„Én nem a Balatont, hanem annak világát festem” – Így látta Egry József a balatoni tájat

Egry József különös, magányos alakját soha nem felejtették el a badacsonyiak, akik látták a festőt állvánnyal baktatni a szőlők közötti utakon vagy horgászni a stégen. Teremtő magánya legendás volt: amikor 1948-ban egy barátaiból álló küldöttség és egy miniszter felkereste, hogy átadják neki a Kossuth-díjat, csak harmadszori megszólításra irányította figyelmét a horgászatról a társaságra, és mindössze ennyit mondott: „Pszt! Harap a hal!”

Mindent megváltoztató találkozások

Egry József 1883. március 15-én született Zalaújlakon. 4-5 éves volt, amikor napszámosként dolgozó szülei egy örökösödési perben mindenüket elvesztették. A család alkalmi munkákból, otthon nélkül tengődött, majd budapesti tömegszállásokon húzták meg magukat. A kisfiú szerette nézni a szobrokat, az Országház előtt dolgozó kőfaragókat, a Nemzeti Múzeumba azonban sokáig nem léphetett be, mert nem volt cipője. Az iskola befejezése helyett festő- és dekoratőrműhelyekben állt inasnak, és arcképfestést tanult. Jelentkezett festőiskolába is, de a tandíjat nem tudta volna kifizetni.

Lyka Károly művészettörténész ismerte fel először a tehetségét, ő intézte el, hogy a fiatal festő kijusson Párizsba és tanulmányozhassa a legmodernebb festői irányzatokat. Miközben Egry nyomorgott a francia fővárosban, és nem tudott vevőket találni, egyik alkotására felfigyelt egy műgyűjtő Budapesten – Egry édesanyja az utcán kínálta eladásra a képet.

A festmény megnyitotta az utat a Képzőművészeti Főiskolára, Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál mellé. A fiatal festő csak másfél évig tanult itt: a saját útját járta, és nem konzultált a tanáraival, mielőtt egy kiállításra beküldte a képeit. Első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonból kimaradt festők szervezete, a Művészház rendezte meg 1909-ben. Éppen felívelő pályafutását a háború törte ketté egy időre.

Egry József 1916-ban került a badacsonyi hadikórházba. A 33 éves katona alatt hadgyakorlat közben beszakadt a jég, tüdőgyulladást kapott, elkapta a tbc-t, hetekig küzdöttek az életéért. Itt találkozott az önkéntes ápolónőként dolgozó, nála 9 évvel idősebb Pauler Júliával. Házas, vagyonos asszony volt, egy tekintélyes katonatiszt, Vízkelety ezredes felesége. Óriási botrány kerekedett, amikor egy segédápoló takarítás közben Vízkeletynét ábrázoló aktképeket talált a festő éjjeliszekrényén, és fény derült a kapcsolatra.

„A Pauler család, amelynek soraiban miniszter, egyetemi tanár és akadémikus is volt, megdöbbent Juliska szándékán, és mindent megtettek, hogy megakadályozzák a duplán rangon aluli házasságot. Egry ugyanis nemcsak paraszti származású volt, de középiskolai tanulmányait sem fejezte be. Amikor megértették, hogy az asszonyt nem lehet eltántorítani szándékától, évekre kiközösítették a családból”

 – írta a különös szerelemről Nyáry Krisztián az Artmagazin.hu-n. Juliskával (így nevezte Egry a szerelmét) 1918-ban kötöttek polgári házasságot. Otthonuk az asszony keszthelyi villája lett, a nyarakat a Pauler család badacsonyi présházában töltötték. A házasságnak az ismerőseik nem jósoltak nagy jövőt, de Egryék 35 évig, a festő haláláig kitartottak egymás mellett.

„Én nem a Balatont, hanem annak világát festem”

A festő fő témája ezután a Balaton és az itt élő emberek lettek. A „Balaton festőjének" nevezték, de sosem volt hagyományos tájképfestő. Képeinek alkotóelemei a nap és a fény, alapszínei pedig a fényhatású aranysárga, az indiai sárga, az okker, a szalmasárga, a rőtbarna, a fehéres világoskék, a smaragdzöld. „Az impresszionizmus nélkül nem alakulhatott volna ki Egry formanyelve, de ő a fénnyel építkezik, nemcsak szétbontja azt, az expresszionistáknál elvontabb, a kubistáknál élettelibb” – fogalmaz Gopcsa Katalin Egry József című könyvében.

Egry így írt erről naplójában: 

„A Balatonnak sajátos jelenségei, opálos színei, párás fényei, ismétlődő vonalritmusai vannak. Gyors változatai, a misztikus délibábos jelenségektől az elvont absztrahálásig… A Balaton párás fényei átalakítják a reális formákat, tárgyakat. A távlatok, a perspektívák szüntelenül változnak, alakulnak és a fények maguk is képi formát kapnak."

Művei ekkor már rendszeresen szerepeltek kiállításokon, képeit nemcsak budapesti szalonokban és galériákban, hanem Drezdában, Berlinben, Bécsben is bemutatták.

Mellőzöttség és nélkülözés

Egryék visszavonultan éltek a badacsonyi szőlőhegyen. A festő tüdőbetegsége az 1920-as évek végén kiújult, a gyógykezelés és az orvosok által javasolt olaszországi utazás költségei miatt felesége eladta a keszthelyi villát, majd később a badacsonyi házat is. Egy szerényebb, műteremmel is rendelkező házat építtettek Badacsonyban, a part közelében, ahová 1941-ben költöztek be.

A II. világháború végére a házaspár anyagi tartalékai elfogytak, sokszor tűzifájuk sem volt. Budapesti műteremlakásuk a bombázások idején megsemmisült, 25-30 nagyobb képpel, 40-50 kisebb pasztellel és számos rajzzal együtt. A festő képei kikerültek a nagy szalonokból, hogy „haladóbb” művészeknek, illetve az akkor követendő ideológiának megfelelő, boldog parasztokat ábrázoló képeknek adják át helyüket.

Egry a betegség, a mellőzöttség és a nélkülözés miatt utolsó éveiben már alig festett. 1951-ben Badacsonyban halt meg, a badacsonytomaji temetőben nyugszik.

Egykori badacsonyi házában 1973-ban, a festő születésének 90. évfordulóján nyílt meg a kiállítóteremmel bővített Egry József Emlékmúzeum. A tárlat sajnos évek óta nem látogatható technikai okok miatt. A zárvatartás hátterével a Balatontipp cikke foglalkozott részletesen.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala tájékoztatása szerint Egry József festményei 2022. január 1-je óta szabadon felhasználhatók. A szerzői jogi védelem a szerző halálát követően még 70 évig él.