Balatonfüred nem a fürdésről kapta a nevét

A Balaton környékén számos furcsa helységnévvel találkozunk. Ezek jelentéséhez – a tudományos, nyelvtörténeti és etimológiai kutatások eredményein túl – sok legenda és értelmezés fűződik. A „népi” helynévmagyarázatok nem veszik figyelembe a korabeli névadási szokásokat, a nyelvtörténeti változásokat, és sokszor mondákat, regényes történeteket kapcsolnak a települések neveihez.

Cikksorozatunkban a balatoni és a Balaton környéki helységnevek nyomába eredünk, és a tudományos magyarázat mellett a népi helynévmagyarázatra is kitérünk. 
 

Füred nem a Balaton miatt lett népszerű

Balatonfüred neve kapcsán mindenki a fürdés szóra gondol, pedig a név eredetét egészen máshol kell keresni. A füred szó a fürj für, fűr alakjából származik, itt „fürjest” jelent, a város neve tehát eredetileg azt jelenthette, hogy „fürjes hely”. A korabeli savanyúvíz-források vizének hasznosítására kialakított fürdőtelep miatt azonban „a nyelvérzék a Füred helynevet a fürdő családjába vonta át ’fürdő-, üdülőhely’ értelemmel” – írja az etimológiai szótár. Az így átértelmezett Balatonfüred mintáját tükrözi a tudatosan alkotott Káptalanfüred is. 

A Füred nevét említő első írásos emlék 1211-ből származik, a település neve a tihanyi apátság egyik birtokösszeírásában szerepel. Már az őskorban lakott volt a mai Balatonfüred környéke, a rómaiak jelenlétét számos régészeti lelet bizonyítja. A város mai területén az Árpád-korban még hét település volt, Füred és Arács mellett Kék, Magyaré, Papsoka és Siske, ezek közül a Kéki-patak partján épült, később elhagyott településrész a legrégibb.

A településnek nem a Balaton, hanem az itt feltörő savanyúvíz-források hozták meg a népszerűséget. A hagyomány szerint már a rómaiak is értékelték a terület szénsavas forrásait, és Diocletianus császár felesége állítólag ettől a víztől nyerte vissza az egészségét.

Az eleinte csak gyomor- és epebántalmakra alkalmazott vizet 1772-ben nyilvánították gyógyvízzé. A gyógyvizet nemcsak megitták, hanem fürdőkúrákat is vettek, amely harmonizálta a keringést. Füredre jártak gyógyulni a szívbetegek, a mai Szívkórház az egykori fürdőház helyén áll. 

A Balatonban való fürdést és úszást a XVIII. században még kifejezetten veszélyes tevékenységnek gondolták, amit csak katonák űzhettek, és azt gondolták, a víz a bőr ráncosodását okozhatja. A század végén mégis felépült az első, tutajszerű fürdőház, amit több követett, mivel az időjárás és a viharokkal szemben nem bizonyultak ellenállónak ezek az építmények. A XIX. század végére a balatoni hidegfürdőzés divatba jött, aki nem tudott úszni, ún. kosáruszodában (kosárszerű famedencében) merülhetett a cölöpökre épült fürdőházból a vízbe.

Balatonfüred a reformkorban indult igazán fejlődésnek, haladó szellemű politikusok, művészek és a jómódú nyaralók találkozóhelye lett. Számos műemlék, hagyomány, kúria és villa származik ebből a korszakból. 1825-ben rendezték meg az első Anna-bált. Megépült a Dunántúl első kőszínháza, innen indult útjára a Kisfaludy-gőzhajó, majd 1884-ben megalakult az első vitorlásegyesület. A savanyúvíz és a pezsgő kulturális és társadalmi élet mellett már a Balaton vize is vonzerőt jelentett.