Bár ma leginkább ünnepi fényekkel, vásárokkal és forralt borral találkozunk a part mentén, a tó környéki falvakban a karácsony hosszú időn át szigorú rend szerint zajló, rítusokkal és hagyományokkal teli időszak volt. A Balaton számos településén a 20. század elejéig élő, dramatikus karácsonyi hagyományok határozták meg az ünnepet.
Bábtáncoltató betlehem és pásztorjáték
A betlehemezést bizonyára mindenki ismeri, sokan közülünk pedig szinte egészen biztosan a részesei is voltunk legalább egyszer. A Balaton környékén egykor mindezt a vallásos játék mellett közösségi eseményként aposztrofálták. A fiúk csoportokba szerveződve járták a házakat, pásztorokat, angyalokat alakítva. A játék egyszerre idézte meg Jézus születését és hordozott termékenység-, bőségkívánó elemeket.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e karácsonyt köszönteni?” – így kezdődtek a bábtáncoltató betlehemezések Z. Szabó Ágnes karácsonyi szokásokat felelevenítő tanulmánya szerint. A jeleneteket énekek, párbeszédek és jellegzetes kellékek kísérték: láncos bot, furulya, csengő, hordozható „kápolna” a jászollal. A játék végén az előadók olyan adományt kaptak, amely épp akadt a háznál télidőben: kolbászt, diót, szalonnát, esetenként akár pénzt, vagyis amit tudtak adni. Az adomány egyszerre jelképezett jutalmat és az ünnepi bőség szimbólumát. Izgalmas adalék: a Balatoni Múzeumban található, Balatonszentgyörgyről származó bábtáncoltató betlehem az 1900-as évek elejéről származik, ami jól szemlélteti, hogy a karácsonyi pásztorjáték a Balaton környéki falvakban igen népszerű hagyománynak számított egykor.
A Bakonyban és a Balaton-felvidéken 17 német faluban ismerik az úgynevezett Christkindl-játékot. Az itt élő svábok örökül kapott hagyatékként tartják számon és ápolják ezt a hagyományt, amely számukra a jászol, a fenyőfa és az adventi koszorú mellett a karácsony szimbóluma. Az Istengyermek születéstörténetét bemutató szokást több néven emlegetik: Christkindl, Christkindlspiel, Christkindl-játék, Christkindl-járás. Az advent utolsó napjaiban bemutatott német eredetű karácsonyi misztériumjáték magyar megfelelője a bölcsőcske, bölcsőcskejárás, amit a Káli-medencében a koronás játék vagy paradicsomjáték néven is emlegetnek.
Kántálás, pásztorköszöntés, regölés
Karácsony estéjén és az azt követő napokban a Balaton-felvidéki falvakban köszöntők sora hangzott el. A pásztorok zajkeltéssel, például kürttel vagy durrogtatással jelezték érkezésüket, majd jókívánságokat mondtak a háziaknak. Ezek a szövegek nem udvariassági formulák, hanem a szó mágikus erejébe vetett hit maradványai voltak.
Egy szentbékkállai töredék így maradt fenn:
Szép fejős tehenet,
Pici csörgős tehenet
Adjon a nagy Úristen
E házigazdának!
December 24-e sok balatoni településen a karácsony „szenvedélyét”, az Ige megtestesülésének napját jelképezte. Több református közösségben 6–12 éves gyermek- és fiatal legénycsoportok járták végig a házakat, akik énekeltek, kántáltak, jó és boldog ünnepi kívánságokkal árasztották el a háziakat, miközben Krisztus születéséről énekeltek. A katolikus falvakban hasonló céllal indultak útnak a betlehemesek. Az egyszerűbb változatban a betlehemet vivő gyermekek karácsonyi énekeket énekelve, köszöntőket mondva tértek be a házakhoz.
Amikor a lányok vitték a karácsonyt: a bölcsőcske
A Balaton-felvidéken a lányoknak saját karácsonyi köszöntő szokásuk volt. Az úgynevezett „bölcsőcske” során fehér ruhába öltözött lányok Szűz Máriát és angyalokat jelenítettek meg, akik zöld ágakkal díszített koszorút és egy kis bölcsőt hordoztak a szenteste előtti kettő napban. Énekelve járták a házakat, majd az éjféli misén is megjelentek. Az izgalmas szokás egyik legemlékezetesebb eleme a ringatás lehetett, amelyhez altató jellegű énekek kapcsolódtak. A lányok mindenhol ajándékokat kaptak (ezt később Szűz Máriának ajánlották fel), és a visszaemlékezés szerint sehol sem utasították vissza a köszöntéseket.
Karácsonykor szoktunk köszönteni, eljártunk, nagyon régen volt, még az én lánykoromban. Volt négy gyertyás, meg két koronafogó. Szoktunk ilyen nagy koronát vinni a faluban. Keresztesfenyőből csináltuk azt a koronát, ami hatalmas nagy volt. Elég volt elvinni kettőnek, olyan nagy volt, rózsákkal feldíszítettük, papírrózsát csináltunk. Alatta volt egy kisebb lány, aki Szűz Máriának volt felöltözve, egy kis bölcső volt a kézibe, egy kis baba volt benne, aztán áztat szokta ringatni, mikor így szoktunk menni köszönteni. Aztán ugyanígy a templomban is, addig míg a karácsonynak az ünnepei tartottak, meg aztán is, még januárban is, Vízkeresztig. Aztán ki szoktak állni a templomban, a két gyertyás elöl, akkor középen volt a korona, két angyal fogta. 15-18 éves lányok köszöntöttek. Csak fehér ruhában voltak, volt mindenkinek fehér kendője, így télen sem fázott senki. Amikor a házhoz mentünk énekeltünk először, hogy kirie eleiszon…
– emlékezett vissza egy szemtanú a Veszprém Megyei Múzeumok Évkönyvében. Ezt a hagyományt leginkább Szentbékkállán és Mindszentkállán tartották, a 20. század közepére eltűnt, de az emlékezete máig él a helyi közösségekben.
Karácsony mint mágikus időszak
A karácsony ünnepét a Balatonnál sokáig a misztérium köde lengte körül. Egyfajta különleges határhelyzetként tekintettek rá az esztendőben. Egy olyan időszakként, amikor szó szerint bármi megtörténhet. A szenteste és az éjféli mise közötti időszakhoz jóslások, hiedelmek kapcsolódtak: dióhéjba tett gyertyák mutatták a jövendőbelit, a kutyaugatásból következtettek közelgő lakodalmakra. A karácsonyi asztal alá búzát, szénát tettek, a fehér abroszt pedig egész évben nagy becsben tartották, máskor nem is került asztalra, csak a karácsonyi ünnep napjain.
Úgy tűnik, hogy a „szerencsekívánat” a szó mágikus erejébe vetett hitben gyökerezik, eredetileg nem udvariasságból mondták, mint manapság. De ez vonatkozik az István-, a János-, illetve az újévi köszöntőkre is. Sőt! Az aprószentek (december 28.) napján végzett „egészségvarázslás” szintén olyan szokás, amely megtalálható számos balatoni faluban.
A zöld ág az élet ősi szimbóluma. Egyfelől a betegség szellemét akarják vele távol tartani, távozásra kényszeríteni, másrészt pedig nem más, mint analógiás varázslat. Célja a nőknél a termékenység, a gyerekeknél a növekedés elősegítése
– írta Bálint Sándor néprajzkutató és művészettörténész, aki szerint ez a szokás sem más, mint egy olyan köszöntés, amely összefügg az újévi szerencsekívánással. A balatoni karácsonyok valamiért mindig csendesebbek, közösségibbek és sokkal „szabályozottabbak” voltak, mint manapság. A balatoni karácsonyi jókívánságok céljuk szerint egészséget, termékenységet, bőséget hoztak a következő esztendőre. Ki tudja? Talán érdemes idén kipróbálni őket?
Források:
Arcanum
Hungaricana
Z. Szabó Ágnes: Karácsonyi szokások a Káli-medencében
A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4.
Vidi Nándorné: Karácsonyi énekes népszokás a bakonyi, Balaton-felvidéki német falvakban Christkindl
Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40.
(Borítókép: Fortepan / Szilvási hagyaték)
