Ilyen az, amikor tengeri kajakkal szeljük a Balaton hullámait

Tengeri kajak? A Balatonra? Minek? – gondoltuk korábban lelkes, evezésfüggő ismerőseinket hallgatva, amikor beszámoltak legújabb kajakos élményeikről. De aztán mindenképp ki akartuk próbálni, miért olyan addiktív szabadidős tevékenység ez, ezért kitaláltuk, hogy összekötjük az eseményt egy félnapos csapatépítéssel.  

Ehhez a fonyódi vízitúrapont felé vettük az irányt, ami a városi strand szélén, a régi vízi telep területén található, és egy keskeny úton lehet megközelíteni a település központjából. Vízitúrapontok egyébként még Siófokon, Zamárdiban, Balatonszemesen, Keszthelyen, Révfülöpön és Tihanyban is találhatók, erről itt írtunk részletesebben.

A vízitúrapont épületében egy kisebb falu vízre szállásához elegendő mennyiségű egy– és kétszemélyes tengeri kajak, kenu és SUP sorakozik, de még sárkányhajót is lehet bérelni, az ajtón kifüggesztett ár fejében. Ami egy átlagos kölcsönző árainak felel meg: az egyszemélyes tengeri kajak 1200 Ft/óra, a kétszemélyes 2000 Ft/óra, a SUP 1200 Ft/óra, 3 óránál hosszabb kölcsönzési idő esetén pedig az óradíjak 50 százalékkal csökkennek.

Olyan nap van, amikor tombol a kánikula és az UV-index is nagyon magas, ezért előkerülnek a naptejek, a kendők, a baseballsapkák és az UV-szűrős fekete felsők. Túravezetőnk, Kovács Attila segítségével kiválasztjuk a kajakokat és a megfelelő méretű, testmagasságunkhoz illő evezőket. Vízre szállni azonban még nem lehet: az itt dolgozó nénik lelkiismeretesen feljegyzik a kajakok és az evezők leltári számát és mentőmellényt adnak.

A kajakok és a kenuk között az a fő különbség az, hogy míg a túrakajakok zárt hajótesttel rendelkező, általában egy- vagy kétszemélyes hajók, és a hajótestben kényelmes, háttámlás ülésen ülünk, a kenuban nyílt hajótestben, ketten, hárman, négyen vagy akár hatan foglalnak helyet, padhoz hasonló, támla nélküli ülésen, mondja Kovács Attila.

A kajakevezőnek két „tolla”, azaz a vízen haladáshoz szükséges, egyenes vagy kanalas felületű vége ér a vízbe, a hajó mindkét oldalán lapátolva, a kenulapátnak csak egy tolla van, és egyszerre a kenu egyik oldalán evezünk vele. Míg az összes kenut az evezőlapáttal irányítjuk haladás közben, a túrakajakok nagy részében a hajó végében elhelyezett, pedálokkal irányítható kormány segít a gyors irányváltásban.  

Egy rövid biztonsági oktatás következik, amely során még a szárazföldön beülünk a kajakokba. Ez bármennyire is viccesen néz ki, fontos, hogy megismerjük a pedálok használatát. A tengeri kajakokat ugyanis a Balatonnál vadabb vizekre tervezték, nem véletlenül mondják, hogy a tengeri kajak a „vizek mountain bike-ja”, ez az eszköz a nagyobb hullámokon is kevésbé borulékony.

Azt is megtudjuk, hogy a kajak (és a kenu) nem gépi hajtású vízi járműnek számít, és a jogszabályok értelmében az alkoholfogyasztásra zéró tolerancia vonatkozik, akár egyetlen pohár sör elfogyasztása is ittas vezetésnek minősül – amennyiben ez a szervezetből kimutatható. 

A víz a kajakra rögzített hálóba, a telefon és a nassolnivaló a vízhatlan zsákba kerül, és természetesen a mentőmellényt is felvesszük. A közeli sekély öbölbe visszük a kajakokat, és vízre szállunk. 

Arccal a szélnek a hullámok tetején

A kajakozás gyanúsan könnyűnek tűnik egészen addig, amíg kiérünk a szélvédett öbölből. A nyílt vízen olyan, mintha egy másik dimenzióba kerülnénk. Arccal a szélnek nyugat felé indulunk, a szembeszél és a hullámzás miatt pedig a vártnál keményebben kell eveznünk, hogy haladjunk valamennyit. 

Rögtön fel kell idéznünk a túravezetőnk tanácsát: a hullámokkal szemben, és nem velük párhuzamosan érdemes evezni, mert így dobálják ugyan egy kicsit a kajakot, de nem borítanak fel oldalról, és minimális az esélye az akaratlan csobbanásnak. Az iránytartás nem könnyű, amikor a szél állandóan másfelé akarja fordítani a kajakot, mint ahogy az ideális lenne.

Elhagyjuk a fonyódi városi strandot, közben a déli partról látható legszebb panorámát csodáljuk: szemben az északi part tanúhegyei figyelik a széllel való küzdelmünket.

Bár az izmaink jeleznek, az evezésre ilyen rövid idő alatt teljesen rá lehet kattanni, így még tovább szeljük a hullámokat.

Visszafelé már sokkal komfortosabb az út, gyakorlatilag visszafúj minket a szél a vízitúrapontra. Kollégáink így elevenítik fel az evezést:

"Azelőtt még sosem próbáltam tengeri kajakot. Talán elsőre furcsának is tűnhet, hogy mi szükség erre a Balatonnál, de aztán éppen olyan hullámokat sikerült kifognunk, hogy hálát is adtunk érte, mert amatőrként biztosan felborultunk volna a „simával”. Úgy tűnik, a tengeri kajak tengeri(bb) körülményeket szül. Az élmény a kilátással együtt pedig káprázatos, érdemes kipróbálni. A szélre olyan értelemben is érdemes felkészülni, hogy azt is biztosan rögzítsük, amiről úgy gondolnánk, nem vinné el a szél. Nekem a baseball sapkámat sodorta el, de sikerült visszaszereznem (néhány felesleges körözés, majd a jó irányra találás után)." 

"A hullámok tetején először egy kicsit ijesztő volt siklani, de aztán már alig vártam, hogy találkozzak egy-egy nagyobb példánnyal. Egy csendes, szélmentes napon ebből kimaradtunk volna, így nem bánom, hogy próbára tette az izmaimat a túra. A kikötő előtt vettem észre, hogy a menetrend szerinti hajó közeledik, ezért nem kockáztattam meg, hogy az erős szembeszélben átvágjak előtte, inkább lemaradtam és bevártam, amíg leparkol".

Fonyódon egyébként nemcsak a Balatonon lehet evezni, hanem a település környéki csatornákon is. A Pogány-völgyi víz nevű csatorna például igazi menekülőút a nyári nyüzsgésből, a horgászokkal való békés viszony megőrzése miatt azonban csak kedden, pénteken és vasárnap szokás sportolásra használni ezt a vízfelületet.

A tengeri kajak igazi bakancslistás nyári program, amit mindenképp érdemes beiktatni. Biztos úszástudás és mentőmellény nélkül azonban ne induljatok el, és a napvédelemről is gondoskodjatok! Olyan élmény lesz, amiről szívesen sztoriztok majd később is.