„Mi tényleg a Margót szerettük volna elvinni Zalába”

We Love Balaton: Miért döntöttetek úgy három évvel ezelőtt, hogy a Margófesztnek legyen egy zalai helyszíne is?

Valuska László: Korábban csak Budapesten rendeztünk fesztiválokat, és a Covid után egyértelművé vált, hogy olyan helyszíneket kell a jövőben keresni, ahol minél több programot tudunk a szabad ég alatt megszervezni. Ez a hivatalos álláspont. A személyes pedig az, hogy nagyon régóta szerettem volna egy kisebb rendezvényt valahol Budapesten kívül, ahol kötetlenebb a program.

A koncepció az volt, hogy egy olyan fesztivált rendezünk, amibe a legjobb dolgokat sűrítjük be, amit mi szeretünk egy fesztiválban: ne legyen óriási tömeg, nem kell, hogy párhuzamosan 16 színpad működjön, de legyen benne irodalom és nagyon sok helyi íz – nemcsak gasztronómiai, hanem kulturális értelemben is. De a legfontosabb az volt, hogy ha Szentgyörgyvár lakói belemennek ebbe a közös játékba, hogy fesztivált rendezzünk, akkor megpróbáljuk.

WLBa: Szentgyörgyvár egy 300 fős kis település Zalában. Hogyan találtátok meg ezt a helyszínt?

V. L.: Elkezdtünk helyszíneket keresni a Balaton körül, és megkérdeztük Bezerics Dani barátunkat (a balatonboglári Paletta alapítója, a beach food forradalom egyik meghatározó arca – A szerk.), aki keszthelyi kötődésű, hogy mit javasol, és egyszer csak ott találtuk magunkat Szentgyörgyváron, ahol Dani családjának volt pincészete és borháza. Itt nincs kocsma, nincs kisbolt, távol esik a főútvonalaktól, végtelen a nyugalom. 

Szeder Kata: Fontos volt, hogy egy kicsit „kihúzzuk” a Balaton klasszikus régiójának határait, és megmutassuk, hogy a Balatontól 15-20 percre is szuper jó helyszínek vannak.

WLBa: Nem aggódtatok-e amiatt, hogy Szentgyörgyvár már túl messze van a fővárostól?

Sz. K.: Éppen ez adja a hely szépségét és az unikumát, hogy ez nem egy a klasszikus, bejáratott fesztiválhelyszín. Egy kommunikációs előny is a hely természetessége, és hogy itt azt kapod, amit a hely kínálni tud, hogy itt ez a település nem arra van berendezkedve, hogy kiszolgálja a fővárosban megszokott nívó szerint az igényeket. A telt ház itt valamivel ezer fő felett van, ez az, ami még komfortos mindenkinek, és ezt a látogatók is értékelik és szeretik, hogy nem kell kilométeres sorokat végigállniuk, ha enni vagy inni szeretnének, az egész miliő otthonos és családias.

WLBa: Hogyan álltak a fesztivál ötletéhez a helyiek?

Sz. K.: Megvolt az a helyzeti előnyünk, hogy jól ismertük ezt a régiót. A helyiek nem úgy állnak hozzánk, hogy „idejönnek, gyarmatosítják a településünket, és megmondják, hogy hogy kell ezt csinálni”, hanem nyitottsággal, segítőkészen, hogy mindenre van megoldásuk, és csak mondjuk, hogy mire van szükségünk.

3 éve nyitott kíváncsisággal érkeztünk, ami aztán a következő évre már egy együtt gondolkodós együttműködésre változott át, és idén pedig már rutinból mindenki tudja, hogy mi az, amit várhatnak, mi az, amit hozunk, egyre zökkenőmentesebben mennek az előkészületek és a lebonyolítás is. A helyiek tényleg házigazdái ennek a településnek, ismerik az ott élők rugalmasságát és kapacitását.

V. L.: Tényleg úgy álltunk hozzá, hogy csak akkor csináljuk, ha a falu áldását adja rá. Volt egy találkozónk a helyiekkel, és kiderült, hogy ők abszolút nyitottak erre, és ha megértjük egymás szempontjait, akkor ezt tök jól lehet működtetni. 

Nem csinálunk partisátrat hajnali 6-ig, összeszedjük a szemetet mindennap, megoldjuk a parkolást, figyelünk arra, hogy milyen területekre nem mehetnek a fesztiválozók, és a falu lakói kapnak bérletet. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a falu lakosaival, és rengeteget segítenek. Képzeld el azt, hogy hajnali 5-kor egy traktorral végigmennek a fesztivál központi helyszínén, hogy ki legyen egyenlítve a talaj.

WLBa: Milyen közönségre számítottatok az első zalai Margófeszten? Mennyire jött ez be, és változott-e a közönség összetétele a következő évben?

V. L.: A Margófeszt nagyon máshogy épül fel, mint bármelyik másik vidéki kulturális fesztivál, abból a szempontból, hogy mi tényleg a Margót szerettük volna elvinni Zalába. Azokat az irodalmi programokat, beszélgetéseket, koncerteket, amik Budapesten is jellemeznek minket. Ez egy olyan fesztivál, ami délután háromtól éjjel egyig tart, mert akkor elmegy az utolsó busz. (A fesztiválbuszok Zalaegerszegről és Keszthelyről indulnak, és amikor vége van a programoknak, visszaindulnak – A szerk.)

Szentgyörgyváron csak mi, szervezők lakunk, éjjel egyre kiürül a falu, nyugalom költözik az utcákra, és ez eléggé meghatározza azt, hogy milyen a közönség. Ide nagyon sok családos érkezik, átjönnek délután ötkor, hatkor, a strandolás után, de sok olyan fiatal is jön, akik kempingeznek, vagy a környéken vesznek ki szállást. Itt nincs az az óriási nyomás, hogy mindennap reggel hatig tolni kell a bulizást, és ez nagyon meghatározza a Margófeszt hangulatát.

Sz. K.: Amikor elindítottuk a fesztivált, első körben a budapesti Margó Fesztivál közönsége volt a célcsoport, őket nagyon jól lehetett mozgósítani. A másik célcsoport, ami kommunikációs szempontból is izgalmasabb, a helyiek – és most ez alatt azokat értjük, akik életvitelszerűen a Balaton környékén, a régióban vagy Zalában élnek, illetve akik itt nyaralnak ebben az időszakban a tó körül. Őket próbáljuk meg átcsábítani hozzánk erre a pár napra. Folyamatosan kísérletezünk azzal, hogy mi a leginkább hatékony a helyeik megszólításában. A zalai lakcímkártyával rendelkezőknek például kedvezményes konstrukcióban kínáljuk a jegyeket.

WLBa: A helyi ízek és látnivalók bemutatása a kezdetektől fontos „küldetése” a fesztiválnak. Milyen gasztrokínálattal készültök a fesztiválra?

Sz. K.: A helyi ízeket egyrészt a vendéglátóhelyek kínálatában próbáljuk visszahozni, másrészt ezzel kapcsolatos programokat is szervezünk. Van egy food truck udvar a fesztivál központi helyszínén. Olyan zalai ételek, mint a dödölle és a krumpliprósza biztosan lesznek, de készülünk mindenféle street food típusú étellel, és arra is figyelünk, hogy az is találjon valamit, aki vegán, vagy akár valamilyen ételérzékenysége van.

A zalai ízeket behozzuk a „Zalában lenni kell” szlogennel futó kisebb programjainkba is. Az egyik ilyen a borkóstoló program, amely során a közeli település, Rezi borospincéit lehet bejárni, de nagyon népszerűek azok a workshopok is, ahol hagyományos zalai édességeket lehet készíteni és kóstolni a helyiekkel. Ezek a workshopok nem a nagyszínpadon zajlanak, hanem egy helyi lakos beengedi a résztvevőket a házába.

És hogy mi készül? Például pörkölttorta, ami valójában egy grillázs, egy olyan édesség, amit hagyományosan esküvőkre készítenek – éjfélkor szét kell ütni egy kalapáccsal, és ahány darabra törik, olyan boldog lesz, annyi évig lesz boldog a házasság. De lesz a zalai réteskészítés is, lehet kóstolni lakodalmas cukorperecet, és ehhez kapcsolódóan lesz majd cukormázkészítés is.

A programoknál szintén fontos szempont volt, hogy a résztvevők bebarangolhassák, megismerjék a környéket, és jusson eszükbe, hogy ide visszatérjenek ősszel, télen, tavasszal. Lesz kirándulás a Kányavári-szigeten, irodalmi séta Keszthelyen – hiszen egy olyan vidéken vagyunk, ami messze esik a fővárostól, de a Festeticsek és a Helikon miatt kiemelkedő kulturális múlttal rendelkezik.

WLBa: Cél-e az, hogy bekapcsoljátok Zalát a vérkeringésbe? Nem féltek-e attól, hogy a Margófeszttel Zalában is elkezdődik valami hasonló változás, mint ami a Káli-medencében történt?

V. L: Nem. Nem az a feladatunk itt, hogy bármilyen vérkeringést létrehozzunk, hanem az, hogy a margós közönségnek, akikkel hosszú évek óta együtt gondolkodunk, megmutassuk ezt a világot. Próbáljuk úgy megszervezni és lebonyolítani ezt a fesztivált, hogy még véletlenül se kelljen sok falut összekötve még nagyobb fesztivált csinálni, egy még nagyobb mezőn, egy még nagyobb színpadot állítva, még nagyobb fellépőket hívni, hogy még több ember legyen. 

Azokat a kereteket, amiket a szentgyörgyváriakkal megbeszéltünk, megpróbáljuk tartani. A cél, hogy olyan kicsi kulturális esemény maradjunk, amin iszonyú jó ott lenni. Rengeteg visszajelzést kapunk arról, hogy a fesztiválozók felfedezték maguknak ezt a vidéket, hogy milyen jó egy fesztivált úgy megélni, hogy megmaradnak az értékek, és hogy a gyerekektől az idősebb érdeklődőkig mindenki megtalálja a kapcsolódását. Úgy is találtuk ki a fesztivált, hogy nagyon ritkán kelljen döntened arról, hogy az A vagy a B programra mész. Nyilván van ilyen, de alapvetően úgy képzeljük el, hogy amikor odajössz, akkor egy flow-ban végigmész a napon, és akkor a végén egyszer csak azzal szembesülsz, hogy voltál jó koncerteken, ettél egy jót, meghallgattál a templomban egy komolyzenei előadást, és beültél olyan beszélgetésekre, ahol lehet, hogy nem olvastál az adott szerzőtől semmit, de már el akarod olvasni a műveit.

A régiót így is, úgy is felfedezik, külföldiek is rengetegen érkeznek a környékre. Szerintem elengedhetetlen, hogy a Káli-medencében tapasztalt jelenség egyszer körbeérjen a Balaton körül. Ezt én még nem látom ott, Zalában, de csodálkoznék, ha ez a fantasztikus környék ne találkozna ezzel majd.

A We Love Balaton szerkesztőségének munkáját az interjúk megírásában az Alrite beszédfelismerő rendszer segíti.