Fél évezred után újra láthatók az almádi monostor romjai

Az 1117-ben alapított, Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek-apátság romjai Monostorapáti keleti határában, a Boncsos-tető északi fennsíkján találhatók. A kolostort almádi monostornak hívták. (A helynek semmi köze Balatonalmádihoz, a Hegyesd közelében fekvő egykori Almád nevű településről kapta a nevét.)

Az előző években sikerült lokalizálni a templomot, idén a kutatás célja a templom kiásása és belsejének feltárása volt, mondta a We Love Balatonnak Buzás Gergely régész-művészettörténész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, a tudományos kutatás vezetője.

„Kiderült, hogy nagyon jó állapotban vannak a romok a föld alatt, néhol több mint két méter magas falmaradványokat találtunk a vastag törmelékréteg alatt. Rengeteg faragott kő – a templom pilléreinek fejezetei, lábazatai, párkányai és a templom egykori berendezésének a töredéke – került elő. Feltártuk egy nagyon szép, XII. századi márvány szentélyrekesztő (a szentélyt és a főhajót elválasztó, ajtókkal áttört díszes építmény) darabjait is, ez egyedi lelet ebből a korból” – tette hozzá a kutatás vezetője.

Rejtélyes temetkezések és dobókockák a sírban

A júliusi ásatások során sikerült feltárni Árpád-kori, illetve késő középkori temetkezéseket is, amelyek döntően az Atyusz nemzetség tagjainak a sírjai voltak. „Érdekes, hogy a temetkezések többsége nem magában a templomban, hanem egy déli oldalkápolnában történt. Itt 2017-ben már feltártunk két sírt, most több mint tíz került elő, lényegében érintetlenül. Feltártunk a templom közepén egy nagyméretű kriptát, ez sajnos már ki volt fosztva. A csontokat, amiket a kripta kirablói kidobáltak, egy kincskereső gödörben találtuk meg” – folytatta Buzás Gergely a legfontosabb leletek bemutatását.

Az idén előkerült sírokba a honfoglaló eredetű Atyusz nemzetség korai tagjainak, fontos személyiségeinek tagjait temették. A régész-művészettörténész szerint 

érdemes lenne antropológiai vizsgálatokat végezni a csontmaradványokon, mert az eredmények elég jelentősen gazdagítanák az ismereteinket erről a nemzetségről és rajtuk keresztül az egész Árpád-kori magyar nemesség antropológiai tulajdonságairól, leszármazásairól, rokonsági viszonyairól.

A sírokban a kutatások során két, csontból készült dobókockát is találtak, ami azért nagyon furcsa, mert a középkorban a szerencsejáték, így a kockajáték is az egyház által tiltott tevékenységnek számított, mondta Buzás Gergely. 

„A jelek szerint a kockák a halottak ruházatában vagy a kezükben voltak. Egyelőre nem tudjuk, miért kerültek oda.”

További érdekesség, hogy a két sír, amiben a dobókockák voltak, a temetés idején még nem a templom és nem is az oldalkápolna területén voltak. A mellékapszis mögött, az oldalkápolna mellett kaptak helyet – nagyon előkelő helyen, de nem a templomon belül. Később egyébként eme sírok fölé is épült egy kis kápolna, és további temetkezések is történtek.

Az ásatások a jövőben is folytatódnak. Egyelőre a feltárt falak konzerválása, megerősítése a legfontosabb feladat, illetve az, hogy a munkálatok anyagi hátterét előteremtsék. Kisebb régészeti munkák – például néhány kincskereső gödör kitisztítása – még várhatók. Ezek a gödrök a XVII–XIX. században keletkeztek, ugyanis a korabeli legendák szerint a török idők kezdetén az apátságban jelentős mennyiségű kincset halmoztak fel. (Erről és más legendákról korábbi cikkünkben írtunk.) A kincsvadászok évszázadokon át kutattak itt, és súlyosan megrongálták a kolostor romjait.

A régészekre és az önkéntesekre vár még a kolostor jelentős részének és a templom sekrestyéjének, a kerengő körüli épületszárnyaknak a feltárása. Mindez még egy nagyon hosszú, sokéves ásatás feladata lesz.

Fontos: a monostor romjai magánterületen találhatók. Monostorapáti önkormányzatának kérése, hogy az ide szervezett túrákat a kirándulók a tervezett időpont előtt legalább 5 nappal jelentsék az itt található elérhetőségeken. A kutatás fejleményeit ezen a Facebook-oldalon is nyomon tudjátok követni.