsit kimozduljunk, ugyanakkor nem vágytunk zsúfolt helyekre és tömegre. Nem is választhattunk volna a fokozatos nyitáshoz jobb helyet: a zánkai Zen Garden Resort a vízparton, egy régebbi, eldugott üdülő területén, egy hathektáros ősfás területen fekszik.

Autómentes resort, ahol egy fát sem vágtak ki

Az autót a bejárat melletti parkolóban kell hagynunk, mert a szálláshely teljesen autómentes övezet (leszámítva az étterem beszállítóit). Egy elektromos kisbusszal jutunk el az A betűt formázó, kétszintes apartmanházunkig, de a recepciós jóvoltából közben egy minikirándulást is teszünk a resort területén. Az egész szálláshely egy hatalmas elvarázsolt park, aminek a végében a Balaton kékje is látható egy-egy pillanatra. A Zen Garden Resortban nem áldozták fel a nádast a panorámáért, és egy fát sem vágtak ki a tiny house-ok építésekor – ez az oka, hogy nem katonás rendben sorakoznak, hanem játékos összevisszaságban.

Az apartmanházunk terasza az ázsiai hangulatú fürdőtóra néz. Először csak gyönyörködünk a sziklakertben és hallgatjuk a minivízesés csobogását – már ez felér egy terápiával a nagyváros után. A szálláshely nevében a „zen” nem csak egy jól csengő szó: tényleg a nyugalom szigetére érkeztünk.

Az A típusú ház meglepően tágas belül: egy konyha-nappali, két hálószoba, egy fürdő, egy WC és egy plusz fenti helyiség is van benne, akár hatan is kényelmesen elférnénk itt. (Bérelhető egy ugyanilyen alapterületű, de nyolcfős háztípus is, ahol egy helyett két hálószoba kapott helyet a földszinten).

Rövid pihenés után átsétálunk a resort éttermébe, hogy kipróbáljuk a napokban megújult kínálatot.

A bisztró, ahol a Balaton és Ázsia találkozik

A Bamboo Bistro hangulatos teraszára hatalmas fák vetnek árnyékot. Tavaly óta nemcsak a szállóvendégeket, hanem a külsősöket is várják à la carte ebédre, vacsorára vagy a színvonalas zenei programokra. A fűthető belső részben és az összesen 700 négyzetméteres teraszon összesen 300 fő fér el, a bisztró azon kevés helyek egyike a környéken, ahol nagy létszámú céges és családi rendezvények, esküvők kiszolgálására is alkalmas a konyha.

A bisztró konyháját a fine dining éttermeket is megjárt Krasznai Norbert viszi. Olyan budapesti vendéglátóhelyek konyháin bizonyított már, mint a Gerlóczy Kávéház, a Monk’s Bistrot vagy a Société Bistro, és zsűrizett a Bocuse d'Or szakácsverseny hazai döntőjén is. Fine dining helyett itt prémium-bisztrókonyhát vezet, ami a magas minőségű alapanyagokról és a szemet is gyönyörködtető fogásokról szól. A tökéletes kiszolgálásról Tarjányi Zsolt, az étterem szervizmenedzsere, a Magyar Bartender Szövetség elnökségi tagja gondoskodik.

Az idei nyártól a bisztró konyhája is követi a resort hangulatához jobban illeszkedő ázsiai és fúziós vonalat, a hazai átlagnál sokkal nagyobb vegetáriánus és vegán választékkal. A friss, könnyed ételek egyébként is jobban esnek a forróságban, mint a nehezebb, hagyományos fogások, és a séfhez is nagyon közel állnak az ázsiai ízek, meséli, amikor érdeklődik, hogy ízlenek az ételek.

De kezdjük az elején. Az étlapon csak a fogások hozzávalóit tüntették fel, így meglepetés lesz, pontosan milyen textúrát és tálalást álmodott meg a szakács. Először egy mogyorós, újhagymás Tom Yum levest (kókusztejes hallevest) választunk. Már az első néhány kanál a thaiföldi utcai étkezdékben elköltött levesek emlékét idézi, kicsit kevésbé csípős változatban.

Az ázsiai csirkecombfilé, rizs, gyömbér, pácolt tojás nevű étel egy aszalt szilvás, szójaszószos pácban készült, szuvidált (vákuum alatt főzött) csirkecombfilé, amit sült hagyma és sült mogyorós koriander kísér. Felfedezünk egy kissé extrém hozzávalót is, a séf elmagyarázza, hogy ez egy pácolt tojás, ami a szuvidálás előtt 3 napot töltött szójás, édes chilis pácban. Bár elsőre szokatlan a megjelenése, az első vágás után kiderül, hogy a furcsa külsejű étel mesésen krémes tojássárgáját rejt. A rizst külön tányérban kapjuk, rózsaszínben pompázó pácolt retekkel és mungóbabcsírával.

A másik főételben sem a megszokott ízharmóniákkal találkozunk: a tapolcai lazacpisztrángot édesköményes-barackos csatnival, édeskömény-salátával és barackkal tálalják. A lazacpisztráng 30 km-es körzetből, a tapolcai pisztrángtelepről érkezik, a barack egyelőre természetesen nem helyi, de ahogy érik, a resort saját barackfájáról kerül majd a tányérra.

Kíváncsiak vagyunk a ház vegán burgerére is. Kóstoltunk már többféle, növényi étrendre szabott hamburgerpogácsát, de ilyen kellemesen füstös, szmókerekben készült húsokra emlékeztető ízzel még nem találkoztunk ebben a műfajban. A pogácsa alapja a cékla, de tartalmaz egy sor titkos összetevőt is, amit a séf nem árult el nekünk. Vegán majonézt és sült édesburgonyát adnak a burger mellé, és egyébként is alap, hogy az ételintoleranciás, a speciális étrendet követő és a vegán vendégek számára is van választék. Az ázsiai ihletésű ételek nagy része eleve glutén- és laktózmentes.

A tavalyi slágerdesszertet, a sós karamellás „óriás” túrógombócot egyszerűen nem lehetett levenni az étlapról. Búzadara és morzsa helyett babapiskótával készül, így tekintélyes átmérője ellenére a tejfölhabbal kínált desszert könnyű fogás, és nem nagyon van példa arra, hogy marad belőle a tányéron. Utána elönti az embert „a csúcson kell abbahagyni” érzés, pedig még olyan fogások is szerepelnek a menüben, mint a marhatatár, a kapribogyó, a curry, a majonéz, a pho leves, a marhalábszár, a rizstészta vagy a sült zeller, a zöld alma és a bébiparaj. Egy másik alkalommal ezekre is sort kerítünk.

Aki nem tud megbarátkozni az ázsiai ízekkel, hagyományos ételeket is talál az étlapon, és gyerekmenü is készül. A külsős vendégeket ezenkívül napi előétellel és főétellel várják, csütörtökönként pedig beizzítják a szmókereket, és svédasztalos BBQ-vacsorát rendeznek.

Vitorlással is lehet érkezni

A kiadós késői ebéd és a pihenés után kipróbáltuk a hely szaunáját, ahol egy pezsgős felöntéssel zártuk a napot. Másnap reggel SUP-túrára indultunk az apró strandról, aztán csak figyeltük a stég végén a rezidensnek tűnő, békésen alvó hattyút, a vadkacsákat, és még egy vidra sem érezte kockázatosnak a jelenlétünket. A partközelben néha ebédre vagy vacsorára beugró vitorlázók is lehorgonyoznak, a Zen Garden személyzete csónakokkal jön értük és szállítja őket a partra.

Bár lehet elektromos bringát kölcsönözni, pingpongozni, kajakozni, de akár vitorlázni is, mi inkább a vízparti pihenésre szavaztunk az itt töltött időnk hátralevő részében. Már egyetlen itt töltött éjszaka is felért egy kisebb nyaralással. A resort szálláshelyei hamar betelnek, még szerencse, hogy külsősként is bármikor folytathatjuk majd az étlap végigkóstolását.