A közigazgatásilag Gyepükaján település (Sümeg mellett) területén található nagykeszi templomrom valójában egy elveszett falu jelképét is őrzi. Nagykeszi (Szentkirálykesziként is szerepel) létező település volt a középkorban, a magyar honfoglaló, Keszi törzsnévből származó nevét 1230-ban, egy oklevélben említik
először, derül ki Nagykeszi középkori kutatásából.
A falu a török terjeszkedés következtében pusztulhatott el. Bár később, 1588-ban és 1594-ben ismét említik írásos forrásokban – ebből részbeni újratelepülésre következtetnek a kutatók, amelyet úgy tűnik, nem igazán vittek sikerre, mert ezután már semmi sem igazolja, hogy lett volna a faluban élet, egyáltalán maga a falu. Kivéve a templomot, melynek egy része a mai napig megmaradt.
Ahogy az a képeken is látszik, többnyire a torony maradt fenn, de egy részen még a hajó falai is folytatódnak. A templomot Szent
Péter tiszteletére szentelték a 13. században, vélhetően 1225-1250 között. Azt is lehet tudni, hogy védelmi funkciót is ellátott az épület: földszintjén nem volt ablak, a felsőbb emleteket is csak lőrés ablakokkal látták el. Védelmi jellegére utal az is, hogy
a toronyba a hajóról csak az emeleten keresztül lehetett bejutni (a kegyúri karzatról, ahová falépcső vezethetett a hajóból), a földszinten nem volt erre lehetőség.
A régészeti vizsgálatok alapján azt is megállapították, hogy a torony a templommal egyidejűleg épült. Ez azért is érdekes, mert az Árpád-kori falusi templomoknak csak egy részéhez tartozott torony, de ezeket is legtöbbször csak később építették hozzá a hajóhoz. Nagykeszi temploma ilyen szempontból (is) kivételesnek számított.
A templomromot nemrég másodjára is meglátogattuk és drónfotókat is készítettünk róla, a fotózás végére még egy kis márciusi hó is leesett.
A nagykeszi templomromot
–
Gyepükaján felől –
Káptalanfa irányába, elhagyva a települést a műútról jobbra, egy kavicsos útra lefordulva lehet elérni.
Forrás: Holl Imre, Parádi Nándor: Nagykeszi középkori falu kutatása (1983, Veszprém)
