Szó szerint letarolta a vihar hétfőn a Balatont. Főként az északi parton jelentősek a károk, ahol régóta nem látott pusztítást végzett a természet. Ahogy arról már mi is beszámoltunk, Fonyódon 100, Alsóörsön 103, Balatonfüreden pedig 130 kilométer/órás széllökést regisztráltak. A vihar során számtalan fa dőlt ki, a kikötőkben hajók borultak fel, villanyoszlopok mentek tönkre, a vasúti közlekedés több útvonalon is leállt.
Sokan alábecsülik a vihar gyorsaságát és erejét
Tény, hogy a viharok különösen pusztítóak tudnak lenni a Balatonnál, ahol több, egymásra ható természeti és emberi tényező erősíti fel a hatásukat. Ezek az időjárási jelenségek ráadásul jóval veszélyesebbek, mint amilyennek tűnnek. Igen, a Balaton első látásra egy nyugodt tó benyomását kelti, valójában azonban rendkívül gyorsan és kiszámíthatatlanul változik.
A magyar tenger fizikai sajátosságai közül az egyik legfontosabb, hogy sekély és kiterjedt vízfelülettel rendelkező tó. Átlagos mélysége három-négy méter, így a szélnek nincs szüksége túl nagy energiára ahhoz, hogy felkorbácsolja a vizet. Erősebb viharok idején a hullámok ezért akár két-három méteresre is megnőhetnek, ami a sekély mederben különösen erős lökéshullámokat eredményez. Ezek veszélybe sodorják a vízen tartózkodókat, de súlyos károkat okozhatnak a part menti infrastruktúrában is.
A másik lényeges tényező a térség meteorológiai sajátosságaiban keresendő. Ahogy azt egyre gyakrabban tapasztaljuk, a Balaton medencéjét gyakran érik hirtelen érkező nyári hidegfrontok. Ezek akár percek alatt heves zivatarokat idézhetnek elő, orkánerejű széllel és intenzív villámlással. A viharok ráadásul gyorsan mozognak. Bár jól működik a viharjelző rendszer, annak hatékonysága nagyban múlik azon, hogy az emberek mennyire ismerik és veszik komolyan. De még egy tényezőről muszáj beszélni, mégpedig a viharok során előforduló széllökésekről, amelyek gyakran meghaladják a 70-90 kilométeres óránkénti sebességet, ami különösen veszélyes a kisebb hajókra, csónakokra, SUP-ozókra, szörfösökre nézve. Szóval a most hétfőn mért, akár 130 kilométeres óránkénti sebesség komoly mértékben felülmúlta ezt. Nem csoda, hogy ilyen pusztítást végzett.
Balatoni viharok régen: szemle a múltból
„Végre vihart látok a Balatonon! Mi igaz abból a sokból, amiket az emberek a bőszült Balatonról összeírnak és össze-vissza beszélnek?” – írja 1883. június 17-én a Veszprém megyei hivatalos közlönyben az újságíró, aki a Kisfaludy gőzössel utazott Siófokról. A hajó kapitánya a hölgyeket féltette, hogy a viharos szélben beleesnek a vízbe. Jó okkal: a beszámoló szerinti tikkasztó meleg után érkezett az ítéletidő. A villámlás bevilágította az eget, a háromméteres hullámok „csapkodták a hajó bordáit”. A fedélzeten utazók közül többen pánikrohamot kaptak a beszámoló szerint, és meglepődtek, amikor tengeribetegséghez hasonló állapotot tapasztaltak.
„Pár héttel ezelőtt, rekkenő nyári hőségben vidám vendégsereg lubickolt Győröknél a Balatonban. Csak úgy virítottak a parton a tarka fürdőruhák; a víz tele volt jókedvű, gondtalan nyaralóval; a homokban nagy sereg gyermek épített játékvárat s fúrták lenne az alagutakat. A forró júliusi nap lassan úszott lefelé az ég kék kárpitján, egyetlen levél sem rezdült a park fáin. De pillanatok alatt feltámadt a balatoni vihar. Ez kavarta fel a túlsó parton a homokot, port toronymagasan, úgy, hogy az – mint a felhő, takarta be a hegyeket. Egy-két másodperc telt csak bele s már haragos zöld színt öltött a víz a szigligeti öbölben. Rohamosan közeledett ez a haragoszöld áramlat s aztán pillanatok alatt végigsepert felettünk az orkán. Támadt erre nagy riadalom! A fürdőzők rohantak a kabinokba; recsegtek-ropogtak a vén platánok a ligetben s az előbb még oly csendes vízen bömbölve, zúgva vágtattak végig a Balaton tarajos hullámai”
– írja 1939-ben a Zalamegyei Ujság, visszaemlékezve arra, hogy két balatongyöröki csónak is kint rekedt a vízen, amit a közösség tagjai mentettek meg.
„Siófokról jelentik: Szentgyörgyi Albert professzor a csendőrségen bejelentette, hogy a tihanyi biológiai intézet két angol növendéke, akik vitorlás-csónak kiránduláson vo'nak, a balatoni viharban eltűntek. Az angol hölgyeket éjszaka 3 óráig keresték, de a kutatás eredménytelen volt” – erről már az 1933. július 18-i Nyírvidék lap számolt be.
„Amikor ólomszürke, sötét fellegek tornyosulnak az égen, megszólalnak a vihar-ágyúk, mindenki partira igyekszik. A balatoni vihar – annak csábító szépsége mellett – egyik rejtett veszedelme: hirtelen jön, és áldozatot követel. A szél által keletkezett hullámok érdekesek, tarajos hullámok. Ezek úgy keletkeznek, hogy a szél keltette hullámok alsó része a tó sekély volta miatt a tó fenekén a súrlódás következtében lefékeződnek, míg felső részük meg akarja tartani eredeti sebességét, s a hullám alsó részén átbukik” – ezt már Lóczy István írta 1958. június 7-én a Somogyi Néplapban, aki szerint a balatoni vihar 75 százalékát az északnyugatról, a Bakony tetejéről előretörő hideg levegő okozza. Hozzáteszi, hogy a Balaton környéke, főleg a Balaton-felvidék, több napfényt kap, ezért gyorsabban felmelegszik. A meleg levegő felszáll, és maga felé vonzza a hűvösebb, párás levegőt. Ez a mozgás lehűléssel és felhőképződéssel jár, ami gyorsan vihart idézhet elő.
„1930-tól kezdve történtek már kísérletek a szélviharok előrejelzésére, de a komoly meteorológiai munka a 40-es évek végén kezdődött. 1956. december 31-ével készült el Siófokon a viharjelző szolgálat végleges obszervatóriuma, amely a viharok előrejelzéséhez szükséges minden korszerű technikai eszközzel rendelkezik. A vihar elörejelzés, mint ismeretes, a révkapitányság útján rakétakilövésekkel történik”
– emlékeztet a balatoni viharjelzés kezdeteire a Tolnai Népújság 1974. július 21-én, ahol két nagy vihart is kiemelnek: 1960. augusztus 19-ét és 1961. július 13-át, amikor a szélsebesség mindkét esetben elérte vagy megközelítette a 130 kilométer/órát.
És hogy mi a közös ezekben a beszámolókban? Szinte valamennyi arról regél, hogy másnapra szinte semmi nyoma nem maradt az előző napi viharnak. Elsimult a tó tükre, mintha mi sem történt volna ott…
Források: Hungaricana, Arcanum
(Borítókép: Fortepan / Urbán Tamás)
