A veszprémi Várhegyet az Árpád-korban hat kis település vette
körbe. Azt a területet, ami a mai Laczkó Dezső
Múzeum, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár és a Pannon Egyetem közötti
részen volt, Szentmiklósszegnek hívták, és a korabeli feljegyzések szerint ezer
lépés távolságra esett a várhegytől. A település a veszprémi püspök tulajdona
volt, a régészeti leletek alapján kovácsok tevékenykedtek itt, és mivel három
fontos út is találkozott itt, a város egyik legforgalmasabb területének számított.
Az egykori település emlékét őrzi a Kama-kút (ma Komakút), és a kút feletti szikladombon állt a XIII. század első harmadában emelt Szent Miklós-plébániatemplom. Az egyhajós, kelet felé tájolt templom körül feltárt temetőből XI. századi sírok kerültek elő. A XV. században a templomot gótikus szentéllyel, sekrestyével és csontházzal bővítették, és kéthajóssá alakították. A török dúlás során a templom elpusztult, a romok fölé 1747-ben barokk kálváriát emeltek – innen a Kálvária-domb elnevezés.
A terület múltjáról az egykori Szent Miklós templom feltárt alapfalai mesélnek.
A terület európai uniós támogatásból és a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program segítségével 2023 tavaszára megújult. A Megyeház tér – Egyetem utca – Erzsébet sétány által határolt területen egy zöld sziget jött létre a város szívében, vidám utcabútorokkal berendezett parkkal, rendezvényterülettel és egy akadálymentes falsétánnyal.