„Szerelem hatalma ring, mint a nagy víz a tóban” – 5 költő, akit megihletett a Balaton

A nemcsak irodalmi művekben gyakran használt „magyar tenger” elnevezés Kazinczy Ferenctől származik, Magyar ország geographica című, nyomtatásban először megjelent művében a Balatont Maré Hungaricumnak, azaz magyar tengernek nevezi a Balatont. Így fogalmazott:

 „a Balaton, melly, mivel igen hosszú, Maré Hungaricum azaz Magyar Tenger nevet kapott”.

A szintén gyakori „kisded tenger” kifejezés Pálóczi Horváth Ádámtól származik, aki 1782 és 1793 között Balatonfüreden és Szántódon gazdálkodott. A „honunk kisded tengere” és a ”Pannónia Tenger” kifejezések is megjelennek verseiben. (Ez a kifejezés szerepel a legelső balatoni tematikájú POKET-könyv címében is, Ugron Zsolna szerkesztésében.)

A továbbiakban öt olyan költő versét idézzük, akiknek a Balaton kiapadhatatlan ihletforrást jelentett.  

Kisfaludy Sándor

Kisfaludy Sándor több nyelven beszélő, művelt, világlátott katona, költő és korának Don Juanja volt egy személyben. Sokadik szerelmi kalandja után tért haza szabadságra a bécsi testőrségtől, amikor az 1795-ös badacsonyi szüreten felfigyelt a zalai alispán lányára, a 18 éves Szegedy Rózára, és ő lett Eötvös Károly megfogalmazása szerint „szívének nem egyetlen, de örök szerelme”. Az első kikosarazás után, 1799-ben házasodtak össze, és 32 évig, Róza haláláig éltek boldogan.

 „Kisfaludy sümegi birtokain gazdálkodott, Badacsonyban szüretelt, Balatonfüreden szép nyarakat töltött, és boldog volt az ürmös boráról és bölcsességéről híres, jó gazdaasszony, Róza mellett" – írja erről a korszakról a Magyar Idők. Ekkoriban került előtérbe Kisfaludynál a  „várromantika": számos, a Balaton környékét megörökítő regét írt, így született meg a Somló, a Tátika, a Csobáncz, avagy a Regék a magyar elő-időből. 

A költő felesége halála után Balatonfüreden töltötte a nyarakat, 1830-ban hazafiúi adakozásokból kőszínházat emeltetett a városban. 

„Szigliget és Keszthely között,
Bele únván borába,
Melyet terem, a szőllőhegy
A Balaton tavába
Hosszú keskeny nyelvet tolt be;
Fél gombolyag képében,
Gömbölyűen domborodott
Hegyecske áll végében.
Tetején egy kápolnának
És remeték lakásának
Omladéka látszik még; -
Mohos, mesés régiség."

(Részlet a Szentmihályhegyi remete című költeményből.) 

Ady Endre

A költő először 1901-ben járhatott a Balatonnál nagyváradi színészekkel. Több, mint tíz évvel később jutott el ismét a tóhoz, de nem a fürdőváros szolgáltatásai miatt érkezett: barátját és kezelőorvosát, Schmidt Ferencet, a Városmajori Szanatórium orvosát kísérte le ide a fővárosból. „Ady nagyon megszerette Balatonfüredet és minden évben itt töltött heteket, sőt némely alkalommal egy-két hónapot” – emlékezett vissza egy barátja.

Ady 1917-ben feleségével, Csinszkával tért vissza kedvenc balatoni településére, de nem ünnepelt költőként, hanem betegként. Adynak orvosa a tenger elérjetetlensége miatt a Balatont ajánlotta. A költő utazás előtt írta meg Készülődés tavaszi utazásra című versét. Füredi nyaralása idején már nem kereste a társasági élet örömeit, gyakran szállt hajóra, és szívesen üldögélt a tóparton a fák árnyékában. (A lenti kép 1911-ben készült Balatonfüreden, ilyen látvány fogadhatta Adyt nyaralásai idején.)
 
Abban az évben különösen száraz és meleg volt az időjárás, egy orkán is végigsöpört Balatonfüreden, a szelet azonban nem követte eső. Ekkor született a Nagy szárazság című vers, és Ady a füredi nyaralás első hetében írhatta meg a Véresre zúzott homlokkal című, egyik leghíresebb Én-versét.

„Voltak a lelkemnek nagy pihenő napjai, mikor bolyongtam a kék Adrián, a Balaton körül, a Kárpátokban s nagy idegen világvárosban. … Nagy gyönyörűségektől s borzasztó kétségektől felváltva vonaglott a lelkem. Éltem…. És nincs más igazság, mint az élet.  Itthon vagyok… “

Itthon vagyok (részlet).  

József Attila

A költő – akinek születésnapján, április 11-én ünnepeljük a költészet napját – az egykori balatonszárszói Horváth-panzióból indult el utolsó sétájára 1937. december 3-án. Kevés szó esik arról, hogy József Attila korábban is gyakran megfordult a Balatonnál, pedig ide járt feltöltődni, pihenni, a korabeli visszaemlékezések szerint szinte újjászületett a tónál. 

1929-ben például Balatonlellén töltött időt a szanatóriumban, miután véget ért kapcsolata Vágó Mártával. Gyakori vendéggé akkor válhatott a tónál, amikor sógora, Makai Ödön a balatonszárszói Palota Panzió társüzemeltetője lett. Utolsó boldog nyarát is itt töltötte 1936-ban, Szántó Judittal való végleges szakítása után.

Leghíresebb balatoni versei A hullámok lágy tánca, a Balatonszárszó és a Zöld napsütés hintált. A költőre egy önállóan bejárható, szárszói tematikus sétával is emlékezhettek: az egykori panzió ma a József Attila Emlékháznak ad helyet, benne interaktív kiállítást találtok kézírásos lapokkal, falra írt visszaemlékezésekkel, pszichológiai jegyzőkönyvekkel, József Attila tragikusan nehéz személyiségének lenyomataival. A vasúti átkelőnél, a parton József Attila megrendítő emlékműve áll.

József Attila: A hullámok lágy tánca (1936)
 
A hullámok lágy tánca s odaát
a lombok gyenge lejtése az éjjelt
lassudan hozták s csillagok raját
hívták reszketni az egekre széjjel.

Igy ők. S az érzelmek is csendesen
mozdulnak benn a szívben ringatóan,
emlékezés visszfénye, szerelem
hatalma ring, mint a nagy víz a tóban.

Én nem értem, csak érzem az egészet.
Itt tangót jár a sok lány és fiú,
a sok számító, kedves és hiú.

Mert ez itt egy divatos nyári fürdő.
De némán, hiszen ráér a természet,
a zene mögött zúg az örök erdő.

Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc a Balatonnál gyógyult, pihent, és találkozott (egy ideig) titokban szerelmével, a keszthelyi születésű Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel, aki a költő feleségének barátnője volt. Csillebércen, egy baráti társaságban ismerkedtek meg, a randevúik helyszíne Balatonföldvár volt.

A Balaton nemcsak a viszony miatt volt fontos Szabó Lőrinc az életében: sokszor vendégeskedett itt, dolgozni, szórakozni is járt a tóhoz. 1949 telén két hetet töltött Hévízen a Keresztes apácanővérek panziójában, ahol Erzsébet meglátogatta. Távozása után keletkeztek a hévízi füzet írásai, köztük a Képzelt képzeleteddel című szerelmes vers is. Utóbbi kéziratát a költő kitépte a füzetből és levélben küldte el Korzáti Erzsébetnek. A huszonöt évig tartó titkos viszonynak, a folyamatos önmarcangolásnak és lelkiismeret-furdalásnak végül Korzáti Erzsébet vetett véget öngyilkosságával, 1950-ben.

A szerelem és a nagy érzelmi viharok emlékét őrzi Szabó Lőrinc A földvári mólón, vagy a Balaton, vakáció című műve is.  

Szabó Lőrinc: Balaton, vakáció (1922, részlet)
 
Robbanó dél, a vén gyík
moccanni se bír a kilátó köveiről.
Égek, olvadok. – A hegyi uton
fehér ruhák sétálnak és piros napernyők.
Emberek?
Nők.
Kétszer idegenek!
Idegen én is, sóvárogva és gyáván
húzódom a déli magányba előlük.
De messze vagy most!
Piros villog a zöldben:
megint nő!
És lent állomás, villák, fasor, a tó
a robbanó délben – – csoda, hogy a vonat
nem alszik el a nyilt pályán – a fény
már a vizeket delejezi, a nap
fájó csókokat fúr a bőröm alá,
édes csókokat – Aludni kéne – –
Zöld legyek szeretkeznek a levegőben –
De messze vagy!

Nemes Nagy Ágnes

Az idén száz éve született Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista gyakran volt a szigligeti Alkotóház vendége, ahol minden adott volt ahhoz, hogy egy alkotni kívánó művész elvonulhasson és inspiráló közegben dolgozhasson. A balatoni tájak inspirációt jelentettek a tárgyiasság jegyében formálódó tájköltészetéhez.

Szigliget ihlette a bűnbeesést sajátosan újraértelmező Paradicsomkert című versét is, a bibliai és más kulturális utalásokkal teletűzdelt Balaton című versben pedig Nemes-Nagy Ágnes mítoszt teremtett: a költeményben a tó ősi, mocsári tóként jelenik meg, időtlensége révén szembesít az emberi élet rövidségével.

Nemes Nagy Ágnes: Balaton (részlet)

1.
Karton fürdőruha-maradvány
őrzi rajta a századot,
de gyönge melle, mint a hablány
melle a sás közt, úgy ragyog,
sötét fejét a torzsba fúrta,
mozdulatlan nyakát szelíden
körülhullámozzák a kurta
fürtök. Moszatba ér a karja széle:
afféle
Oféliát vélnél a vízben.

Jő a fiú. Gázol, kutat.
Két barna combján szőke, göndör
pihék remegnek, hajlanak
a szembevágó vízözöntől.

A teljes vers itt olvasható.  

A címben olvasható idézet József Attila: A hullámok lágy tánca (1936) című verséből származik. 

Források: 
Rácz János: A Magyar tenger metafora, Magyar nyelv- 109. évf. 4. sz. (2013. tél)
Kovács Emőke: VÁRROMANTIKA - BALATON ANNO – KISFALUDY SÁNDOR, A SÜMEGI POÉTA. Magyar Idők, 2017, szeptember 23.
Ács Anna: Ady Endre balatonfüredi utazásainak mitológiája. A mítoszok utazója - az utazó magán- és társadalmi mítoszai
Írók a Balatonon - a Könyves Magazin cikksorozata