Az április elején megjelent Weiler-könyvet forgatva olyan érzése támadhat az olvasónak, mintha egyfajta komplex portfóliót fogna a kezében, amelyben ezúttal több irányból, nem csupán a művein keresztül ismerhetjük meg az alkotót. Nosztalgia, fotózás, család, helyszínek: Kocsis Katica újságíró, kurátor, a könyv szerzője kézzelfoghatóvá tette a nyitott könyv vagyok kifejezést.
Weiler Péter életében a Balatonnak is kiemelt szerepe van, amely gyerekkoráig vezethető vissza. „Amire leginkább emlékszem ezekből a balatoni nyarakból, az a végtelen szabadság″ – fogalmaz a fejezetben. A könyvben szó van a tó és környezete által nyújtott élményekről, a nyarakról, az NDK-s és az NSZK-s nyaralók nagy találkozásairól és azokról a különbségekről, amelyek még gyermeki szemmel is feltűntek neki, amikor a keletnémeteket és a nyugatnémeteket látta.
Az első balatoni alkotások akkor születtek, amikor lehetőséget kapott a köveskáli buszmegállóban kiállítani: „Azt éreztem, hogy ezer kép jut eszembe, és versenyeznek a fejemben az ötletek” – osztja meg a We Love Balatonnal. A megnyitó egy közös élménnyé vált, ahol a közönséggel összefonódva elevenítették fel az emlékeket. „A Balaton mindenkinek csak a jót jelenti. A múltban, a mában és a jövőben is. Ez a mi oázisunk, ami összetart minden magyart. Közös emlékbázis, amire képekkel is könnyű építeni. Értjük egymást vizuálisan is.” A kiállítás címe Route 71 volt.
A Balatonhoz köthető alkotásokban egyszerre van jelen a tó állandósága és kiszámíthatósága, szemben az olyan tárgyakkal, amelyek már egy elmúlt kort idéznek. Még ha egy évtizedek óta változatlan tájkép adja is a mű hátterét, a különböző részletek gondoskodnak arról, hogy a rendszerváltás körüli időszakba helyezzük magunkat, de olykor a jelent is felismerjük bennük. Elég egy ikonikus strandszék, egy korabeli autó vagy egy mintás falvédő ahhoz, hogy felidézzük magunkban a régi nyarak emlékét, Péter pedig pontosan ezzel játszik: az apró motívummal, amely megnyitja az emlékezetünket és a Balatontól amúgy sem távol álló retró életérzést.
„A balatoni retró azért ilyen erős, mert a nyaralók konzerválták a legtöbb családban a 60-as, 70-es évek nyaralókultúrájának a tárgyi emlékeit. A lakásunkban már IKEA van, de a nyaralóban még jól mutatnak a nagyszülők bútorai, tárgyai. Sok nyaraló épült a szocializmus »adjunk a népnek vakációt« korszakában, és sok hasonló építészeti megoldás, épületrészlet vagy bútor rokon mindenhol. Nem tudom, miért emlékszem én is szívesebben vissza a nagymamám balatonlellei rezsójára, mint a szüleim pécsi Karancs tűzhelyére, de ha az előbbire gondolok, akkor elönt a melegség és a nosztalgia. Van szerintem a Balatonnak szavakban nem leírható, mágikus ereje. Hívjuk csakrának vagy őserőnek vagy természetnek, de érzem a testemben, ha ott vagyok. És ez a látásomat is befolyásolja. Máshogy veszek észre és jegyzek meg dolgokat a Balatonnál”
Weiler Péterrel a könyv megjelenésével kapcsolatban készített interjút testvéroldalunk, a We Love Budapest, amelyben szó esik élete első 50 évéről, a szabadságról, a hírnévről és az üzletről is. A közeljövőben két Weiler-kiállítás is látható lesz, május 9-én a veszprémi KUNSZT-ban nyílik meg balatoni tematikájú gyűjteménye, Budapesten pedig az Apollo galériában május 22-től megtekinthető a Mit adtak nekünk a magyarok? című tárlat.
Weiler
- Inda Press Kiadó
- 292 oldal
- 9300 Ft
(Borítókép: Tökéletes nap - Weiler Péter)
