A Malom utca egy rövid, a 71-es útról nyíló zsákutca, amelynek végén egy felújított, hófehér vízimalom és egy illatos fűszerkert vár. Mintha egy másik dimenzióba kerülnénk, itt csend van, és nyugalom, pedig csak pár száz méterre hagytuk magunk mögött a település forgalmas főutcáját.
Az épületben egy pékmúzeum és egy herbárium is helyet kapott, de mi az apró, hangulatos teraszon kezdünk, kezünkben egy-egy gyógynövényes limonádéval. Aztán szemügyre vesszük a tőlünk néhány méterre illatozó fűszerkertet, és körbesétáljuk az épületet. Megcsodáljuk az egykori vízikerék pontos mását – az alulcsapott, 5 méter átmérőjű vízikerék most is forog, vizét a Szent János-forrás elfolyó vize hajtja.
Egy hányatott sorsú malom
De utazzunk egy kicsit vissza
az időben! A mai Gyenesdiás területén három település létezett, ezek közül az
egyik a Balatonhoz közeli Diás volt. Területén, a bővízű Szent János-forrás
mellett épült meg a Diási malom.
Az első írásos emlékek a malomról 1551-ből származnak. Hogy ki építtette, és mikor, arról sajnos nem maradt fenn információ. A malom 1763-ban Festetics Kristóf, a keszthelyi Festetics-kastély építőjének tulajdonába került, majd a XVIII. század végétől a Talabér család lett a malom birtokosa. Arról is vannak feljegyzések, hogy Talabér János molnármester 1828-ban egy Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobrot állíttatott a forrás mellé (ez az úttól néhány méterre található, a Malom utca elején).
Ifj. Talabér János, a papköltő
A molnármester fiát, ifj. Talabér Jánost Zala megye papköltőjeként tartják számon. 1871-ben felhagyott a lelkészi szolgálattal, Budapestre költözött, és irodalmi munkásságának szentelte életét: katolikus folyóiratokat szerkesztett, vallási témájú írásai, munkái jelentek meg hitoktatástan és vallásfilozófia témakörben. Költeményeiben gyerekkori emlékei és a balatoni tájak is megjelentek.
A XIX. század végén a vízimalom
a Bujtor, majd később az Osvald család tulajdonába került. Osvald Gyula molnár robbanómotoros
meghajtásúra alakíttatta át a malmot.
Dornyay Béla helytörténész és muzeológus, kutató így írt a forrásról az 1920-as évek végén:
„A Diássy Szent János forráskút kitűnő vizét az oda való nép nagyon kedveli, és azt a messzebb fekvő házakhoz is elhordják. Nyáron a fürdővendégek is nagy előszeretettel keresik fel gyógyhatásúnak mondott vizét, melyet a Balatoni Szövetség még a háború előtt gondozásba vett, és így a kedves Gyenesdiás egyik megbecsülésre méltó nevezetességévé avatott.”
„A Diássy Szent János forráskút kitűnő vizét az oda való nép nagyon kedveli, és azt a messzebb fekvő házakhoz is elhordják. Nyáron a fürdővendégek is nagy előszeretettel keresik fel gyógyhatásúnak mondott vizét, melyet a Balatoni Szövetség még a háború előtt gondozásba vett, és így a kedves Gyenesdiás egyik megbecsülésre méltó nevezetességévé avatott.”
Osvald László, Osvald Gyula molnár fia pedig így emlékezett vissza:
„Jó hírű malom volt, messziről is ide jártak őröltetni a gazdák. Szinte minden nap tele volt az udvar kocsikkal, szekerekkel. Sok kocsiszekér pedig nem is a szomszéd falvakból, hanem jóval messzebbről érkezett. Nemesbük, Rezi, Karmacs, Alsópáhok, elég messze volt Gyenesdiástól. Különösen, ha ökrös szekérrel hozták az őrletnivalót. Már éjfél után el kellett indulni, hogy reggelre a malomhoz érjenek. Az, hogy ilyen messziről is ebbe a malomba hozták a gabonát, nem volt véletlen. Kitűnő volt az itt őrölt liszt minősége. Gyors, korrekt volt a kiszolgálás. A malom napi teljesítménye elérte a 40-50 mázsát, így az ideérkezők még aznap hazamehettek a szállítmányukkal.”
„Jó hírű malom volt, messziről is ide jártak őröltetni a gazdák. Szinte minden nap tele volt az udvar kocsikkal, szekerekkel. Sok kocsiszekér pedig nem is a szomszéd falvakból, hanem jóval messzebbről érkezett. Nemesbük, Rezi, Karmacs, Alsópáhok, elég messze volt Gyenesdiástól. Különösen, ha ökrös szekérrel hozták az őrletnivalót. Már éjfél után el kellett indulni, hogy reggelre a malomhoz érjenek. Az, hogy ilyen messziről is ebbe a malomba hozták a gabonát, nem volt véletlen. Kitűnő volt az itt őrölt liszt minősége. Gyors, korrekt volt a kiszolgálás. A malom napi teljesítménye elérte a 40-50 mázsát, így az ideérkezők még aznap hazamehettek a szállítmányukkal.”
A malom kb. négy évszázadon át tölthette be a funkcióját. Az 1950-es években államosították, egy darabig üresen állt, majd szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. A rendszerváltáskor a malomépület magántulajdonba került, tulajdonosai 2014-ben a település önkormányzatának ajándékozták. A vízimalmot 2021-re újították fel, külső rekonstrukciójához az épület XVIII. századi megjelenését vették alapul.
Az őrléstől a sütésig
A malomépület nagyobb részében egy pékmúzeum kapott helyet, ahol sok mindent megtudhatunk a molnárok munkájáról és a kenyér útjáról az őrléstől a sütésig. Látványos ábrák mesélnek a régióban jellemző malomtípusokról és az eszközök, a technológia fejlődéséről. Azt is megtudjuk, hogy mennyire sokrétű feladatai voltak egy molnárnak, hiszen nemcsak az őrléshez kellett értenie, hanem a malomkő megvágásához, a fa szerkezetének ácsolásához is.
A kiállításon bemutatják a különféle, ma már elfeledett gabonákat, liszteket. Láthatjuk, hogy néz ki a hántolatlan tönkölybúza, a tönkölypelyva, a tönkölykorpa és a teljes kiőrlésű liszt. Természetesen a kenyérsütés folyamatába is betekintést nyerhetünk, alkalmanként nem csak elméletben. Helyet kapott a malomban egy 17 tonnás, „12 kenyeres” kemence is, amiben időnként „szeretetsütéseket” tartanak.
Gyógynövények, fűszerek, séta
A malom mellett már a Festeticsek korában is fűszerek és gyógynövények termettek, és a felújítás után is levendulával, oregánóval, citromfűvel és más gyógy- és fűszernövényekkel teli magaságyások illatoznak, amelyeket körbejárni felér egy ultragyors terápiával. Egy rövid, a balatoni bringakörútra vezető Forrás tanösvényt is kialakítottak a felújítás során, amely a malomtól indul, és 16 táblán mutatja be a helyi növény- és állatvilágot.
A malomépületben egy herbárium is működik, ahol gyógynövényes termékeket, teákat, lekvárokat, szörpöket vásárolhatunk, gyógynövényismereti tanfolyamokon, workshopokon, családi programokon, természetgyógyászati előadásokon vehetünk részt a zalai Kakukkfű Porta jóvoltából.
A diási vízimalom meglátogatása egy olyan
program, amelynek során le lehet lassulni, és több évszázad kenyérsütési
technológiáját, tudását lehet megismerni.
A vízimalom kerékpárral vagy gyalogosan a gyenesdiási vasútállomás és Vonyarcvashegy között, a balatoni bringakörútról felkanyarodva is megközelíthető. A malom részletes történetét ebből a videóból ismerhetitek meg.
