Az EZ Kopernikusz programjának műholdja látványos fotót tett közzé a Balatonról, ahol a tó különböző színei a zavarosság mértékét jelzik. A Lake Water Quality Products (Tavi Vízminőségi Termékek, LWQP) rendszere lehetővé teszi a belvizek nagyléptékű megfigyelését, csökkentve ezzel a helyszíni megfigyelésektől való függőséget – foglalja össze a EU Kopernikusz program Instagram-bejegyzése alapján a National Geographic magyarországi magazinja.
Az LWQP a vízminőség legfontosabb tényezőit elemzi a zavarosságtól a tápanyag-állapoton át a felszíni visszaverődésig. A cikk szerint a rendszer segíti a víz tisztaságának, biológiai termelékenységnek és optikai tulajdonságainak kiértékelését, emellett szinte valós időben elérhető megfigyeléseket biztosít számos közepes és nagyméretű tó esetében. A Balatonról készült kép ezen a LWQP-adatokon alapul, megmutatva a zavarosságot 2026. február 21. és március 1. között. A tisztább területek kék és zöld árnyalatokban, a zavarosabbak pedig sárga és piros színekben láthatók.
A zavarosság nem egyenlő a rossz vízminőséggel
A műholdfelvétel pontosabb értelmezése miatt megkerestük a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, akik válaszukban kifejtik, hogy ennek a vizualizációs megoldásnak az a lényege, hogy jellemzően egy sötétkéktől sötétpirosig terjedő skálán ábrázolják egy adott paraméternek (ez esetben a víz zavarosságának) a legalacsonyabb és legmagasabb értékeit.
Az ezt magyarázó/szemléltető skála az ábra alján szerepel is, melynek egyetlen hiányossága, hogy az egyes színekhez nem rendel értékeket, mindössze annyit hogy »low« (alacsony) és »high« (magas). Ez a megoldás szakmai szempontból nem túl szerencsés; jobb lett volna, ha konkrétan megjelölik, hogy mit értenek a skála minimum és maximum értékei alatt.
A szakemberek szerint az a megfogalmazás, miszerint „a tisztább vizek kék és zöld árnyalatúak” azt sugallja, mintha a sárga és piros színnel jelölt területek koszosak vagy rossz vízminőségűek lennének.
A magasabb értékű zavarosság, vagyis a piros szín ez esetben egyáltalán nem ezt jelöli. A Balaton egy kifejezetten sekély, felkeveredésre hajlamos tó, melyben a hullámzás könnyen és gyorsan felkavarja a tó üledékét (hétköznapi nevén iszapját). Ennek következtében természetesen fokozódik a víz zavarossága. A térképen is pontosan ez látható: a műholdfelvétel elkészültének időpontjában a tó felkeveredett állapotban volt, és az aktuális szélirány, illetve áramlatok miatt a jelenség valamivel jobban érintette az északi part területét, mint a déli partot.
Hozzáteszik, hogy a víz zavarosságához nemcsak a felkeveredő üledékszemcsék járulnak hozzá, hanem a lebegő algák mennyisége is – ez a két tényező együtt határozza meg az összességében vett zavarosságot –, azonban tekintettel arra, hogy a koratavaszi időszakban nem jellemző az algák tömeges szaporodása a Balatonban, ennek a tényezőnek valószínűleg csak minimális szerepe lehetett a térképen bemutatott jelenségre, illetve annak tavon belüli különbségeire – zárják a válaszukat.
Az tehát, hogy a zavarosság mértéke egy tó esetében magas, nem áll kapcsolatban a víz minőségével.
(Borítókép: Hölvényi Kristóf - We Love Balaton)
