A késő római kor egyik legjelentősebb, felbecsülhetetlen értékű ezüstkészlete a 4-5. századból származik. A lenyűgöző ötvösmunkával készült leletegyüttes eredetileg egy Pannóniában élő gazdag illető, bizonyos Seuso tulajdona lehetett. Vélhetően háborús fenyegetettség miatt rejtették el egy hatalmas rézüstbe a 68,5 kilogramm összsúlyú, tizennégy darabos készletet (tálak, korsók, vödrök, illatszeres doboz és amfora), amelynek története azonban nem az ókorban, hanem a huszadik század hetvenes éveiben vett igazán sötét, krimibe illő fordulatot.
A páratlan kincset egy fiatal amatőr régiséggyűjtő, Sümegh József találta meg a hetvenes évek közepén a Kőszárhegy melletti kőbányában. A polgárdi férfi eleinte maga sem tudta, mit talált – a környékbeliek ónnak hitték a szürke edényeket –, és éveken át egy közeli pincében rejtegette a felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. A titok azonban nem maradhatott rejtve, és ez úgy tűnik, hogy Sümegh életébe került. 1980. december 14-én, mindössze négy nappal a katonai leszerelése előtt, a 24 éves férfit felakasztva találták a rejtekhelyként szolgáló pincében. Bár a hatóságok sietve öngyilkosságnak könyvelték el az esetet, a körülményeket figyelembe véve, valamint a család véleménye szerint is gyilkosság áldozata lett.
A fiatalember halála csak az első volt a gyanús esetek sorában. Később a kincs megtalálásában feltételezhetően segédkező más személyek is rejtélyes körülmények között vesztették életüket: volt, akit szintén felakasztva találtak, mással mérgezett disznósajt végzett. Hogy a gyilkosságok mögött a nemzetközi műkincsmaffia, a pártállami titkosszolgálat vagy a katonai hírszerzés állt-e, a mai napig nem derült ki, a nyomozást bizonyítékok hiányában felfüggesztették.
Amikor a világ tudomást szerzett róla
Míg a kincs első megtalálója a földben pihent, az ezüst edények titkos utakon – valószínűleg a műkincsmaffián keresztül – nyugatra vándoroltak, és egy brit arisztokrata, Lord Northampton befektetési cégének tulajdonába kerültek. A magyar tudományos élet először 1984-ben szerzett tudomást a létezésükről, amikor Szilágyi János György egy Los Angeles-i múzeumban kiszúrta egy vadásztálon a "Pelso" feliratot, és értesítette Mócsy András professzort. A Pelso elnevezés ugyanis a Balatont takarja.
A szélesebb nyilvánosság 1990-ben, egy New York-i sajtótájékoztatón szembesült a lelettel, amikor a Sotheby's aukciósház 100 millió dolláros kikiáltási áron próbálta értékesíteni azt. Hamar kiderült azonban, hogy a mellékelt libanoni eredetigazolások hamisak. A bejelentést követően Magyarország, Libanon és Jugoszlávia (később Horvátország) is bejelentette tulajdonjogi igényét.
Az 1993-as New York-i per során Magyarország megpróbálta bizonyítani, hogy a kincsek Pannóniából származnak. Döntő érvként a Sümegh-féle pince talajmintáinak egyezését, valamint egy még 1878-ban, ugyanazon a környéken talált, a kincsekhez stílusában tökéletesen illeszkedő római ezüstállványt (quadripust) hozták fel. Az amerikai esküdtszék azonban elutasította a magyar bizonyítékokat, ahogy a többi igénylő államét is. A kincsek jogilag a lord tulajdonában maradtak, de a tisztázatlan háttér miatt eladhatatlanná váltak a nemzetközi műkincspiacon.
A kincs végre hazakerült
Magyarország a több mint kétmillió dollárt felemésztő per elvesztése után sem adta fel a reményt. Hosszú és titkos tárgyalássorozatok eredményeként az állam végül nem megvásárolta, hanem kompenzációs díj ellenében szerezte meg a műtárgyak őrzési jogát, és hazahozta a kincseket.
A ma a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított leletek lenyűgöző látványt nyújtanak, de a szakértők szerint a történetnek még nincs vége. A korabeli tanúk elmondása és az eddig ismert információmorzsák alapján Sümegh József eredetileg mintegy negyven tárgyat találhatott. A hiányzó asztali edények, poharak és evőeszközök talán még ma is magyarországi pincékben, padlásokon, vagy egykori orgazdák hagyatékában lappanganak, várva, hogy a Seuso-rejtély utolsó fejezete is kiderüljön.
A történet jól illusztrálja, hogy a feketekereskedelmi útvonalak országhatárokon túlnyúlóan működnek, hiszen a műkincsmaffia is Magyarországról egészen az Egyesül Államokig csempészte az értékes tárgyakat. Sokan talán nem is gondolnak bele, de a feketekereskedelem manapság egyik közkedvelt termékei a vape-ek, amelyek szintén több országon keresztül “utaznak”, és amelyek forgalmából hatalmas összegeket zsebelnek be az ezeket árusítók.
A Magyarországon illegálisan forgalmazott ízesített e-cigik, azaz vape-ek gyakran online webshopokon keresztül jutnak el a fogyasztókhoz, akik között lehetnek kiskorúak is. Ezek az illegálisan forgalmazott termékek különösen veszélyesek lehetnek az egészségre, mivel a származási helyük ismeretlen és a tartalmuk ellenőrizetlen.
Fontos tudatosítani, hogy a dohányzás minden formája káros, ezért a legjobb, ha nem szokunk rá egyik verziójára sem, illetve, ha dohányzunk, akkor minél előbb szokjunk le róla.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
