A Balaton környékének gyógyvizei már jóval azelőtt híressé váltak, hogy az emberek elkezdtek volna ide üdülni járni. A Balaton-felvidék forrásai és hévizei a 18–19. században komolyan felkeltették az orvosok érdeklődését. A korszakban ugyanis egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az ásványvizeknek és az ivókúráknak, hiszen sokan mélyen hittek abban, hogy a megfelelő összetételű víz enyhítheti többek közt az emésztési panaszokat, javíthatja a keringést, vagy bizonyos esetekben általános
erősítő hatással lehet a szervezetre.
Savanyúvíz, a balatonfüredi kúrák fénypontja
A Balaton térségében elsősorban Balatonfüred lett idővel az ivókúrák egyik legismertebb központja. A savanyúvízforrásokat már a 18. század végétől tudatosan használták, a gyógykezelések pedig a fürdőélet és a társasági élet fontos részévé váltak a reformkor idején.
A balatonfüredi szénsavas gyógyvizeket régóta használják a szívbetegek egészségének helyreállítására. A Balaton-menti savanyúvizek a pliocén-kori vulkánok működésének utolsó nyomai. A hasadékok mentén feltörő szénsavgázt részben a talajvíz elnyeli és az így keletkezett savanyúvíz néha forrásként jut a felszínre, de gyakrabban aknás vagy csőkúttal tárják fel. A Balaton-környéki savanyúvizek szabad szénsavtartalmát már többen vizsgálták, de a rendszeres fizikai, kémiai és bakteriológiai vizsgálatok alapján történő összehasonlítás még hiányzott
– írta Cziráky József és Schiefner Kálmán az 1961-es Hidrológiai Közlönyben, A Balaton-környéki szénsavas források című tanulmányában.
Az ötvenes és hatvanas években az Országos Közegészségügyi Intézet és az Országos Balneológiai Kutató Intézet munkatársai több helyen végeztek helyszíni vizsgálatokat. Ilyen Balaton környéki savanyúvizeket találhattak Badacsonyörs, Balatonfüred, Balatonrendes, Pálköve, Buzsák-Csisztapuszta, Csopak, Fonyód, Kékkút, Lovas, Moha, Nemesgulács, Székesfehérvár és Zánka szénsavas forrásainál, kútjainál. A vizsgálatok során megállapították a szénsavas források aktuális fizikai, kémiai és bakteriológiai állapotát, és javaslatot tettek az ásvány- és gyógyvizek hasznosítására, védelmére, valamint újabb feltárások elvégzésére.
A forrásvizeket a gyógyulni vágyó vendégek meghatározott rend szerint fogyasztották, miközben a balatoni sétányokon korzóztak, és követték az orvosi tanácsokat. Az ivókúra akkoriban nem kizárólag egészségügyi kezelésnek számított, hanem életformának és társadalmi eseménynek is.
A leghíresebb balatonfüredi források
A balatonfüredi szénsavas gyógyforrások kétségtelenül a leghíresebbek a Balaton környéki savanyúvizek között. Ezek összetétele azonban nem azonos, sokszor nem is minősülnek gyógyvíznek, vagy idővel már alkalmatlanná váltak a kúraszerű használatra.
Balatonfüred hírnevét három évszázaddal ezelőtt alapozta meg a „füredi savanyúvíz”, ami a mai szóhasználattal élve szénsavas ásványvizet jelent. A források a gyógyászatban, de a reformkori társasági életben is fontos szerepet játszottak. Az 1802-ben épült gyógyvíz forrásháza nem kevesebb mint 224 éve áll a Gyógy téren, közvetlenül az Állami Szívkórház előtt, amiből bárki szabadon meríthet. A legismertebb ezek közül a Kossuth Lajos-forrás, amely a Szívkórház előtti ivócsarnoknál található. Ásványi anyagokban gazdag, szénsavas, vastartalmú vizét hosszú időn át emésztési panaszokra, gyomor- és bélbetegségekre, valamint általános erősítőkúraként fogyasztották. Gyógyvízminősítését azóta néhányszor elvesztette, miután a vizsgálatok során a megengedettnél magasabb koncentrációt mértek az egyes összetevőkből. A szakemberek azonban folyamatosan dolgoznak a vízminőség javításán, és a május 28-án tartott képviselő-testületi ülésen megerősítették, hogy valamennyi forrás vize
biztonságosan fogyasztható.
A városnak több más, ma már kevésbé ismert forrása is volt. A Lobogó-forrás, a Savós-forrás és a Falmelletti-forrás hasonló összetételű, kalcium- és magnéziumtartalmú savanyúvizeket adott, amelyek magas vastartalmuk miatt jellegzetes ízűek voltak. Ezeket elsősorban ivókúrákra használták. Az Őskút-forrás és a Jókai-forrás vizét a korabeli vizsgálatok szerint kisebb ásványianyag- és szénsavtartalom jellemezte, ezért kevésbé számítottak értékes gyógyvíznek. A fennmaradt leírások szerint az Őskút vizének higiéniai állapotával kapcsolatban is felmerültek kifogások – ezek természetesen a korabeli állapotokra és vizsgálatokra vonatkoztak.
Külön érdekességet jelent a Vak-kút, amelynek vizéről már a régi szakértők is úgy vélték, hogy nem rendelkezik valódi ásvány- vagy gyógyvízjelleggel. Ez jól mutatja, hogy Balatonfüreden sem minden forrás számított automatikusan gyógyhatásúnak: a 19–20. század fordulóján komoly figyelmet fordítottak a vizek összetételének tudományos vizsgálatára is.
A füredi savanyúvíz története tehát máig élénken virágzik. A város tájékoztatása szerint a források vizét jelenleg is hasznosítják az Állami Szívkórházban gyógyászati célra, miközben a híres ásványvizet több ponton ma is megkóstolhatjuk. Hogy hol? Többek között a
- Berzsenyi-kútnál,
- a Szekér Ernő-forrásnál és
- a Schneider-kútnál továbbra is elérhető a jellegzetes, enyhén szénsavas, ásványos ízű víz.
Ezek a kutak ma már legalább annyira kultúrtörténeti emlékek és helyi kuriózumok, mint gyógyászati helyszínek. A palackokkal érkező helyiek és kíváncsi kirándulók tartják életben azt a hagyományt, amely egykor a város hírnevét is megalapozta.
Termálvíz, külsőleg és belsőleg
A Balatonhoz igazán közel fekvő Hévíz Európa legnagyobb természetes termáltavával büszkélkedhet. Olyan összetett ásványianyag-tartalommal rendelkezik, amely miatt már évszázadokkal ezelőtt gyógyhatást tulajdonítottak neki. A tó vize kalciumot, magnéziumot, hidrogén-karbonátot és ként is tartalmaz, miközben enyhén radioaktív összetevői miatt sokáig szinte „csodavíznek” számított a gyógyturizmus világában. Az itt elérhető fürdőkúrákat elsősorban mozgásszervi betegségek, ízületi problémák és reumatikus panaszok kezelésére ajánlották, és ma is ez a hévízi gyógyturizmus egyik legfontosabb pillére.
A gyógyhely történetében az ivókúrák is megjelentek a 19–20. század fordulóján. Bár a tó vizét a magas ásványianyag-tartalom és speciális összetétele miatt nem fogyasztották korlátlanul, a térség gyógyvizeit szigorúan orvosi felügyelet és ajánlás mellett emésztési és anyagcsere-problémák esetén olykor alkalmazták. A gyógyvíz ráadásul többféle emésztőrendszeri probléma esetén segíthet. Többek között támogathatja a gyomorsavtermelés és a bélműködés szabályozását, ezért egyes esetekben idült bélgyulladás, székrekedés vagy aranyeres panaszok kiegészítő kezelésére is használják. Emellett az epepanaszok enyhítésében, a légúti hurutok gyógyulásának támogatásában és a vesekőképződés megelőzésében szintén szerepet tulajdonítanak neki. Fogyókúra mellett, illetve a vércukor- és koleszterinszint csökkentésének támogatására is tesztelhetjük, ugyanakkor az ivókúra megkezdése előtt erősen ajánlott az orvosi konzultáció.
Alkalmazhatjuk, amikor gyomorsav-túlműködésünk van, sőt alulműködés esetén is, hiszen képes arra, hogy a gyomorsavtermelést szabályozza. Ugyanígy alkalmazható epebántalmak esetén, ha hidegen fogyasztjuk, akkor az epesav-kiválasztást csökkenti, ha melegen fogyasztjuk, akkor pedig fokozza. Egyéb más betegségekben is alkalmazható, például értágító hatása van, fájdalomcsillapító hatása van, ami a benne található sokféle ásványi anyagnak köszönhető – nyilatkozta dr. Holléné dr. Mándó Zsuzsanna, a Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő főigazgató intézményvezetője a hévízi önkormányzat honlapján.
A kórház tájékoztatása szerint a hévízi gyógyvíz tehát kitűnően alkalmas az ivókúrára, és a fürdőkúrával együtt alkalmazva tovább fokozhatja a kezelések hatását. A speciális összetételű, kalcium- és magnéziumtartalmú, hidrogén-karbonátos, kénben gazdag víz ugyanakkor nem palackozható, ezért elsősorban helyben fogyasztását ajánlják. Az ivókúra hagyományosan 2-3 hétig tart: a javaslat szerint naponta három alkalommal, étkezés előtt fél-egy órával érdemes 2-3 decilitert elfogyasztani belőle, lassan, kis kortyokban, akár séta közben. A szakemberek szerint ugyanis ez még inkább támogatja az ásványi anyagok felszívódását.
Hévízen az elmúlt években ráadásul egész kozmetikai iparág épült a gyógyvízre és a híres hévízi gyógyiszapra. A termálvízhez kapcsolódó termékek között ma már szappanokat, arcpakolásokat, testápolókat, samponokat és különféle wellnesskészítményeket találhatunk. A gyártók szerint ezek a termékek a hévízi víz és iszap ásványianyag-tartalmát, illetve a több évszázados gyógyhelyi hagyományokat igyekeznek átültetni a mindennapi bőrápolásba.
A Balaton-felvidék egyik legismertebb forrásvidéke Kékkút, ahol már a 19. században is ismerték és fogyasztották a helyi ásványvizet. A település neve ma leginkább a Theodora ásványvíz révén csenghet ismerősen, pedig a források története jóval régebbre, a legenda szerint a római időkre nyúlik vissza. A kékkúti víz leginkább a kiegyensúlyozott ásványianyag-tartalma és tisztasága miatt vált híressé. Nevet csak a 20. században adtak neki, aminek a jelentése „Isten ajándéka”.
Források:
- Hungaricana
- Arcanum
- Cziráky József–Schiefner Kálmán: A Balaton-környéki szénsavas források
- Horváth Bálint: A füredi savanyúvíz s Balaton környéke (Magyaróvár 1848)
- Balatonfüred város honlapja
- Hévíz város honlapja
- Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő honlapja
(Borítókép: Fortepan)
