Egy Kr. u. 300-as évek második felében élt család sírépítményét találták meg Nagyvázsony határában. A teljes feltárást követően kiderült, a 13 x 7 méter alaprajzú, téglalap alakú, kétosztatú épület – mely a közeli római kori főútvonalról jól látható helyen épült – a klasszikus templomok építészeti örökségét tükröző épület lehetett.
Egy magas, valószínűleg felső szinttel rendelkező egykori épületről lehet szó, melyből egy ajtó vezetett a hátsó, a jelenlegi talajszinttől 1.9 méter mélyre ásott sírkamrába, olvasható a feltárást végző MNM Nemzeti Régészeti Intézet sajtóközleményében.
„A sírkamra központi eleme a nagyjából 0.8 méter magas pódiumon elhelyezett, homokkőből faragott kétrészes szarkofág volt. Ettől délre négy, téglákból egyidőben épített sírhely töltötte ki a teret. Az épített sírok közül a szarkofághoz legközelebbi sírhely és annak környezete vörösre színezett vakolattal volt kikenve, alját tégla padlóburkolat fedte.”
Bár a sírokat feldúlták, egy ép koponyát találtak a második, vörös festékkel jelölt sírban. Az ettől közvetlenül délre található harmadik sír feltárása során egy egykor valószínűleg ládikát díszítő rézötvözet veret, illetve egy negyedik századra keltezhető római pénzérme került elő.
„Előzetes véleményünk szerint a feltárt sírkamra egy, a közelben azonosított és pár éve geofizikai módszerrel felmért lakóépület tulajdonosának tartható család mauzóleuma volt. A szarkofág valószínűleg a család fejének, a mellette vörös festékkel kezelt sír pedig a család úrnőjének végső nyughelye lehetett” – mondta el dr. Péterváry Tamás, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének régésze, az ásatás vezetője.
„Előzetes véleményünk szerint a feltárt sírkamra egy, a közelben azonosított és pár éve geofizikai módszerrel felmért lakóépület tulajdonosának tartható család mauzóleuma volt. A szarkofág valószínűleg a család fejének, a mellette vörös festékkel kezelt sír pedig a család úrnőjének végső nyughelye lehetett” – mondta el dr. Péterváry Tamás, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének régésze, az ásatás vezetője.
„Később, valószínűleg bőven az épület kifosztása után a keleti fal mellett két támpillér közé helyezve egy négy-öt éves gyermeket temettek el. A gyermek lábánál azonosított fazék alapján ez a temetkezés az avar kor emlékének tekinthető” – tette hozzá a régész.
A feltárt sírépítmény mellett egy hasonló mauzóleumot is azonosítottak, ennek teljes feltárására a következő évben kerülhet sor – egészítette ki az eredmények bemutatását Győrffy-Villám Zsombor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, az MNM NRI feltárásának szakmai munkatársa.
Nagyvázsonyban szeptember 23-án zárult le a Kinizsi-sírkutatás második szezonja, erről szóló beszámolónkat itt olvashatjátok.
Az ásatás a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum közreműködésével valósult meg. A kutatás létrejöttét segítette Nagyvázsony Önkormányzata, illetve a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa minipályázatán nyert anyagi forrás révén a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület.
