Új őshalfajt fedezett fel Szabó Márton, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Őslénytani Tanszék kutatója és a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, valamint valamint John J. Cawley, a Bécsi Egyetem kutatója – derül ki az ELTE sajtóközleményéből.
A kövületek a Bakonyban, a világhírű iharkúti dinoszauruszlelőhelyen kerültek elő egy krétakorú, körülbelől 85 millió éves üledékből. Az új, törőfogú őshalfaj a Pycnodontiformes rendhez tartozik: tagjaira jellemző a vastag zománcú fogakból gyöngysorszerű sorokba rendeződő fogazat, ez a kemény táplálék összezúzását szolgálja.
Az új fajt Mihályfi László, az ajkai Bródy Imre Gimnázium igazgatója után nevezték el, és Polazzodus mihalyfii nevet adták neki. Mihályfi László annak idején biológiatanára volt Szabó Mártonnak és az Iharkúton zajló gerinces őslénytani kutatásokat koordináló Ősi Attilának.
A lelőhelyről már a legelső ásatások óta ismertek ilyen halak maradványai, 2016-ban ezeket mind a Coelodusszal rokonítottak a kutatók, azonban az azóta begyűjtött iharkúti halmaradványok között nemrég felbukkant egy felső állkapocselem, ami mindezt megcáfolta. „Nem sokkal később előkerültek a felső állkapocselemhez rendelhető, most már magabiztosan azonosítható alsó állkapocselemek is, érdekes módon a sok-sok évvel ezelőtt itt begyűjtött leletek között” – írják. Az újonnan felismert állkapocselemek rendszertani besorolása izgalmas eredményekre vezetett, ugyanis ezek nem rokoníthatók a Coelodusszal, hanem egyértelműen az Olaszországból, szintén késő krétakorú üledékből leírt Polazzodushoz tartoznak. Az iharkúti leletek viszont erősen különböznek az összes eddig felfedezett Polazzodus maradványtól, így új fajként jegyezték fel őket.
Az iharkúti lelőhely csonttartalmú üledéke folyóvízi eredetű, míg a Polazzodus olaszországi típuslelőhelyén vizsgálható kőzetek tengeri üledékek. Ez alapján a Polazzodus mihalyfii a génusz típusfajával, a Polazzodus coronatusszal ellentétben édesvízi halfaj volt, aránylag kis méretéből eredően vélhetően kisméretű gerinctelenekkel – például csigákkal vagy rákokkal – táplálkozott.
A maradványok elemzéséből született tudományos publikáció az Acta Palaeontologica Polonica szakmai folyóiratban jelent meg.
(Borítókép: Szabó Márton és John J. Cawley)
